Luddita vagyok, kövezzetek meg: ebben is egy halva született ötletet láttam. Pedig működik, hol máshol mint Japánban. A szolgáltatást Nico Nico Douga-nak hívják, becslések szerint Japán sávszélének 8 százalékát csak ez az oldal viszi el. Így néz ki működés közben:
Feltöltesz egy videót és bárki ráírhatja a kommentjeit (még üzleti modell is van benne: ha fizetsz, tovább olvasható marad a szöveged). Nem csak blőd viccesvideónál működik a dolog, hanem mondjuk hírek közös értelmezésénél is. Valóban bámulatos hol tart a tudomány…
Ezt se gondoltam volna, hogy a nap csodaappja egy linuxos feedolvasó lesz. De mégis, engem megvett egy egyszerű de zseniális ötlettel a Liferea. Persze nem valószínű, hogy csak emiatt tolok egy pilgrimet, de azért megnyugtató tudni: errefelé is léteznek jó desktop appok. (Mert a feedolvasó helye az asztalon van)
A Liferea nagy ötlete az, hogy ha a feedből ki tudja bogarászni a címet, a bejegyzés alá behúzza a hozzá tartozó komment-szálat is. Zaj? Szerintem nem, inkább hozzáadott érték. Így néz ki:
Emellett be tudod állítani, hogy milyen gyakran kérje le az egyes forrásokat (hello eseménykövetés!), gombnyomással oszt meg híreket (végtelenhosszú listából lehet kiválasztani hogy digg vagy delisösz vagy technorati, a többit gyakorlatilag nem ismerem), sőt nemsokára az aktuális buzzwordöt, a felhővel való szinkronizálást is támogatni fogja: Google Summer of Code-ban már készül (igazán el se kezdődött a nyár, de már majdnem használhatóan kész van) a Google Readerrel összekapcsolás. Like, whoah.
Eredetileg az IMA konfblogra írtam, de van annyira érdekes a dolog, hogy itthon is promózzam
1994-ben a Sun készített egy mostanra már legendás jövőnéző videót arról, milyennek képzelik tíz éven belül a jövő számítógépeit. A Sun a hadonászós kijelzők és a videótelefonok mellett vékony kliensekkel álmodott: elképzelésük szerint a személyes (munka)környezet mindenhonnan egyformán elérhető lesz: a repülőről leszálló üzletember csak beül a népi terminál elé és ugyanazt az Asztalt látja, felesége képével a sarokban, mint amit otthoni gépénél ülve. A háttérben szupermenő Solaris vasak dolgoznak, hogy az adatok szinkronban legyenek a központi szerverekkel és az egész teljesen természetes és észrevétlen legyen a felhasználónak.
A kibertérnek egy másik tulajdonsággal is rendelkeznie kell, hogy beváltsa az ígéretét:
a kibertérnek folyamatosnak kell lennie: mindig és mindenhol veled kell legyen.
Adrian több formában is hozzá tud férni a kiberteréhez bárhol is legyen. A repülőn rá tud kapcsolódni az előtte levő ülésbe rejtett csatlakozón keresztül. Az autójából az órája engedélyezi a kapcsolatát, rádión keresztül. Még egy lakatlan szigeten is a napelemes laptopjával vagy zsebszámítógépe vagy mobilja segítségével tud kapcsolódni a világhoz alacsonyan keringő műholdak segítségével. Adrian csak a nagy képernyő és a jobb kommunikációs lehetőségek miatt választotta a SunFülkét a zsebszámítógépe helyett.
– írja a forgatókönyv magyarázata. Azóta kicsit másként alakult a jövő (nem csak azért mert Lady Di meghalt már mióta), a mindig nálam levő adatok a mindig nálam levő laptopon vannak, a Bátorfi Zsolt által emlegetett inga még jóideig a vastag kliens (minden az én gépemen fut) irányába szállt. Az utóbbi pár évben viszont mintha elindult volna a másik irányba: a legtöbb szoftverinnováció a weben történt mostanában (lásd még webkettő lufi), egyre többen érzik úgy, hogy egy nagyon egyszerű, vékony kliensre van csak szükségük, egér, kijelző és egy böngésző bőven elég (lásd még az ASUS alaplapjai beépített böngészővel és Skype-pal), ezen túl mindent meg tudnak csinálni a weben.
Ebbe az irányba mutat, de nem ennyire végletes a Microsoft hamarosan induló Live Mesh szolgáltatása: minden fontos adatod mindenhonnan elérhető, az asztalról, mobilról, de ha nagyon muszáj a böngészőből is. Ja és természetesen pofonegyszerűvé vált a közös munka spontán csoportok között.
A hajtás után nem tudom megállni, hogy berakjam az eredeti 1994-es videót, mindenkinek látnia kell. Negyed óra, megéri. (mert a múltbéli jövők a legérdekesebbek)
Május 15-én lesz harmadszor az Arcus és a Sanoma által szervezett IMA konferencia, amin természetesen én is ott leszek, Magyarország vezető bloggereivel1 együtt fogunk közvetíteni a konferenciáról.
Lesz természetesen szó az iWiWről (mekkora lol amúgy, hogy nem lehet évek óta webes-marketinges-bla konferenciát szervezni anélkül, hogy erről beszélnénk), de emelett vicces kis flame-ek is várhatóak: Kaizer Gábor fog előadni a vírusmarketingről, itt gondolom nem lehet majd kihagyni a pár hete nagy vihart kavaró „Bringázz inkább te is„-reklámfilmet; a blogkommunikációról szóló beszélgetésben szinte elkerülhetetlen lesz a Happiness Factory körüli magyarázkodás, de gondolom lesz szó pozitív példákról is, hogy hogyan tud/hogyan kéne egy vállalatnak valóban csatlakozni a beszélgetéshez.
Külön várom Vicsek András és Sági György előadását, ami csak a címe alapján teljesen belelkesített: Sejthálózatoktól a YouTube-ig. A hálózatkutatás mindig iszonyat érdekes, ’nuff said.
És még egy vagon előadást ki tudnék emelni, minél többet nézem a programot, annál kíváncsibb leszek a témákra. Érdekes lesz, na.
Én pedig igyekszem minden előadásba beleszőni a Cluetrain manifesztó vonatkozó pontjait, hátha másra is átragad ez a rögeszmém. Ideje lenne már.
Talán még lehet jegyet kapni a konfra, de ha nincs lazacszínű inged a ráksalátázáshoz/(egyéb kifogás), olvasd inkább a konfblogot, ahonnan közvetítünk:
(Úgy éreztem még Neonomád cikknek is kevés a tipp, hogy „duplázd meg akkuidődet még egy akkumulátor megvásárlásával”, tehát inkább ide írom…)
Még mindig meg tud lepni a PowerBookom. Most éppen a frissen beszerzett második akkumulátor (az első akkuideje kezd zsugorodni…) kapcsán kezdtem el arról álmodozni, milyen jó is lenne hotswappolni a kettőt. És lám, lehet. Így:
Csukd le a gépet.
Várd meg míg elalszik. (fontos, különben nem működik a varázslat)
Vedd ki az akkut.
Tedd be a másik akkut. (van kb egy perced a cserére)
Nyisd ki a gépet.
Még nem tudom hova tudom beékelni a ??? és a Profit! lépéseket, de ez most kiler feature. Szűk két óra + majdnem négy óra akkuidővel road warrior vagyok. (nem összetévesztendő az utcai harcossal)
Companies can now communicate with their markets directly. If they blow it, it could be their last chance. — Cluetrain Manifesto
Meglepő módon egy magyar nyelvű blogban se volt szó arról, hogy a Comcast (~UPC amerikaiaknak) hogyan használja (és sokak szerint él vissza) a Twitter adta lehetőségekkel.
Amikor pár hete Michael Arrington, önjelölt techbloggerkirály az internetszolgáltatás kimaradása miatt (és valami csirkéktől különösen) felhergelve betwittelte, hogy „FUCK YOU COMCAST”, húsz percen belül egy ügyfélszolgálatos felhívta, hogy miben segíthet. Kiderült, hogy figyelik a twitteren és a blogokon1 zajló párbeszédeket a problémák felderítésében.
Azóta létrehoztak egy twitter-felhasználót ComcastCares néven, hogy ugyanazon a csatornán tudjanak reagálni. Az elején gyönyörű flame volt abból, ahogy a Comcast ügyfélszolgálatos ugyanazt az üres dumát próbálta nyomni, mint amit eddig: Comcast Cares. How can we change your perception?
Nagyon hamar viszont személyiséget fejlesztett a ComcastCares. Valamennyit kieresztett a mögötte álló ember a személyiségéből. Kezd emberi hangon kommunikálni. Nem csak azt üzeni, hogy @joesixpack: tudjuk hogy szar kimaradások vannak a régióban2, dolgozunk rajta, hanem azt is, hogy @gijane: én is egy kétéves gyerekkel vagyok itthon. Elképesztően gyorsan reagál.
Még ügyesebb, még autentikusabban kommunikál a JetBlue, aki beépült az alphageek közönségbe, őt pedig elfogadták.
Tanulnak a nagyvállalatok is. Kicsit ijesztő mégis valamiért, amikor az arctalan nagyvállalat hirtelen emberi hangon próbál beszélni. Meg az, ahogy meghallgatja az emberek véleményét: belehallgat a (publikussága ellenére semmiképpen nem nekik szánt) beszélgetésükbe.
Vajon ki lesz az első vállalat itthon, aki emberként válaszol a problémáinkra? Vagy jó lesz nekünk ez egyáltalán?
1 direkt nem írom le, hogy blogoszféra, fizikai fájdalmat okozna
2 attól hogy igyekszik megütni az emberi hangot, még nem mindig sikerül.
Könyvtári könyvet olvasni jó. Többek között azért, mert valahogy közösségi élménnyé teszi az olvasást az, hogy látom az előttem járók lábnyomait, az aláhúzásaikat, az oldal szélén a megjegyzéseiket (külön érdekes azt látni, ahogy ami az elején három különböző színű aláhúzás volt, hogy fogy el aszerint, hogy melyik olvasó mikor unta el a könyvet). Valami ilyesmi közösségi élményt kialakítására törekszik a pár napja talált CommentPress WP-sablon is, melyben az a pláne, hogy bejegyzésenként lehet kommentelni az olvasottakat. Akadémikusblogokra tervezték, párbeszéd és közös munka serkentésére a hosszú szövegek körül. Valahogy úgy ahogy a blog formája ezt megtette az újságírással.
Először amúgy az érdekes-de-rettentően-használhatatlan GAM3R 7H30RY digitális/kísérleti könyv használt ehhez hasonló megoldást (Kelt próbálta olvasni, többször, sikertelenül), ezt fejlesztette tovább az Institute for the Future of the Book több könyvön és kéziraton keresztül egy WordPress sablonná, ami már érdekesebb és hasznosabb, mint amennyire még mindig kényelmetlen, legalábbis olvasni. Lelkesítő, na.
Fiatalosan trendi és trendin fiatalos blog lévén most inkább nem szeretnék a családi eseményekről beszélni. Helyette inkább csak egy apró, de különösen morbid részletét emelném ki: az iroda előtt várva akadt a kezembe a Magyar Temetkezés c. üzemi szakmai lap. Mint mondtam, morbid. Annak ellenére, hogy a lapot olvasva kiderül, az ezen a területen dolgozók szerint ez is csak egy szakma…
Vicces látni, illetve valahogy jó érzés, amikor hetvenegynehány éves nyugdíjas kémiatanárom bejelöl iwiwen. Az oldszkúl gépelőket könnyű felismerni a 0 helyett o és az 1 helyett l használatáról. Mert ugye a magzar kiosztáson nem csak a qwertz volt elrontva, hanem még ezeket a gombokat is lespórolták az átlag írógépről.
Tegnap voltam egy érdekes sajtóbeszélgetésen a témában, annak apropóján 2008 az e-befogadás éve, és ideje lenne már bevezetni a maradék hetvenakárhány százalékát a magyar társadalomnak becsatornázni az internetre, annyi kívülről felismerhetetlen előnnyel jár a nethasználat. (Ez amúgy teljesen igaz, most hogy megint nincs net a koliban — részben miattam, köhömm… — mindenki saját bőrén érzi, mennyire sokat ad az internet, azaz mennyit veszít akkor, ha már számít meglétére.
Na de ki nincs még online? Szétnézve akár tágabb környezetemben is, alig van valaki, aki valamilyen szinten nincsen online. Még nagymamám is emailezik. (Igaz, nem a teljesen internetet használja, csak egy szűk rétegét, de akkor is.)
Úgyhogy általában tévesen azt hiszem, hogy ma már az e-befogadásnak nem az a fő problémája, hogy hogyan lehet felkűzdeni a „lemaradókat” a hálózatra, hanem hogy minél hatékonyabb felhasználókat neveljünk ki. (Még persze nem itt tartunk, lásd a normális ember definícióját (Doransky: „akinek citromailes vagy vipmailes emailcíme van”[1]) )
CommentPress: párbeszéd a könyv szélén
Könyvtári könyvet olvasni jó. Többek között azért, mert valahogy közösségi élménnyé teszi az olvasást az, hogy látom az előttem járók lábnyomait, az aláhúzásaikat, az oldal szélén a megjegyzéseiket (külön érdekes azt látni, ahogy ami az elején három különböző színű aláhúzás volt, hogy fogy el aszerint, hogy melyik olvasó mikor unta el a könyvet). Valami ilyesmi közösségi élményt kialakítására törekszik a pár napja talált CommentPress WP-sablon is, melyben az a pláne, hogy bejegyzésenként lehet kommentelni az olvasottakat. Akadémikusblogokra tervezték, párbeszéd és közös munka serkentésére a hosszú szövegek körül. Valahogy úgy ahogy a blog formája ezt megtette az újságírással.
Pár hónapja nagyobb újságokat is megjárta a hír, hogy egy frissen készülő játék-kötőjel-elmélet könyv kéziratát fejezetenként közreadnak, hogy a Grand Text Auto akadémikus gémerekből álló közönsége bekezdésről-bekezdésre végigrágja, kérdezzen rá, kritizáljon, tegyen javaslatokat, hogy hol kell még átírni a szöveget. Érdemes elolvasni nem csak a könyvet, hanem a szerző összefoglalóját a kísérleti módszerről.
Először amúgy az érdekes-de-rettentően-használhatatlan GAM3R 7H30RY digitális/kísérleti könyv használt ehhez hasonló megoldást (Kelt próbálta olvasni, többször, sikertelenül), ezt fejlesztette tovább az Institute for the Future of the Book több könyvön és kéziraton keresztül egy WordPress sablonná, ami már érdekesebb és hasznosabb, mint amennyire még mindig kényelmetlen, legalábbis olvasni. Lelkesítő, na.
(megy WP 2.5 alatt is, néhol szétcsúszik a CSS. Gondolom egyetemi projekthez méltóan undorító a kódja, „bölcsészek faragták”)