bergengócia.net
Sly tegnapi pólóján volt:
Tomcat polóboltjában kapható a minta, a leírás szerint:
A nemzetközi kreatív hacker mozgalom jelképe, a Glider az Életjátékból.
Mini culture clash, imádom.
Tegnap bukkantam erre a rastasoft.org-on. Annyira, hogy nagyon:
1 2 3 4 5 | while ( love & passion ) { for( fight = 0 ; rights < freedom ; rights++ ) fight = standup( rights ); free( babylon ); } |
Jaman! Zájon!
Quest: Minden nap délelőtt 11 és délután 2 között véletlenszerű alkalommal a Fotexnet oldalán neved és email címed megadásával két ingyenjegyet kapsz a WALL-E premier előtti vetítésére. Your mission, should you choose to accept it, hogy mindenképpen szerezz jegyet, egyrészt mert ingyen van, másrészt mert ígérkezik akkora kúlságnak a film, hogy érdemes legyen moziban megnézni. 1337h4x0r skilljeid segítségével a legjobb csajokat tudod majd magaddal csábítani a filmrevégül Slyjal, Aadaammal és kis barátnéjával mész úgyis.
Te hogyan oldanád meg?
Continue reading ’Nyári ötperces projekt: szerezz két ingyen mozijegyet! (WALL-E)’Enyhén spoileres annak, aki még nem látta a szombati Doctor Who évadzárót, de nem tudom megállni.
A szitu: Martha Jones könnyes búcsút vesz écsanyjától, meghúzza a teleportáló hátizsák füleit, majd hirtelen egy német erdő közepén terem. Az éjszaka kellős közepén. Eközben az egész világot dalekek tartják ellenőrzés alatt. Viszonylag alacsony kölcségvetésű angol scifi-kalandfilm vagy, hogyan jelzed a közönségnek, hogy ez egy német erdő és nem csak kiment a stáb London határába1?
Hihetetlenül paródiába hajló megoldást választottak: a Németországot terrorizáló dalekek ugyanis a hagyományos EXTERMINATE! EXTERMINATE! mantrájuk helyett azt üvöltik hiperideges hangon, hogy:
EXTERMINIEREN! EXTRERMINIEREN!
Fullnémetre vannak lokalizálva a wc-pumpával és kézi mixerrel felszerelt szörnyek. Ezen a ponton kb tíz percre rebootoltam. Utána még tízre, amikor belegondoltam, hogy akkor más nyelveken mit üvöltöznének, vagy hogy miután minden más élőlényt elpusztítottak maguk körül, milyen vidám kis nacionalista háborúkat tudnak rendezni. Aztán Márton oldalbabökött hogy hagyjam már abba.
1 Kössetek belém, tuti nem is Londonban forgatják, lényegtelen.
Változatos okok miatt durván egy hónapja visszaváltottam az eredeti Twitter.com-ra az eddig használt Turulcsirip helyett. Ez így önmagában persze nem érdemel meg egy bejegyzést, de egészen váratlan különbségekre lettem figyelmes az ofisál weboldal használata közben: teljesen más élményt nyújt a két szolgáltatás, annak ellenére, hogy a ’Csirip egyszerűen a Twitter egy apró modja.
Ha az elmúlt évben kő alatt éltél: a Twitter egy divatosan mikrobloggingnak nevezett szolgáltatás, amivel 140 karakterbe sürítve megosztod az ismerőseiddel, hogy éppen mit csinálsz, földön-vízben-levegőben (azaz weben, sms-ben, im-en is beüzenhetsz), és fordítva: azonnal értesítést kapsz arról, hogy a barátaid mit csinálnak. Az elmúlt másfél év hatalmas fad-je, a technofil geek közönség nem tud leszokni róla skálázási problémái ellenére. A Turulcsirip egy erre a szolgáltatásra épülő mashup (azaz nem klón): eredeti funkciója szerint a magyar nyelven üzenő/önjelentő felhasználókat mazsolázza ki, de ezen túl pár felhasználói élményfokozó is van benne az „eredetihez” képest.
És itt most főleg nem is a nagyobb rendelkezésreállást és a rövidített URL-ek feloldására, az emotikonkészletre meg a normálisan működő szövegdobozra gondolok. A twitter.com-hoz képest a csirip sokkal jobban alkalmas egy közösség kialakítására, illetve a meglevő kapcsolatok erősítésére. Visszagondolva az elmúlt bő évre, valószínűleg ez a szolgáltatás volt a legfontosabb elem, hogy összehozza azt a húsz-negyven embert, aki szereti azt hinni magáról, hogy releváns játékos a magyar weben. A Csirip killer funkciója a „barátkozós mód”, amivel a twitter alapfunkciója, az ismerősök követése/nem követése kiegészül azzal, hogy a követett ismerősök által követett felhasználók üzeneteit is látom. És mivel a rendszer alapból magába szippantja az újonnan érkező magyarul nyelvű felhasználókat, a közösség hamar felfedezi az új érdekes embereket. Instant visszacsatolás, növekvő felhasználói aktivitás, egyre szorosabb kapcsolatok, goto start.
Ehhez képest a twitter.com a fordítottját csinálja, valami egészen furcsa design decision miatt (gyanús, hogy nem bug, hanem valami mélyen félreértett feature) azokat az üzeneteket, amiket az ismerőseim írnak olyanoknak, akiket én nem jelöltem be, a rendszer benyeli, nem mutatja meg nekem soha. Kimaradok a beszélgetésből. A twitter.com a meglevő kapcsolatokat ápolja, kifelé viszont nagyon zárt.
Egyelőre viszont tök jól jön, hogy tudok nem-tudni arról, hogy bizonyos emberek mit csinálnak, még utalás-szinten se.
Kérdezték már többször, hogy miért is van egy csík sebtapasz a laptopom szélén… Mert ugye már minden második divatgeek notija tele van matricázva, de mi kicsit más szinten játszunk, keepin’ it real…
Hűséges társam, mindenhova elkísérő Sancho Panzám hosszú élete során látott már egyet s mást. Háborús sebét — bal csukló alatt ki van törve a két fémlapot összetartó műanyag; több mint kényelmetlen — öcsémtől ellesett ősi vívó szokás szerint egy vastag Leukoplast csíkkal takarom le. Azon túl, hogy főleg most nyáron elég gyakran kell cserélni, mert csúnyán össze lehet izzadni, nagyon kényelmes, kellemes tapintást ad, arról már nem is beszélve, hogy mennyire menőn néz ki. (Talán még Mark Hoekstra iBook-bibit gyógyító sebtapaszánál is menőbben).
Ma friss kötést tettem rá: vettem nagy tekercs Leukoplastot, ne kelljen mindig Márton cipő- és kesztyűösszetartó varázseszközét használnom. Elnyűhetetlennek tűnik ez a gép. Később side projectnek majd ki lehetne próbálni, hogy mivel úgyis csiszolt alumínium a PóBook egész borítása, vajon ha csiszolóval nekimegyek, eltűnnek-e a ráncok karcolások a külső roncsolása nélkül.
Október óta használom az összesen lassan hat éve szolgáló PóBookot, az új akkumulátorával még három év használat biztosan van benne.
Még múlt nyár végén mentünk el Szilviával a CEU-könyvtár selejtezésére, leginkább szafarizni, de titkon remélve hogy valami hasznosat is össze tudunk guberálni. Füligvigyorral jártuk végig a fölöslegesebbnél fölöslegesebb könyvekkel megtöltött polcokat kupacokat, újságoltuk a lehetetlenebbnél lehetetlenebb című könyveket és füzeteket (információs füzet a szovjet kollektív szerződésről, orosz-angol metallurgiai szakszótár, Fehér Ház telefonkönyve az első Bush-korszakból, káeurópai polit folyóiratok katalógusainak katalógusai, MEM változatos nyelveken, ilyesmik), jolly good fun. Itt gyűjtöttem be a Dewey Decimal Classification-t leíró könyvet, ami most a pakoláskor került elő. Mivel hatalmas és otromba és nehéz, nem szeretném hazacuccolni, Klogos Danira hagyományozom de ha már így, megér egy poszt.
És még nem is az a része, hogy ugye a Dewey-féle rendszerből eredeztethető a mi könyvtárainkban használt Egyetemes Tizedes Osztályozás, bár kétségkívül emiatt csillant meg a szemem, amikor megláttam az egyik stóc tetején. Órákig lapoztam már csak azért a könyvet, hogy megtudjam, hogyan gondolta hogy lehet a Világ Összes Tudását számok szerint egyértelműen osztályozni, hogy a rabszolgák a 331.582-be kerüljenek a kör négyszögesítése pedig az 513.92-be. Mindig viccesek mindenre odafigyelés látszatát keltő szőrszálhasogatások, de belelapozva valami egészen furcsára lettem figyelmes: Melvil Dewey valami iszonyat otromba pidzsinséggel megírt előszavára. Persze, helyesírás meg közmegegyezés meg minden, de azért édes anyanyelvünk:
Orijin and growth The plan of this Clasification and Index was developt erly in 1873, the result of long study of library economy as found in hundreds of books and pamflets, and in over 50 personal visits to libraries. This study convist me that usefulness of libraries myt be greatly increast without aded expense. Only a fraction of the servis posibl cud be got from them without clasification, catalogs, indexes and other aids, to tel librarians and readers what they containd on any givn subject; yet, by methods then uzed, this cud be dun satisfactorily only at a cost so great as to be prohibitiv to all but a few welthy libraries.
…és így tovább. Nem akartam elhinni hogy ennyire nem volt pénz lektorra, hogy a bácsika ennyre nem tudott angolul, ezért inkább hónom alá csaptam a katalógust, és hazaérve a végére jártam a történetnek.
Mint kiderült, Melvil Dewey, született Melville Louis Kossuth Dewey, jól tudott angolul, éppen csak egy kudarcba fulladt nyelvújítás vezéralakja volt. Ilyen névvel nem is csodálom, hogy kiejtés szerint leírt nyelvvé akarta átalakítani az angolt. Simpler spelin, könnyen tanítható, nehezen elrontható, miért is ne? Egy része ennek még meg is honosodott: az amerikai-angol catalog az angol-angol catalogue-hoz képest, de a nagyja elbukott. A saját nevét is leegyszerűsítette Melvil Dui-ra, de aztán kiegyezett egy Melvil Dewey-ban, miután a Dui-s változatot a bankja valamiért nem fogadta el.
Ha engem Melville Louis Kossuth Dewey-nak kereszteltek volna vagy valami hasonló szörnyűségnek, én is nyelvi reformba kezdenék. Legyen ez tanulság mindenkinek, aki Dzsenifernek nevezi el lányát.
(nagyon durva csúsztatással persze) az 1965-ben a Bay Areában megalakult Grateful Dead. Az idő és a hely is fontos. Hippirokkot játszanak:
A Grateful Dead csomó dolog miatt érdekes, itt most nem csak arra gondolok, hogy a turnébuszokban a zene ki volt vezetve az útra, a motorzaj pedig be a kocsiba [citation needed, Kelt], sokkal inkább a rajongókkal való kapcsolatára. A deadhead-ek koncertről koncertre követték a zenekart, a zenekar engedélyével, sőt, bíztatásával a koncerteket felvették a kazetta akkori hightech megfelelőjével, gondolom szalagra, ezt egymás között csereberélték. Teljesen kettőpontnullás word of mouth módszerrel terjedt a zenekar hírneve. Ahogy nőtt a jelentősége, hamar megjelentek a zenekar köré szerveződő zine-ek (kb szamizdat újságok a cenzúra néélkül, csak lowtech terjesztés, megintcsak Bay Area ellenkulturális hagyomány), a leghíresebb a máig létező (Dead) Relix, a csoport egyre szorosabb közösséggé vált.
És itt jön be a képbe a Whole Earth Catalog, és annak utódja, a WELL (Whole Earth eLectronic Link). A Whole Earth Catalog egy évente kiadott hippi-Enciklopédia slash Kalendárium volt a hatvanas évek végén-hetvenes évek elején, benne minden jóval, az ellenkultúra teljes tudáskészletével. A valódi hozzáadott értéket az olvasói levelek képviselték, amiket évről évre visszacsatornáztak a halottfa lapjai közé. Nem került még a kezembe Whole Earth Catalog, ha van valakinek, szóljon! Kis ugrás, aztán a technológia segítségével a WELL formájában éledt újra, ekkor már a közös tudás felhalmozását nem enciklopédia-formában, hanem fórumszerűen (ok, BBS-ben) képzelték el. Olyasmi tulajdonképpen, mint a HIX. Vagy az Internetto/Index Törzsasztal, csak polgári néven.
A WELL a kritikus felhasználói tömeget a deadheadek beköltözésével érte el. A zenekar forgatókönyvírója volt John Perry Barlow, aki később a WELL-re írta a Declaration of Independence of Cyberspace-t (magyarul itt), amiből aztán kinőtt az Electronic Frontier Foundation. Meg itt született a Wired. Meg itt „nőtt fel” és a WELL-ből írta Virtuális közösségek c. nagy jelentőségű könyvét Howard Rheingold (aki aztán a Whole Earth Catalog milleniumi emlékkiadását is szerkeszti). A nyolcvanas-kilencvenes években aki valaha is tett valamit az amerikai digitális kultúráért, az tag volt…
Összecsapott és csapongó ez a bejegyzés, gondolom részben pontatlan is. Nagyon látszik, hogy az elején vagyok még a digitális ásatásnak, de talán érdemes folytatni. Lassan indul a Cyberculture.hu is, már csak össze kéne drótozni.
Azon gondolkodom, hogy a nyáron befizetek a WELL-re. $10 az első három hónap havidíja, és ehhez már telnet hozzáférés is jár. Mégiscsak könnyebben elérhető cél, mint osztálykirándulást szervezni a Bay Areába, meg akkor már SXSW-re is…
Egyszer régen meg kellett várnom Mártont, amíg hegedűórája volt. Annyira nem tudtam magammal mit kezdeni, hogy a tőle elkért Silmarilliont kezdtem el olvasni, ami talán még unalmasabb, mintha inkább a falon a repedéseket számoltam volna. Ma a könyvtárban sokadszorra éreztem magam így.
Egyik se ér meg egy bejegyzést, de ilyeneken gondolkoztam mostanában amikor már elegem volt mindenből (vizsgára tanulásból meg pláne). Kicsi omnibusz bejegyzésünk következik, az ilyet illik dőlten írni és címet is alig adni neki
Iróniakettőpontnulla
Analóg óra
Miért szeretik a felhasználók, ha a képernyő valamelyik sarkában található, évtizede standard, helyet alig foglaló és kényelmesen leolvasható digit óra mellett rakhatnak az asztalukra egy „analóg” órát is? (Lásd: gyakorlatilag összes Dashboard/Sidebar/widgetmegjelenítőrendszer kezdőkészlete) Nagyon nem értem.
Suta bejegyzés lett. Van egyéb is, de most csak ennyit írok belőle, beosztom ínségesebb időkre. Addig is tessék hümmögni.
As Seen On TV
Hozzáadott érték