Monthly Archive for September, 2005

Esti gondolatok (nincs egy ilyen rádióműsor?)

Csanádi (Gábor, emp.szoc.módsz. tanár) mondta még első órán, hogy aki akar ezzel foglalkoznia, annak itt érdemes tekernie, mert különben (parafrázis) a középszerűségbe, a közönybe süllyed, hogy muszáj mindenkinek a szociológián belül, a kötelező órákon túl megtalálni azt, amiért érdemes az egészet csinálni, mert különben csak fölöslegesen töltjük itt az időt.
Szerinte ezen kívül minden ember állandóan résztvevőmegfigyelést folytat (tessék kijavítani a helyesírást, de ez akkor is így néz ki helyesen, nem úgy hogy részt vevő…. stb), illetve minden ember iskolaszociológus és városszociológus, mert ezekben a szituációkban mindenkinek ki kell magát ismernie (a túléléshez), a miheztartás végett.

És annak ellenére, hogy rossz előadó és senki se figyel rá, én figyeltem rá és ilyenkor egy-egy pillanatra eszembe jut a sok jog meg közgazdaságtan meg kulturális antropológia meg statisztika meg társadalomtörténet órákon túl miért is jelentkeztem ide (is)….

Lakatos (László, bev.szoc. tanár) mondta, hogy a társadalmat úgy is el lehet képzelni (parafrázis), hogy van egy (fém) váz, ami az embereken túl létezik, tehát nem velünk születik, és nem visszük a sírba, hanem magunkhoz vesszük, továbbépítjük és a jövőnek meghagyjuk úgy-ahogy. Élő hús a fém vázon, mint Schwarzi-n.

És így együtt én úgy képzeltem el a szociológusokat, mint embereket, hogy ezen a fém vázon félig-meddig kívül állnak, (mondjuk) hajóablakokon át szemlélik a benn történő eseményeket, és jókat kuncognak az emberek esendőségén/satöbbi. Ehhez képest a szociológusok ugyanannyira részei a társadalomnak, ugyanúgy rétegződik, ugyanúgy szubkultúrái vannak, mint a társadalom egészének, és (szerintem) az egyetemi diákok „archetípusainak”, „kasztjainak”, csoportjainak reprezentatív mintáját találjuk meg a szakon.

„The Matrix is a system, Neo. That system is our enemy. But when you’re inside, you look around, what do you see? Businessmen, teachers, lawyers, carpenters. The very minds of the people we are trying to save. But until we do, these people are still a part of that system and that makes them our enemy. You have to understand, most of these people are not ready to be unplugged. And many of them are so inured, so hopelessly dependent on the system, that they will fight to protect it. „

Tegnap nagyon elveszettnek éreztem magam emiatt a gondolat miatt. De ma a Szakkollégium által szervezett Csütörtök esték filmnézős-összeröffenésen úgy éreztem, vannak itt is hasonszőrűek… Mondjuk a nemtom-sokszáz elsőévesből voltunk ott mondjuk 6-an, abból is csak hárman maradtunk a beszélgetésen, de volt ott pár felsőbbéves, és mind komolyan gondolkoznak a témáról, és érdekli őket a téma.

(Most ne is menjünk bele abba, hogy mi is az a téma. A társadalomtudósok nem szeretik definiálni, mivel is foglalkoznak. Kicsit nagyon bizonytalanná teszi ez őket. Ha elkezdjük boncolgatni mi is az, hogy társadalom, elég hamar eljuthatunk filozófiai, metafizikai, kémiai, szóval teljesen a Témához nem illő gondolatokig).

Tessék ezen rágódni, hétfőn dolgozat! (mármint nektek ebből, nem nekem, ha esetleg erre lennétek kíváncsiak, első várható dolgozatom a Babbie olyan 400 oldalából 2-3 hét múlva várható).
Következő várható frissítés: hétfő. Úgyhogy addig csak kommenteket tessék írni, de azt sokat!

A New Hope

Még augusztusban nagyon megtetszett nekem ez a bloggolósdi, mármint nem az a része, hogy mindig le kellett írni az aznapi eseményeket, hanem az, hogy amikor valaki commentelt is (mégha az az egy kezemen megszámolható embertömeg is, akivel amúgy is beszéltem MSN-en, talk about bad marketing), úgyhogy úgy döntöttem, hogy mától véglegesebben is nyitok egyet, hogy abban tudjam kellőképp sajnáltatni magam.
Miért pont ma, miért pont egy hóvégi csütörtökön, amikor semmi különös se történik, sőt, (még nem döntöttem el), lehet hogy ma már haza is megyek, s akkor ott nem biztos hogy akarok/tudok egy-két napot írni? Egy pár napig érett bennem a döntés, de mostanra már nem tudtam visszafojtani - évek múltán úgyis pirosbetűs ünnep lesz a mai nap, „Ma volt 50 éve, hogy a híres ember elkezdte vezetni a később megannyi díjat besöprő az ú.n. ’interneten’ vezetett naplóját”.
Asszem ennyi elég bevezetős dolognak, most lemegyek a szemközti kisboltba (TESCO) és lövök valami zsemleformát hogy tudjak reggelizni :)
Ja, és tessék sokat látogatni ám ezt a helyet, mert akkor dagad a mellem a büszkeségtől, hogy milyen fontos és népszerű ember vagyok ám (és persze sokkal jobb mint a többi lúzer blogger, aki csak simán leírja, mennyivel jobb mint a többi lúzer blogger)

utolsó beírás, mert hazaértem és illene valahogy befejezni

sikeresen megjártam, most már kezdődik/folytatódik az élet (nagybetűs)… Virginiában nem volt lehetőségem nagyon internetezni, meg időm se, itthon meg már inkább élőszóban elmeséltem az elmaradást minden velem szembe jövő emberrel….
Úgyhogy csak leírom, most már itthon vagyok, legalábbis itthon-abb, mert ki tudja, hol is van az az itthon…. :)
Majd esetleg ha lesz hozzá kedvem/időm, csinálok gazsimennielte, vagy gazsimennikolesz vagy gazsilenniszociológus blogot, de addig is agyő, kedves olvasó
(virágokat az öltözőbe)




Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary
Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary