The Bergengotian

Még augusztusban nagyon megtetszett nekem ez a bloggolósdi, mármint nem az a része, hogy mindig le kellett írni az aznapi eseményeket, hanem az, hogy amikor valaki commentelt is (mégha az az egy kezemen megszámolható embertömeg is, akivel amúgy is beszéltem MSN-en, talk about bad marketing), úgyhogy úgy döntöttem, hogy mától véglegesebben is nyitok egyet, hogy abban tudjam kellőképp sajnáltatni magam.
Miért pont ma, miért pont egy hóvégi csütörtökön, amikor semmi különös se történik, sőt, (még nem döntöttem el), lehet hogy ma már haza is megyek, s akkor ott nem biztos hogy akarok/tudok egy-két napot írni? Egy pár napig érett bennem a döntés, de mostanra már nem tudtam visszafojtani – évek múltán úgyis pirosbetűs ünnep lesz a mai nap, “Ma volt 50 éve, hogy a híres ember elkezdte vezetni a később megannyi díjat besöprő az ú.n. ‘interneten’ vezetett naplóját”.
Asszem ennyi elég bevezetős dolognak, most lemegyek a szemközti kisboltba (TESCO) és lövök valami zsemleformát hogy tudjak reggelizni :)
Ja, és tessék sokat látogatni ám ezt a helyet, mert akkor dagad a mellem a büszkeségtől, hogy milyen fontos és népszerű ember vagyok ám (és persze sokkal jobb mint a többi lúzer blogger, aki csak simán leírja, mennyivel jobb mint a többi lúzer blogger)