Monthly Archive for October, 2005

annyira furcsa ez a billentyűzet a sajátom után

Na jó, egyet itthonról is írok, mert hogy itthon vagyok, még mindig ez számít nekem itthon-nak, kivéve amikor holtfáradtan a kollégiumba megyek haza, mert az rövidebb szó, mint a kollégium, ráadásul home is where you hang your hat.
Elég régen írtam ide, eddig az élet értelmén filozofáltam, most csak pár sort szeretnék írni egy email-ről amit most kaptam meg a gólyabálról ami csütörtökön volt.
Tehát megnéztem, jött-e valami életbevágóan fontos levél, és csodák csodájára nem csak MacMail és/vagy hírlevél jött, hanem egy bizonyos Kálecz Orsolyától is egy üzenetet, miszerint tudok-e valamit esetleg arról, hogy döntöttek-e már az MCC-ben, kit vesznek fel. Ր felhívta a Központot, akik azt üzenték neki, hogy még nem tudták eldönteni melyik bátor jelentkezőt/balfék-felkészületlen-lúzert vegyék fel. Ami megnyugtató, mert ő az interjúnál azt mondta, hogy neki elég jól ment, meg bántották, tehát én esélyesnek vélem, és még neki se szóltak, tehát demeter is sír, illetve valahogy ettől úgy érzem, hogy még nincs megpecsételve a sorsom, talán még bekerülhetek ide (ami abszolút irracionális, mert persze hogy meg van pecsételve mert nagyon gyengén szerepltem és for all i know, lehet hogy engem az első körben ki is zártak és csak két emberke között vacilálnak, akik túl jók hogy dönteni lehessen).

In other news, csütörtökön volt a kari gólyabál, amire illik elmenni, mert hogy ez a sajátom, és ha már voltam a múlt héten a TTK/IK-son akkor pláne. Viszont sokan nem gondolták így, végül eléggé kevesen voltunk. A Tamással (mekdöncis rasztahajú figura) és a Bencével (ő meg gitározik, és úgy általában nem tulságosan szimpatikus…. Olyan mintha az Alberto lenne talán? Nem tudom….) meg a Bence pár barátjával/rokonával/ismerősével egy West Balkán nevű romkocsmában találkoztunk, ami elég kellemes helynek tűnt (vajon mit csinálnak az ilyenekkel télen? Nincs ott hideg?), aztán átmentünk a Campusra, és láss csodát: alig csordogálnak ott páran. Még a ruhatárnál se volt sor! Még a büfénél se volt sor! Az előzenekar pedig üres teremnek játszott (szegééények…. na ezért nem leszek soha zenész – forget about skill, ez megalázó). Akik voltak, azok elég csendben beszélgettek, a könyvtár előtti terepen (egyetlen közösségi hely talán az egész épületben, nagyon rossz tervezés sztem, ráadásul ilyen szellőzőalagút szerű helyen kell átmenni hogy odaérjünk) teaházasdit csináltak, lounge-ilyesmi, ott elég sokan voltak, mondjuk 30an :)
A nagy durranás a HS7 volt, arra összegyűlt a Harmóniában vagy 50-60 ember, akik csendben bólogattak (kivéve egy furcsa alakot – szocilógus, aki rázta a haját és egymagában pogózott – nevetséges volt). Úgyhogy pár szám után (mert Harmóniában üresen mégkevésbé lehet hallani a zenét mint amikor tele van (l. kispál), a HS7-et úgyse ismertem ennyire, hazamentem (látod? úgy értettem h a kollégiumba). Egy órára ott is voltam.
Szóval elég sok nálam is szerencsétlenebb figura volt ott, egy gyerek aki az egyik szemináriumon van, hozzánkcsapódott és elkezdte mondani (senki se figyelt rá), hogy “és ti hol voltatok előtte? én sehol, csak otthon benyomtam egy pár sört, tudod, közben interneteztem meg olvastam…”. Elég nehezen tudtuk lerázni, de végül is szomorú és illúzióromboló volt az egész Bál. (ja, G.tánc se volt, nem gyűlt össze elég ember, talán lett volna vagy 3 pár :)

Szóval az én szerepem (el kell olvassam szemi-re a Goffmann könyvét) is a Vesztesé, csak ez is egy cinikus szerep: nem tudom még ezt se beleéléssel játszani :(

Ma nem hiszek a csodákban

valami iszonyatosan nagy tugedőr fíling

Vettünk mikrót a szobába, felavattuk pizzával, mindjárt filmet nézünk. Mi lesz itt?

ex post facto (gólyabál után, jóval utána)

dalszöveg-mottó
“Ez nem a tiéd, ez valaki másé,
Az idő, a táj, a nő, meg a bokor,
Valami ismeretlen helyen fekszel,
és a konyhában csendben zümmög a Szokol”

Szóval jól tettem hogy leírtam, mik is zsongtak a fejemben mikor hazaértem (áááá, már hazának nevezem a kollégiumot, így vész el a világ dicsősége), mert reggelre már nem jutott eszembe a fele se (az a fele se amit leírtam). Tehát most mankóként kell támaszkodjak az én “munkanaplómra”.
Tehát pénteken nagyon moslék idő volt, úgyhogy egy ideig az ágyban fetrengtem, aztán felkeltem végül és eldöntöttem hogy ma mégsem megyek úszni, mert moslék idő volt. De azért mászhatnékom volt, úgyhogy kabát, fényképezőgép, minden, busszal be Móricz Zsigi-ig, onnan első szembejövő villamos, onnan még egy villamos, és before you know it, máris a Szt János kórháznál voltam (Hűvösvölgy talán? az a lényeg h Budán elég északon). Aztán ott volt egy jó kis park, gesztenyefák, rozsdaszínű levelek, köd…. Úgyhogy kivettem a fülemből az Amorf Ördögöket és beszívtam az időt, és megfontoltam, hogy mit is keresek ott a szoción, hogy miért nem értek semmihez az életben, ilyesmik. Messzire nem jutottam, mert nem “világmegváltó” hangulatot sugárzott az idő, hanem “csendben hümmögő, bandukoló”-t. Aztán még egy pár busz, né megint ott a déli pu! né megint ott a moszkvatér!. Asszem a moszkvánál felültem egy villamosra, ami elvitt a város legeslegszívébe (irányítószámilag szerintem, volt ott Fő utca, meg ilyenek), a Parlamenttel szemben. Akkor már fordultam hazafele (már megint!).
Közben már megérkezett Remese elvtársasszony, és a szobaajtó zárva. Belülről kiszólnak h egy pillanat…. Namost erre egy kicsit felbosszankodom, hogy mivan, shore leave? Nem tudnának holnapig várni? Meg milyen dolog ez, végül is közös szoba? De nagy pöfögésemben úgy döntök inkább adok még nekik időt és átmegyek Camponába. És ott is fényképeztem, meg fényképeztem az állomást is a C. mögött (elég lepukkant). Egy óra múlva visszamentem, akkor meg nem voltak ott, lementek tescoba…. Utána meg nem volt kedvem leszúrni őket hogy….. Inkább simán levert voltam az egész szituáció miatt. Úgyhogy akkor közösen eltöltjük az időt a szobában amíg idő van menni gólyabálba, beszélgetés, zenehallgatás (Gazsi, ne azt a szaaaart, de azt se, erre én “legyen inkább csend”, erre ők: “tuctuctuctuc”), ők át is öltöznek teljesen alkalomhoz illően, én simán okos lány módszer: zakó is, alatta pulóver, alatta kispál póló).

Naszóval.
0. épület: teljesen lezárt épület, minden liftnél, ajtónál szakos szekusok (ttk/ik), tömeg mindenhol, termek jelentősen átalakítva (konferenciateremből lett ruhatár-majd próbálok BZs képeiből lopni).
1. Gólyatánc: sima szalagavatós végtelenítettrágógumiszimfonikus tincitánc….
2. Kispál: szar akusztikájú teremben, olyan hogy a tanárt kihangosítva se hallani, néma csöndben persze…. Lovasi állandóan azon lovagol hogy egymást se hallják… Hibáznak is rendesen, de azért jól esett nekem. Érdekes megjegyezni a közönség összeállítását: főleg a lányok pogóztak (emancipáció jele talán?), stage diving-oltak is, illetve hogy hívják azt a változatot, amiben nem a színpadról ugrik be, hanem felemelik? Mondjuk a stage diving azért működött a lányoknál, illetve azért a lányoknál működött, mert így mindenki “észrevétlenül” letapizhatta mindenféle testrészeiket… Fiúk amúgy inkább olyan Extázis 7-től 10-ig jellegű fejbólogatásban vettek részt.
3. utána megnéztük a PASO végét, mert a hülyék majdnem egyszerre tették be a két koncertet amire én szerettem volna menni (fúj republic:), aminek egészen más akusztikája volt a gömb aulában és annyira hozzászoktam a harmóniához hogy ez egyszerűen szarnak hatott, bár Tomi kolega szerint jó vót és akkorát táncolt… Nem láttam, nem futottam vele össze.
4. utána egy olyan szűk órás sorbaállás egy pohár innivalóért…. Előttemlevőknek már annyira felgyűlt a mindenkitől a “figyelj, nem tudnál nekem is rendelni egy sört”-ök, hogy az egyik 26 db sört rendelt, csak úgy vakon passzolta hátra a műanyag poharakat.
5. utána Republic, amire csak benéztem, de nagyon szar volt. Nem tudom hogy bírják, hogy heti 5ször lenyomják ugyanazt a hakni, elejétől végéig pontosan ugyanazzal a műsorral, ugyanazzal a koreográfiával/dallammal… Media whore? A kispál legalább mindig “remixeli” a saját számait, hogy ő se unatkozzon meg a közönség se, mindegyik egy kicsit más (mindegyiket máshol rontják el, ilyesmi is benne van a pakliban). Viszont megfigyeltem a két koncerten, hogy ha a dalszöveg hirtelen a “szeretlek”, “csók”, vagy hasonló nyálas szavakat tartalmaz, a párok egymásnak esnek. Kéne egy olyan dalt csinálni aminek semmi értelme a szövegének, csak időnként egy pár ilyen nyálas szó, és jól meggazdagodni a jogdíjakon és jókat röhögni a sok magukat szerelmesnek képzelő párokon.
Ha már itt tartok, még rátérek a Public Displays of Affection c. problémámra: valahogy úgy érzem, hogy pl BZs kolega magát szereti az Emesén keresztül, az Emese meg elhiszi, hogy ez az élet rendje, úgyhogy ugyancsak az élet rendje szerint ennek jónak kell lennie és neki örülni kell ennek. De ez még nem elég megalapozott elmélet, hosszasabb résztvevő megfigyelésre van szükség :)
Na, és akkor asszem ennyi elég lesz mára, még próbálok ilyen hosszúakat írni később is, de most izomlázam lesz mindkét karomban, már érzem!
g

korareggel….

már szombat van, hazajöttem gólyabálból és gondoltam még összefoglalom mert sokkal jobban megértettem a világot körülöttem, vagy legalább is sokkal több bölcs, körszakállbizgerálós kérdést tudok feltenni. viszont rájöttem hogy nagyon késő van és alszom el, úgyhogy csak vázlatpontosan, hogy reggel is eszembejusson:
-kispál és az emacipált lánypogózók
-kispál vs republic: monotonitás vs spanyol viasz
-lokésön, harmónia terem, gömb aula, ilyenek
-BZs és REmese, kollégiumba ragadás, bohém életmód, vagy buuuuulliiiiiiii!

Na, majd kipótolom, becsszó!
sziasztok
g

Mikro, zsömle, Népstadion

K. G. kollega után én is:

Hétfő:
Első Sziszes kurzus (idetessékkattintani), melyre késve érkeztem, mert angolom volt, és így ellógtam egy órát a hétfői zh előtt, amiről ugye nem sok jót mondanak az álmoskönyvek, ráadásul amikor a kb. 150 méteres Kálvin-Fővám tér távolságot villamossal akartam megtenni (“a jövő punnyadt értelmisége” – mondogatjuk csoporttársaimmal, mikor ilyesmit csinálunk) valami hirtelen előérzetem támadt, és gyalog kezdtem el futni az egyetem felé (hmm…, ez elég furcsán hangzik, de ugye teccikérteni?). Micsoda szerencse! Ugyanis valaki megint felmászott a Szabadság-hídra – a tűzoltók persze leédesgették onnan, de a hidat lezárták, a villamosok pedig nem mentek.

Verejtékben úszva Marx-szobor: meglepetés, hogy rajtam kívül még másik két delikvens várakozik. Remek, keressünk termet az egyetemen: benyit – bekukucs – ajtót gyorsan visszacsuk. (ez persze hiú ábránd volt: 8 óra előtt sehol sincsenek szabad termek…). Terem nincsen, beszélgessünk a folyosón a mikroökonómia alapjairól! Két kellemes felsőbbéves, rezervációs költség, Pareto-optimalitás, miért van az, hogy a szomszédos vásárcsarnokban (ha arra jártok, nézzétek meg, egy csipetnyi Monarchia – persze csak kívülről, belülről ungarische gift shop, de azért vannak kofák is) a bejárathoz közelebb drágább a hagyma. Tanulságos, jó hangulat stb. Újabb ideológia törésvonal: mikró ->Kedd:
Analízis (dr. Csernyák, aki szeret hanyattfekve olvasni, és nem szereti ha egy könyv nyomja a mellkasát, ezért írt egy rövidebb matekkönyvet, amit csak melegen tud ajánlani mindenkinek) megállapítja, hogy maguknak (nekünk) túl sokat kell tudni középisk.ban, mert az emelt szintű matek több, mint amit ő előad. És ez ugye az ország vezető közg. egyeteme (hö-hö-hö), és valszeg nem az a kevés, amit ő kér.
Testnevelés: Harmat Józsefné, a legagresszívabb testnevelés-okatató megtekintése.

Szerda:
Valóban voltam a szoc. kollegánál.
Kis helyzetkomikumok:
a Móriczon – egymás megtalálása,
a buszon – helybeli értelmiség megfigyelése, akik a nescafés rejtvényeket fejtik. (Ezek ilyen gondolkodtatónak szánt feladványok, amiket a nagyon unatkozó utasok szoktak fejtegetni. Igazából nem nehezek, csak a kátyúk kirázzák az ember fejéből a megoldást. Namost utastársaink a legprimitívebbeket fejtegettek igen-igen hangosan – persze nem jöttek rá:)),
kollégiumban – “majd ha megjön a Zsolti, leküldjük a Tescóba!.

A hét talán legsokolóbb élménye: A TESCBAN 5 AZAZ ÖT FORINT A ZSEMLE, M͍G A HOZZÁM KÖZELI SPARBAN 16 AZAZ TIZENHAT!. Nosza bevásároltam: vettem 3 zsemlét, szardíniát, konzervnyitót. Akartam venni még egy felmosómopot vagy mit, de a segítőkész alkalmazott nem tudta megmondani, hogy miért nincs rajta vonalkód (“talán valami illetékest kéne megkérdezni. Talán a takarítókat”.....)
Kellemetlenség, amit csak otthon veszek észre: kollega letörölte az összes zenét, amit én raktam fel rá. Magának persze leszedte a La Nouba-t és a Macsó hímzést, de az enyémről meg letörölte. Amúgy ez a special gizda punktangó zenekar nagyon jó! Még ilyet!

(Amúgy micsoda posztmodern lenne, ha azt írnám, hogy nem voltam kinn ttnyben, Viki meg azt írná, hogy látott minket – mondjuk – Tokióban. És akkor az olvasó most kalandozzon a párhuzamos narratívák között!)

Csütörtök:
EU-Int: az Európai Parlament frakcióinak kinevetése, ill. felháborodás a havi kb. 3500€-s irodaköltségen.

Reggel jegyvétel és este hazaút. (itt nem részletezendő okok miatt). Kicsit korán indultam, volt még üres 20 percem a Blahán, lementem pályaszámokat nézni, hátha találkozom a híres 209-es kocsival. Persze nem láttam, de találtam egy régi állomásjelző matricát az egyik kocsiban (Népstadion). A trainspotting meguntával találomra beszálltam egy szerelvénybe. Persze a másik irányba vitt, de ezt én inkább isteni sugallatnak éreztem (már a második a héten!), mert leszálltam a Stadionoknál (volt Népstadion – figyeljük csak az egybeeséseket!), és alkalmam nyílt megtekinteni az állomást. Talán a legimponzásabb és rémisztőbb. Először is négyvágányos (ha jók lesztek, elméselem miért, érdekes sztori ám:)), a belmagassága igen nagy, burkolat az eredeti szürke beton, a piros táblák helyett meg a falon voltak kirakva a tájékoztató szövegek abból a fajta betűből, ami az alagút falán szokott lenni, csak sokkal nagyobban. Mintha megállt volna az idő, vagy legalábbis egy időben közelebbről be nem határolható szocreál örökkévalóságba csöppentem volna. Vásárcsarnok után ezt is látni kell.

Padelani bankovek se tresta podle zakona. Ce passeport est valable pour les territoires indiqués dans le visa de sortie. Vermeiden Sie direkte Sonneneinstrahlung, Hitze und Feuchtigkeit. Kérjük kedves utasainkat, hogy a megállás után szíveskedjenek elhagyni a vonatot, és erre figyelmeztessék utastársaikat is!

Egy nehéz hét csütörtök koraestéje (ez se egy filmre való cím :)


1. ábra – Gazsi az előbb még úgy gondolta, a szendvicsbe tesz egy kis sajtot is. Meggondolta magát.

Sziasztok!
Ide is régen írtam, pedig biztosan naponta többezren látogatjátok ezt az oldalt frissítéseket remélve, de a 42 db koprodukciós partner közül egyikünknek sincs kedve leírnia milyen ócska napja volt, úgyhogy inkább írok én.
De előbb amíg az eszemben van, küldök Zsuzsának egy levelet
.....
.,...

Oké, megírtam, akkor hol is tartottam?

Szóval ez egy nagyon rossz hét volt, kontraproduktív, elfuserált, elpazarolt.
Hétfőn volt az interjú az MCC-n amiről írtam hogy nagyon rosszul sült el, azóta se szóltak, hogy “na jó, beköltözhetsz, de csak a két szép szemedért”, de nem is nagyon várom.
Kedden…. kedden nem is volt semmi komoly
Szerdán… módszertan ZH, ami nagyon gyengén sikerült, mondjuk az “átcsúszás” kategória megvan, de én nem éppen ezt céloztam meg, úgyhogy legközelebbre alaposan fel kell készüljek, értsd nem folyóolvasás, hanem jegyzetelés, meg felmondás esetleg (bár kinek? :). Tegnap volt kinn nálunk Gábor, lopott zenét, és én is tőle. Lenyúltam az Illés-tribute lemezt, meg Amorf Ördögök-től pár számot (amit azóta kiegészítettem és egész nap ezt a kettőt hallgattam).
Csütörtök (ma)... Voltam könyvtárban és kikölcsönöztem a Warhol filozófiáját angolul (raktárból kértem, ask me how!). Ma nem mentem csütörtök esték programra mert nagybevásároltam és azzal elhúztam az időt (vettem felvágottat, csokit és kólát is!) Most meg ezt írom. Utána egy filmet nézek meg, talán elkezdem a Twin Peaks sorozatot.
Holnap… délelőtt kipróbálom az uszodát, meg ilyenek. Este pedig gólyaláb.
Tervek szerint szombat nap folyamán hazamegyek Európa Kulturális Fővárosába (na jó, kicsit mellé), de még subject to change. Not applicabble in all states. Some conditions apply. Not for resale. May contain peanuts. Some assembly required. Void where prohibited. Beware of the leopard :)

“semmire nem vagyok jó, semmire nem vagyok képes”

Csak hogy legyen valami frissebb is a blogon, mint a múlt (asszem) csütörtöki adás… Mert úgy látszik, most mindenki szólhat, aki ezen az oldalon akár egyszer is megfordult, de most inkább mindenki csendben ül és öt percenként frissíti az oldalt, hátha más ír valami okosat. (Ja, amúgy tegnap egészen véletlenül rábukkantam egy olvasóra…. Fokozottan Veszélyeztetett, meg minden, úgyhogy csak a nevének kezdőbetűit oszthatom meg …. hát ugyanazzal az egy szál olvasóval: FB :)

Amúgy meg ma voltam interjún itt. És úgy tűnik, abszolút esélytelen vagyok, de most tényleg. Most már elmúlt az érzés, pedig tudom hogy akkor kellett volna leírjam, hogy hatásos legyen, de úgy éreztem, hogy egyáltalán nem értek a témához, teljesen megalázó volt számomra… De ezt már egy párszor elmondtam mindenkinek.

Ettem pár túrórudit meg néztem futuramat, meg agyrágógumizok, hogy ne ezzel foglalkozzak.

Elrontottam nagyon, marad TTNY.
Nincs ló...

pablo! genial!

ez én, az ez alattiak az courtesy BZS


új ipod várható, hang in there! (addig is szerezz 2 olvasót)

l. cím :)