Na jó, egyet itthonról is írok, mert hogy itthon vagyok, még mindig ez számít nekem itthon-nak, kivéve amikor holtfáradtan a kollégiumba megyek haza, mert az rövidebb szó, mint a kollégium, ráadásul home is where you hang your hat.
Elég régen írtam ide, eddig az élet értelmén filozofáltam, most csak pár sort szeretnék írni egy email-ről amit most kaptam meg a gólyabálról ami csütörtökön volt.
Tehát megnéztem, jött-e valami életbevágóan fontos levél, és csodák csodájára nem csak MacMail és/vagy hírlevél jött, hanem egy bizonyos Kálecz Orsolyától is egy üzenetet, miszerint tudok-e valamit esetleg arról, hogy döntöttek-e már az MCC-ben, kit vesznek fel. Ő felhívta a Központot, akik azt üzenték neki, hogy még nem tudták eldönteni melyik bátor jelentkezőt/balfék-felkészületlen-lúzert vegyék fel. Ami megnyugtató, mert ő az interjúnál azt mondta, hogy neki elég jól ment, meg bántották, tehát én esélyesnek vélem, és még neki se szóltak, tehát demeter is sír, illetve valahogy ettől úgy érzem, hogy még nincs megpecsételve a sorsom, talán még bekerülhetek ide (ami abszolút irracionális, mert persze hogy meg van pecsételve mert nagyon gyengén szerepltem és for all i know, lehet hogy engem az első körben ki is zártak és csak két emberke között vacilálnak, akik túl jók hogy dönteni lehessen).
In other news, csütörtökön volt a kari gólyabál, amire illik elmenni, mert hogy ez a sajátom, és ha már voltam a múlt héten a TTK/IK-son akkor pláne. Viszont sokan nem gondolták így, végül eléggé kevesen voltunk. A Tamással (mekdöncis rasztahajú figura) és a Bencével (ő meg gitározik, és úgy általában nem tulságosan szimpatikus…. Olyan mintha az Alberto lenne talán? Nem tudom….) meg a Bence pár barátjával/rokonával/ismerősével egy West Balkán nevű romkocsmában találkoztunk, ami elég kellemes helynek tűnt (vajon mit csinálnak az ilyenekkel télen? Nincs ott hideg?), aztán átmentünk a Campusra, és láss csodát: alig csordogálnak ott páran. Még a ruhatárnál se volt sor! Még a büfénél se volt sor! Az előzenekar pedig üres teremnek játszott (szegééények…. na ezért nem leszek soha zenész – forget about skill, ez megalázó). Akik voltak, azok elég csendben beszélgettek, a könyvtár előtti terepen (egyetlen közösségi hely talán az egész épületben, nagyon rossz tervezés sztem, ráadásul ilyen szellőzőalagút szerű helyen kell átmenni hogy odaérjünk) teaházasdit csináltak, lounge-ilyesmi, ott elég sokan voltak, mondjuk 30an :)
A nagy durranás a HS7 volt, arra összegyűlt a Harmóniában vagy 50-60 ember, akik csendben bólogattak (kivéve egy furcsa alakot – szocilógus, aki rázta a haját és egymagában pogózott – nevetséges volt). Úgyhogy pár szám után (mert Harmóniában üresen mégkevésbé lehet hallani a zenét mint amikor tele van (l. kispál), a HS7-et úgyse ismertem ennyire, hazamentem (látod? úgy értettem h a kollégiumba). Egy órára ott is voltam.
Szóval elég sok nálam is szerencsétlenebb figura volt ott, egy gyerek aki az egyik szemináriumon van, hozzánkcsapódott és elkezdte mondani (senki se figyelt rá), hogy “és ti hol voltatok előtte? én sehol, csak otthon benyomtam egy pár sört, tudod, közben interneteztem meg olvastam…”. Elég nehezen tudtuk lerázni, de végül is szomorú és illúzióromboló volt az egész Bál. (ja, G.tánc se volt, nem gyűlt össze elég ember, talán lett volna vagy 3 pár :)
Szóval az én szerepem (el kell olvassam szemi-re a Goffmann könyvét) is a Vesztesé, csak ez is egy cinikus szerep: nem tudom még ezt se beleéléssel játszani :(








Hozzáadott érték