Azt hiszem, történelmi pillanathoz értünk: sikerült létrehozni egy olyan, amelyet senki sem olvas, mindenki csak ír. blogot És ami a legmeglepőbb, ez organikus fejlődés eredményeképp jött létre, tehát nem az történt, hogy egy magányos ember csinál egy blogot, amit ő olvas-ír egyszerre, hanem volt egy – igaz, kisszámú de annál lelkesebb olvasóközönséggel rendelkező – napló, amely szép lassan elfogyasztotta olvasóit. A kérdés adott: ki lesz nemecsek, aki majd szemlesütve, szívében félelemmel vegyes tisztelettel közeledik a digitális Parnasszus legeslegtetején üldögélő bloggerekhez? Márcsak az ember önértékelésének is jót tenne ez…:)
Egy metró project: statisztikára kell készítenünk egy házidolgozatot, ahova össze kell gyűjteni legalább 50 alapadatot. Arra gondoltam, hogy megfigyelem az egy perc alatt a mozgólépcsőn feljövő utasok számát. Ki tart velem?:)
ui. Most megyek csokit venni…
hát neked nincs jobb 5leted mint a köszös metró emberkéit számolni?? na neee… amúgy azt jobb helyeken pénzért csinálják:) amúgy ha raknál esetleg 1 piros karszalagnak látszó vmit a kezedre, sztem még ki is kerülne mki jó nagy ívben (1 5let, h ne kelljen a tömegben tolonganod, h számolhass)
remélem nem felejtetted el h ne mogyorós mazsolás csokit v1él;)
hú már kicsit összefolynak a betűk, bocs, h nem tudok gépelni, jabba órán voltam…