The Bergengotian

dalszöveg-mottó
“Ez nem a tiéd, ez valaki másé,
Az idő, a táj, a nő, meg a bokor,
Valami ismeretlen helyen fekszel,
és a konyhában csendben zümmög a Szokol”

Szóval jól tettem hogy leírtam, mik is zsongtak a fejemben mikor hazaértem (áááá, már hazának nevezem a kollégiumot, így vész el a világ dicsősége), mert reggelre már nem jutott eszembe a fele se (az a fele se amit leírtam). Tehát most mankóként kell támaszkodjak az én “munkanaplómra”.
Tehát pénteken nagyon moslék idő volt, úgyhogy egy ideig az ágyban fetrengtem, aztán felkeltem végül és eldöntöttem hogy ma mégsem megyek úszni, mert moslék idő volt. De azért mászhatnékom volt, úgyhogy kabát, fényképezőgép, minden, busszal be Móricz Zsigi-ig, onnan első szembejövő villamos, onnan még egy villamos, és before you know it, máris a Szt János kórháznál voltam (Hűvösvölgy talán? az a lényeg h Budán elég északon). Aztán ott volt egy jó kis park, gesztenyefák, rozsdaszínű levelek, köd…. Úgyhogy kivettem a fülemből az Amorf Ördögöket és beszívtam az időt, és megfontoltam, hogy mit is keresek ott a szoción, hogy miért nem értek semmihez az életben, ilyesmik. Messzire nem jutottam, mert nem “világmegváltó” hangulatot sugárzott az idő, hanem “csendben hümmögő, bandukoló”-t. Aztán még egy pár busz, né megint ott a déli pu! né megint ott a moszkvatér!. Asszem a moszkvánál felültem egy villamosra, ami elvitt a város legeslegszívébe (irányítószámilag szerintem, volt ott Fő utca, meg ilyenek), a Parlamenttel szemben. Akkor már fordultam hazafele (már megint!).
Közben már megérkezett Remese elvtársasszony, és a szobaajtó zárva. Belülről kiszólnak h egy pillanat…. Namost erre egy kicsit felbosszankodom, hogy mivan, shore leave? Nem tudnának holnapig várni? Meg milyen dolog ez, végül is közös szoba? De nagy pöfögésemben úgy döntök inkább adok még nekik időt és átmegyek Camponába. És ott is fényképeztem, meg fényképeztem az állomást is a C. mögött (elég lepukkant). Egy óra múlva visszamentem, akkor meg nem voltak ott, lementek tescoba…. Utána meg nem volt kedvem leszúrni őket hogy….. Inkább simán levert voltam az egész szituáció miatt. Úgyhogy akkor közösen eltöltjük az időt a szobában amíg idő van menni gólyabálba, beszélgetés, zenehallgatás (Gazsi, ne azt a szaaaart, de azt se, erre én “legyen inkább csend”, erre ők: “tuctuctuctuc”), ők át is öltöznek teljesen alkalomhoz illően, én simán okos lány módszer: zakó is, alatta pulóver, alatta kispál póló).

Naszóval.
0. épület: teljesen lezárt épület, minden liftnél, ajtónál szakos szekusok (ttk/ik), tömeg mindenhol, termek jelentősen átalakítva (konferenciateremből lett ruhatár-majd próbálok BZs képeiből lopni).
1. Gólyatánc: sima szalagavatós végtelenítettrágógumiszimfonikus tincitánc….
2. Kispál: szar akusztikájú teremben, olyan hogy a tanárt kihangosítva se hallani, néma csöndben persze…. Lovasi állandóan azon lovagol hogy egymást se hallják… Hibáznak is rendesen, de azért jól esett nekem. Érdekes megjegyezni a közönség összeállítását: főleg a lányok pogóztak (emancipáció jele talán?), stage diving-oltak is, illetve hogy hívják azt a változatot, amiben nem a színpadról ugrik be, hanem felemelik? Mondjuk a stage diving azért működött a lányoknál, illetve azért a lányoknál működött, mert így mindenki “észrevétlenül” letapizhatta mindenféle testrészeiket… Fiúk amúgy inkább olyan Extázis 7-től 10-ig jellegű fejbólogatásban vettek részt.
3. utána megnéztük a PASO végét, mert a hülyék majdnem egyszerre tették be a két koncertet amire én szerettem volna menni (fúj republic:), aminek egészen más akusztikája volt a gömb aulában és annyira hozzászoktam a harmóniához hogy ez egyszerűen szarnak hatott, bár Tomi kolega szerint jó vót és akkorát táncolt… Nem láttam, nem futottam vele össze.
4. utána egy olyan szűk órás sorbaállás egy pohár innivalóért…. Előttemlevőknek már annyira felgyűlt a mindenkitől a “figyelj, nem tudnál nekem is rendelni egy sört”-ök, hogy az egyik 26 db sört rendelt, csak úgy vakon passzolta hátra a műanyag poharakat.
5. utána Republic, amire csak benéztem, de nagyon szar volt. Nem tudom hogy bírják, hogy heti 5ször lenyomják ugyanazt a hakni, elejétől végéig pontosan ugyanazzal a műsorral, ugyanazzal a koreográfiával/dallammal… Media whore? A kispál legalább mindig “remixeli” a saját számait, hogy ő se unatkozzon meg a közönség se, mindegyik egy kicsit más (mindegyiket máshol rontják el, ilyesmi is benne van a pakliban). Viszont megfigyeltem a két koncerten, hogy ha a dalszöveg hirtelen a “szeretlek”, “csók”, vagy hasonló nyálas szavakat tartalmaz, a párok egymásnak esnek. Kéne egy olyan dalt csinálni aminek semmi értelme a szövegének, csak időnként egy pár ilyen nyálas szó, és jól meggazdagodni a jogdíjakon és jókat röhögni a sok magukat szerelmesnek képzelő párokon.
Ha már itt tartok, még rátérek a Public Displays of Affection c. problémámra: valahogy úgy érzem, hogy pl BZs kolega magát szereti az Emesén keresztül, az Emese meg elhiszi, hogy ez az élet rendje, úgyhogy ugyancsak az élet rendje szerint ennek jónak kell lennie és neki örülni kell ennek. De ez még nem elég megalapozott elmélet, hosszasabb résztvevő megfigyelésre van szükség :)
Na, és akkor asszem ennyi elég lesz mára, még próbálok ilyen hosszúakat írni később is, de most izomlázam lesz mindkét karomban, már érzem!
g