The Bergengotian

K. G. kollega után én is:

Hétfő:
Első Sziszes kurzus (idetessékkattintani), melyre késve érkeztem, mert angolom volt, és így ellógtam egy órát a hétfői zh előtt, amiről ugye nem sok jót mondanak az álmoskönyvek, ráadásul amikor a kb. 150 méteres Kálvin-Fővám tér távolságot villamossal akartam megtenni (“a jövő punnyadt értelmisége” – mondogatjuk csoporttársaimmal, mikor ilyesmit csinálunk) valami hirtelen előérzetem támadt, és gyalog kezdtem el futni az egyetem felé (hmm…, ez elég furcsán hangzik, de ugye teccikérteni?). Micsoda szerencse! Ugyanis valaki megint felmászott a Szabadság-hídra – a tűzoltók persze leédesgették onnan, de a hidat lezárták, a villamosok pedig nem mentek.

Verejtékben úszva Marx-szobor: meglepetés, hogy rajtam kívül még másik két delikvens várakozik. Remek, keressünk termet az egyetemen: benyit – bekukucs – ajtót gyorsan visszacsuk. (ez persze hiú ábránd volt: 8 óra előtt sehol sincsenek szabad termek…). Terem nincsen, beszélgessünk a folyosón a mikroökonómia alapjairól! Két kellemes felsőbbéves, rezervációs költség, Pareto-optimalitás, miért van az, hogy a szomszédos vásárcsarnokban (ha arra jártok, nézzétek meg, egy csipetnyi Monarchia – persze csak kívülről, belülről ungarische gift shop, de azért vannak kofák is) a bejárathoz közelebb drágább a hagyma. Tanulságos, jó hangulat stb. Újabb ideológia törésvonal: mikró ->Kedd:
Analízis (dr. Csernyák, aki szeret hanyattfekve olvasni, és nem szereti ha egy könyv nyomja a mellkasát, ezért írt egy rövidebb matekkönyvet, amit csak melegen tud ajánlani mindenkinek) megállapítja, hogy maguknak (nekünk) túl sokat kell tudni középisk.ban, mert az emelt szintű matek több, mint amit ő előad. És ez ugye az ország vezető közg. egyeteme (hö-hö-hö), és valszeg nem az a kevés, amit ő kér.
Testnevelés: Harmat Józsefné, a legagresszívabb testnevelés-okatató megtekintése.

Szerda:
Valóban voltam a szoc. kollegánál.
Kis helyzetkomikumok:
a Móriczon – egymás megtalálása,
a buszon – helybeli értelmiség megfigyelése, akik a nescafés rejtvényeket fejtik. (Ezek ilyen gondolkodtatónak szánt feladványok, amiket a nagyon unatkozó utasok szoktak fejtegetni. Igazából nem nehezek, csak a kátyúk kirázzák az ember fejéből a megoldást. Namost utastársaink a legprimitívebbeket fejtegettek igen-igen hangosan – persze nem jöttek rá:)),
kollégiumban – “majd ha megjön a Zsolti, leküldjük a Tescóba!.

A hét talán legsokolóbb élménye: A TESCBAN 5 AZAZ ÖT FORINT A ZSEMLE, M͍G A HOZZÁM KÖZELI SPARBAN 16 AZAZ TIZENHAT!. Nosza bevásároltam: vettem 3 zsemlét, szardíniát, konzervnyitót. Akartam venni még egy felmosómopot vagy mit, de a segítőkész alkalmazott nem tudta megmondani, hogy miért nincs rajta vonalkód (“talán valami illetékest kéne megkérdezni. Talán a takarítókat”.....)
Kellemetlenség, amit csak otthon veszek észre: kollega letörölte az összes zenét, amit én raktam fel rá. Magának persze leszedte a La Nouba-t és a Macsó hímzést, de az enyémről meg letörölte. Amúgy ez a special gizda punktangó zenekar nagyon jó! Még ilyet!

(Amúgy micsoda posztmodern lenne, ha azt írnám, hogy nem voltam kinn ttnyben, Viki meg azt írná, hogy látott minket – mondjuk – Tokióban. És akkor az olvasó most kalandozzon a párhuzamos narratívák között!)

Csütörtök:
EU-Int: az Európai Parlament frakcióinak kinevetése, ill. felháborodás a havi kb. 3500€-s irodaköltségen.

Reggel jegyvétel és este hazaút. (itt nem részletezendő okok miatt). Kicsit korán indultam, volt még üres 20 percem a Blahán, lementem pályaszámokat nézni, hátha találkozom a híres 209-es kocsival. Persze nem láttam, de találtam egy régi állomásjelző matricát az egyik kocsiban (Népstadion). A trainspotting meguntával találomra beszálltam egy szerelvénybe. Persze a másik irányba vitt, de ezt én inkább isteni sugallatnak éreztem (már a második a héten!), mert leszálltam a Stadionoknál (volt Népstadion – figyeljük csak az egybeeséseket!), és alkalmam nyílt megtekinteni az állomást. Talán a legimponzásabb és rémisztőbb. Először is négyvágányos (ha jók lesztek, elméselem miért, érdekes sztori ám:)), a belmagassága igen nagy, burkolat az eredeti szürke beton, a piros táblák helyett meg a falon voltak kirakva a tájékoztató szövegek abból a fajta betűből, ami az alagút falán szokott lenni, csak sokkal nagyobban. Mintha megállt volna az idő, vagy legalábbis egy időben közelebbről be nem határolható szocreál örökkévalóságba csöppentem volna. Vásárcsarnok után ezt is látni kell.

Padelani bankovek se tresta podle zakona. Ce passeport est valable pour les territoires indiqués dans le visa de sortie. Vermeiden Sie direkte Sonneneinstrahlung, Hitze und Feuchtigkeit. Kérjük kedves utasainkat, hogy a megállás után szíveskedjenek elhagyni a vonatot, és erre figyelmeztessék utastársaikat is!