teljesen készen (és ez csupán a kezdet)

Azért ma is írok valamit, bár nagyon lefárasztott a társadalomtörténet, amit holnapra kellett elolvasnom…
Ma korán kelés, mondván hogy elintézem a diákigazolványt, mert BZS kolegának már meglett, csak be kellett menjen a Questurába… Ehhez képest bemegyek (végre valahára harmadik fordulásra megtalálom az irodát – olyan “most költöztünk be ide, kartondobozokból/furnérlemezekből rendezzük be az irodát”-jellegű design, hatalmas A4-es nyomtatott lap az ablakban, ami hirdeti hogy jó helyen járok), és azt mondja az emberke, hogy van ennek egy két hónap átfutási ideje… Namármost ugye februárban adtuk be a jelentkezést, nem? (mindegy, majdcsakmeglesz. csináljak vajon ideigleneset?)

Akkor befele az iskolafele… Tamás hív hogy elmarad a kultantró mert beteg a tanár. Ր is úgy tudja meg, hogy ki van írva az ajtóra… Mire is való az ETR tulképp? (hú, most teljesen olyan hangja van az egész írásomnak, mintha dühös lennék azok miatt, amik ma történtek, pedig dehogy…)
Úgyhogy beiratkoztam a könyvtárba (Főv. Szabó Ervin Kt.), ahol elég flancos ruhatár/táskatár van működésben, Gábornak mondom, hogy az ajtó belső falán van egy csomó kicsi cetli az ajtó számával…. Piszok szép könyvtár, így kéne kinéznie egy könyvtárnak, ezasztán… meg ilyenek.
Aztán visszafele az egyetemre…. Telefonhívás… Igen, Mathias Corvinus Collegium, pótfelvételi jelentkezés, mikor tudok jönni megírni…. Végül is megbeszéltük a pénteket, kaptam is emiles visszaigazolást, hogy hajnali kilenckor ott… Úgyhogy arra nem ártana készülni, bár nagyon nehéz készülni, ha a minimum ennyire lefáraszt, hogy mindjárt belefejelek a billentyűzetbe.
Hosszú iskolai nap, aztán vissza koleszba, olvasás-tesco-olvasás-blogírás. nagyjából ennyi. unalmas és fárasztó. meditációs zenét bömböltetek maximum hangerőn a fülembe az iPod-on hogy kizárjam valamilyen hatékonysággal a szobában zajló beszélgetéseket…. Laci kezd az agyamra menni, de erről majd holnap, amikor összetett mondatokat is tudok majd írni.

Amúgy Gábor: nem szeretnél Te is mint társszerző írni? A múltkor is milyen hosszú kommentet hagytál, alig győztem scrollolni!

0 Responses to “teljesen készen (és ez csupán a kezdet)”


  1. No Comments

Leave a Reply