The Bergengotian

És akkor írok is egy kicsit a blogba….

Tegnap ugye hétfő volt. De kezdjük inkább a vasárnappal: egy kicsit érdekes érzés volt, hogy miután belógtam a kollégiumba (rituálisan leszedték az belépőkártyámról a fényképemet, de a kártyát visszaadták, hogy tudjak kipakolni, a képet meg mert a “a másik koliban úgyis kell majd”… Én meg voltam annyira kreatív, hogy a kettőt összeraktam megint), egyedül voltam a szobában egész este, senki se jött fel vasárnap, ami azért kicsit vicces volt. Még szerencse, hogy vasárnap délután Mártonnal néztünk egy kis Sliders-t, így pontosan tudtam, hogy egy párhuzamos univerzumba kerültem, ahol mindenki más rajtam kívül szakkoliba megy, csak éppen én maradok TTNY-ben. De végül is nem volt probléma, legalább hangosan hallgathattam jó kis francia zenét, amit akkor fedeztem fel jól magamnak, úgy hívják őket hogy Louise Attacque meg a másik Noir Désir. És egész jó kis májsztrómuzik…. Ezek a franciák….. (Ja és egyelőre amíg még nem tudok franciául annyira - na jó, egyáltalán- ez arra is jó, hogy tanulás közben mehet mert nem értem a szöveget). Amúgy meg eléggé frankofil vagyok most, és komolyan meg akarok tanulni franciául (aztán kimegyek autókat gyújtogatni).
Hétfőn szinte egész nap fülemen az iPod (na jó, órán azért nem), a neoaquista zenéimet hallgatom, aminek hatására teljesen kiúszok a képből. Az engem körülvevő emberek tereptárggyá válnak, kerülgetem őket, mint a kezdő vezető akinek a szembejövő autók csak akadályok. Összeszedtem amúgy egy Csütörtök du.-t, csak az a baj, hogy ez egy 2004-es példány (specimen :)
Szóval órák után először MCC-be vezet utam összeszedni a bőr táskát, utána TTNY, kiderül hogy semmiképp se tudok mindent egyben elvinni, a két táska meg egy nagy doboz meg a ruhahordó lenne (az milyen otromba! soha ilyet többet!). Két nagy empátiával és szociális érzékenységgel megáldott ex-szobatársam (Zsolt és Laci) röhögnek rajtam, ahelyett hogy például valaki eljönne velem kezében valamivel…. Kérdeztem, hogy “ejsze van-e kedvük”, de Lacinak (ágyon hever, mint mindig) “fontos dolga van”. Kösz. Úgyhogy viszek, amennyit viszek, mert mint mindig, most is kések el, éppen a hétfő esti médiás beszélgetésről Gábor Ivánnal, akinek van egy reklámügynöksége, és elmeséli miért is szar a magyar reklám - többek közt. Összes média szakirányos emberke ottvan - kb. 10-12 ember… Félig-meddig kötetlen dolog, olyan műhelymunkás, teccik… Utána beszélgetünk egy sokadéves jogász kolegával aki itt médián van (kiderül, hogy nem sok bölcsész van errefele, nagyrészt közgázosok meg jogászok mennek médiára is, nehogy szakbarbárok legyenek). A “mi” az jelen esetben a média pótfelvételis hármunkat jelenti (ma jött egy negyedik gyerek, lásd lennebb….), bemegyünk az András szobájába (mellettünk levő), és ott cogito-zunk mindenről olyan fél egyik, akkor Dani is beérkezik, Neptunon próbált órát felvenni, látszik hogy nem az ő pályáján játszunk, úgyhogy megy lefeküdni. Ez viszont azt jelenti, hogy nekem is kéne menjek, mert kis rendet legalább kéne csinálni, ágyat megvetni satöbbi….. (Amúgy Dani nagyon rendetlen, de erről majd később)
Úgy láttam, hogy itt az emberek eléggé szakbarbárok (ami nem feltétlenül ugyanaz, mintha stréberek lennének, de azért a kettőnek van köze egymáshoz). És ez (számomra legalább is) kockáknál zavaró dolog, de a szakbarbár bölcsésszel jól lehet az Életről, az Univerzumról és Mindenről beszélni. Mondjuk én tegnap este főleg hallgattam, mert sokszor csak bólogatni tudtam, értelmeset hozzászólni nem. Hiába, műveletlen tahó paraszt vagyok. (Az András publikációiból tartja el magát ha jól értem - Jelenkor meg Prae meg minden) Tehát nem kerülhetem azt ki, be kell pótolni mindenféle irodalmi és filozófiai lemaradásaimat, mert ez így tarthatatlan (vagy különben beszélhetek a kockákkal. Vagy maximum összehaverkodok az NT-sekkel és az NK-sokkal. Csak az a baj, hogy soha nem tudom hogy melyik micsodát is tanul ott tulajdonképp, meg ilyenek….)
Ma… Nem mentem be társadalomtörténet szemináriumra, amit szánok-bánok, mert kivételesen egyszerű és érdekes szövegeket kellett volna elolvasni, de a tegnap esti nagy költözködősdiben meg egyszerűen nem jutott időm rá, s az órák közti szünetekben se tudtam magam utolérni.

(Közben már csütörtök reggel van, tegnap előtt meguntam az írást és mára jött meg a kedvem)

Szóval kedden volt még logika, előtte átcuccoltam az Utolsó Dobozt (legkényelmetlenebb ezt az ormótlan dobozt volt áthozni, meg a ruhacipelő akármicsoda, amiről lehet hogy már mondtam hogy mennyire nem szeretem, de azért jobb, ha a biztonság kedvéért mégegyszer leírom. Aztán kicsit mászkáltam, találtam egy használaton kívül porosodó monitort és átmenetileg legalább is (amíg valaki nem szól hogy hova tűnt a fontos stratégiai pozícióban hagyott monitora). Aztán kilenckor volt valami ilyen összeismerkedősdi, aminek annyi haszna talán volt, hogy most már legalább arcra ismerem őket, meg esetleg a szakjukat, néhánynak még talán a nevére is emlékszem, és vice versa. Erre az összeröffenésre felcaplatott egy eddig az ismeretlenség ködébe burkolózó média szakirányos újonnan felvett kolega, aki a szomszéd szobában fog lakni, filozófia-kultantrós, és nagyon meg is látszik rajta…

S aztán szerdán - azaz jelenleg tegnap - egy teljes egyetemi nap után visszajöttem majdnem direktben, hajat mostam és hagytam megszáradni, mert az épületen belül nagyon jó kis idő van. És kóvájogtam az épülteben. Be-be néztem az számtógépterembe, de mindig foglalt volt (végül olyan éjfél és egy óra között tudtam odajutni). Most ott tartok, hogy mindnenkinek köszönök, de a “szia” után már több közölni valóm nagyon nincs vele. Este még pingpongoztam kicsit, asszem a gyerek Gábor egy csopitársa…. Vannak ilyenek is. Meg megnéztem 2 Twin Peaks-et. Csendesülős nap.
Szobatárs kolega nem sokat van a szobában, úgyhogy tegnap például csendben és viszonylag hamar fel tudtam készülni a Bibó-olvasmányból. És akkor egy pár negatív tulajdonság, a teljesség igénye nélkül: nagyon rendetlen, mindent szanaszét hagy, első nap nagy nehezen összeszedtem a cuccait az asztalomról és az ágyamról, ilyenek. Aztán mint az első cogito-zós esten kiderült, szakbarbár (mármint gazmatos szakbarbár - gazdasági matematika, Gábor, te ezt jobban tudod, javíts ki), a saját kis témakörén túl abszolút semmit nem tud. Amikor hétfőn este benyitott hozzánk akkor épp azzal kezdtünk el szórakozni (vagy ennek hatására?), hogy minden mondatunkba fölöslegesen komplex, idegen eredetű szavakat préseltünk. Erre ő se akar kimaradni a jóból, viszont a szavaknak felét se érti meg, de azért próbálkozik: bedobja, hogy “és azt ismeritek, hogy ‘self’?”… Öööö hát persze… Meg egy kicsit humortalan is. Kicsit nagyon. Ja, meg elég jól horkol, tegnap meg most este is felébresztett… Meg nem hogy sznob, de gőgös is. Múltkor menőzött, hogy ő nemtomhányezer szót olvas percenként, meg tegnap felháborodott hogy a tanár - akinek millióegy hibáját összeírta, nekünk meg mutogatta, milyen hülye az a közgáz-doktorandusz - plágiummal vádolta (na nem ezzel a szóval mondta, mert nem tudta, mi a plágium, amikor az Andrásnak mesélte, én is ott voltam, mert cukrot kértem kölcsön, akkor mondtuk, hogy “és még plágiummal is megvádoltak”. Ր meg nem értette miről is van szó.) De ő végül is jobban tud beilleszkedni ide, mert elég sok csoporttársa van itt (sok kocka). Érdeklődési köre így ránézésre a közgazdaságtan és az alkohol. Ami kicsit vicces dolog szerintem, mesélte hogy a múltkor egy fél üveg …. valami …. után mennyire jól tudta azt a dolgozatot írni, csak úgy jöttek a gondolatok!
No de erről ennyit, nem lényeges annyira végül is. Az élet sajnos megy tovább és nagyon nincs most kedvem az egészhez. Főleg a vizsgaidőszakhoz.
Amúgy hull a hó most is éppen, szánkózhatnékom van. Lejtő is megvan, meg minden…