The Bergengotian

Tegnap este nagyon későig voltunk fent, Zsolt valami beadandóra készült, shell scriptet csinált valami ASCII art tükrözgetésére és nem értett miért nem megy a set ha kifelejt egy-egy zárójelet, Tibi ásványtant tanult, Laci szokásos tőzsdespekulációs self-help könyveit olvasgatta. Én meg hirtelen annyira életerősnek éreztem magam meg a szokásosnál is hülyébben viselkedtem, hogy a többiek már arra gyanakodtak hogy rászálltam az asztalon felejtett kannásborra amit Tibi hozott a hétvégi geológusbuli emlékeként (a tárolóedény az érdekes: ilyen 5litres bödön, benne feketés lé, címke ráragasztva egy Coca-Cola üvegről), pedig én ahhoz hozzá se nyúlnék és fúj. Csak úgy magamtól kezdtem el ugrálni és táncolni és (magamhoz képest) hülyéskedni… Aztán elkezdtem/tünk filozofálgatni, próbáltam Mélyebbre rángatni a beszélgetés folyamát, de Tibinek nagyon nem tetszett a relativizmus :) Neki konkrét tények kellenének, meg ilyesmi…. Nem lehet ilyen bizonytalanságban élni, ugye? Aztán végül úgy 2 körül aludtunk el, s most ébredtem fel…. Rohanok pszichóra.