Monthly Archive for December, 2005

Csalódás

Published
by
Gábor
on 2005. December 29.
in Gazsi Sztadi Szosziolodzsi
. 0 Comments

Az elmaradt karácsonyi hangulatomat remekül pótolta volna az a rengeteg hó, ami Pesten esett 27-én (odafelé úton: utazás a nagy hófúvásos pusztán, látótávolság talán 20 méter - nagyon hangulatos!). Hasonló körülmények Kelenföldön is: kétpercnyi gyaloglás alatt teljesen belep a hó, sebaj, majd a villamoson letisztogatom a kabátom! gondolom én meg még pár másik utas, és szorgalmasan összehavazzuk az üléseket. Kelenföldi kanyarnál kisebb torlódás, a frissen esett hóban összetorlódnak a villamosok, várakozás a hidegben. A sarki OTP előtt egy karbantartóforma ember buzgón szórja valamilyen homok-salak-hamu keverékkel a járókelőket. Az utcán iskolások hógolyóznak. Átfagyva, de kipirultan érek haza(?), mindenesetre boldog vagyok, mert ez már igazi tél, hóval, faggyal, közlekedési fennakadásokkal - kevés olyan élvezetes dolog van, mint egy komoly szükséghelyzet, ami nekünk csak kis kellemetlenségeket okoz.

Másnap: olvasás, eső, locspocs, fancsal mosolyú hoóemberek. Mintha az egész város valamilyen bad tripből ébredne (nekem inkább mámoros álom) és most szégyenkezve igyekszik visszatérni normális szürkeségébe. Ilyen hangulatban telik a vizsga is, melyeken szinte kizárólag olyan anyagot kérnek, melyek nem szerepeltek előadáson és/vagy margináls jelentőségűek. Már itthon-itthon tudom meg, hogy Pécsen bizony nemhogy elolvadt a nagy hó, hanem nem is esett egyáltalán.

Ez egy ilyen kegyetlen világ:)

(sajnos még nem tudtam elfogadtatni a livecd-s linuxszal a netkapcsolatot, úgyhogy tessék még várni türelmesen a ViewStatsra!)

Bah Humbug

Published
by
Körtesi Gáspár
on 2005. December 26.
in Gazsi Sztadi Szosziolodzsi
. 0 Comments

Analízis — sors bona, nihil aliud

Published
by
Gábor
on 2005. December 20.
in Gazsi Sztadi Szosziolodzsi
. 2 Comments

Szólaljanak meg a fanfárok!
Üvöltsön a tömeg!
Menjen a füstgép!
Forogjanak a reflektorok!
Az önkívületi állapotban lévő szpíker pedig jelentse be:
„R. GÁBOR ÁTMENT ANAL͍ZISBՐL!”
és ha az örjöngő tömegtől még lehet érteni, tegy hozzá „NÉGYESSEL”. (bárki, aki meg akarná kérdezni, hogy miért nem ötössel, töltse le a feladatlapot).

Szóval véget ért egy felsőoktatási legenda a mai napon - legalábbis számomra. A sokat szidott analízis tantárgy mellé most majd bekerül hogy jó (4), és megkapom a 20 tmp-met. Nem lesz több „konzi” (hányok ettől a szótól) este 20.00-21.15, se a „keddi”, „szerdai”, „csütörtöki” demonstrátorok erényeinek és hibáinak összehasonlítása. Na meg elfelejthetjük Dr. Csernyák László e. (próbaidős) tanár kincstári poénjait („kérem, ne izgassák egymást az óráimon! még nem jut a fejébe vér, azt’ nem tud figyelni!”) is.

Csak egy statisztika: (forrás: http://www.bke.hu/math/Vizsgak/vizsgak.htm)

átlagos pontszám: 13,33575318
átlagos jegy: 1,607079646

  jegy    db    az összes jegy -ban  
140471,5
26010,6%
3396,9%
4437,6%
5193,4%

(hasznos dolog ez a statisztikaoktatás…)

Fel a Lináris algebrára!

(persze most egy kicsit félve küldöm el, mert ha kiderül, hogy esetleg elcserélték az enyémet egy 0-pontossal, akkor nem fogom ennyire sajnálni a dolgot. Holnap du. 3-kor jegybeiratás!)

mindenkinek sok ilyen vizsgát!

Published
by
Körtesi Gáspár
on 2005. December 19.
in Gazsi Sztadi Szosziolodzsi
. 1 Comment

Szóval már megint rég nem írtam, de azért elég unalmas dolog állandóan így kezdeni minden bejegyzést, úgyhogy nem is fogom többet így kezdeni, inkább azt fogom igérgetni, hogy ez után gyakrabban fogok írni.
Rendszerszinten történt egy olyan fejlesztés, hogy mostmár mi is meg tudjuk nézni, tulajdonképpen hányezer ember is nézi meg az oldalt. Ez egyelőre úgy néz ki, hogy „jé, 4. jé 5. jé 6. gazsi, ne refresheld állandóan” (nem biztos, hogy ezt most hirtelen el kéne mondjam, majd max G. kolega úr rám szól és úgy teszünk, hogy ezt nem is írtam le, és mindenkinek duplapluszjó lesz)

Olyan korán keltem ma, hogy tiszta karácsonyi képeslap-színvilág fogadott: kékesen sejlő friss hó, felkelő nap narancsszíne…..

Ma volt kultantró vizsga, ami tényleg olyan volt, hogy majdnem megkérdeztem: „tanár úr, nem akarna még egy párat aláírni?”. Elmesélem, nagyjából még emlékszem a pontos párbeszédre.
Szóval sorbanállás, emberek fülig vigyorral jönnek ki sorjában….. Bejutok, kis etnometodológiai kísérlet a részemről, az indexemért nyújtja a kezét, én azt hiszem, kézfogásra, aztán meg mindketten kapcsolunk és fordítva. With that sorted out, megkérdezte, hogy mit olvastam. Mondtam, mindenfélét. Gondolván, hogy itt a kultantró szakműveltséget kérdezi, mondom, hogy például a Boglár Lajos-os könyvet, amit meg lehetett venni. Meg hogy benn voltam általában az órákon, talán egyen nem voltam, ami elmaradt. Betegség miatt. Megjegyzi, hogy azon speciel ő se volt.
És visszaadja az indexemet, hogy köszönjük, kész vagyunk. (És nem is fájt a szuri! És még nyalókát is kaptam! :)

Aztán utána kószáltam a városban, voltam az Olvadó Váci Utcában, elsétáltam egészen az Odeon-ig (csak nézelődtem….), aztán végül elmentem a Mammut-ba, és ott a Match-ben vettem egy üveg bort a megadott értékben a kihúzott emberkének (a jövőnek illetve az esetleges beavatatlan olvasóknak: koliban nevet húztunk, mindenki vesz a másiknak valamit, közösségi kriszmösz happening, l. lennebb)

Aztán koliba vissza, kicsit kifújom magam, hamar hét óra lesz, nem is tudom hogy megy el az idő…. Egész szép ünneplősdi, talán jobb, mint a szokásos iskolás ünnepség, de az a kategória. Kaptam egy tábla fehércsokit és egy kicsi plüshóemberkét, azért aranyos… Borral se fogtam mellé, aszondta az emberke, hogy azt a fajtát szereti, úgyhogy oké. Nagyjából mostanig voltak ott emberek, beszélgettünk, szana meg szét…..

Még filózok, hogy szerdán menjek-e szoció zh-ra, legyek-e kamikaze. Holnap még tudok intenzíven tanulni, úgyhogy ebből a szempontból jó, meg túl is leszek még egy tárgyon, kevesebb marad januárra…
Hát.
Szerintem bejelölöm, egye fene.
Gentlemen, start your engines!

napi olvasmány: http://wired.com/news/games/0,2101,69848,00.html?tw=wn_story_page_prev2

azért ma is

Published
by
Körtesi Gáspár
on 2005. December 14.
in Gazsi Sztadi Szosziolodzsi
. 1 Comment

ma dáthás vagyok. polyik az orrob, sadöbbi.
most az előbb keltem fel, kicsit kikapcsoltam magam, fülemen yann tiersen-nel feküdtem ki tudja mennyi ideig az ágyon, talán még aludtam is. iskolában írtunk egy empírikus zh-t, ami tulajdonképpen nem lett olyan tyűdejó, de azért tyűderossz se. gondoltam, arra fogom majd a rossz eredményt, hogy beteg vagyok. (annyira beteg, hogy még a space billentyűket se érem el, és tisztára blog-styleban írok, lol!!)
amúgy… holnap még szoció szemi zh, amitől nem tartok tulképp, aztán kéne még valami übergeek könyvet találni zsótnak, mertháthogy megyek szülinapozni pénteken (bár ilyen állapotban?). meg neki kéne fogni a nagykarácsonyi ájnkaufnak (nesztek mindenféle anglicizmusokkal dobálózó nép!)
nagyjából ennyi. tessék bőszen kommentelni, mert szeretem azt látni, hogy né mennyi ember jár erre. azaz szeretném látni, mennyi ember jár erre. ugyanakkor lehet, hogy nem is, mert akkor megijedek, hogy mindenki tudja, mire gondolok, mit csinálok éppen.
addig is season’s greetings - boldog vizsgaidőszakot mindenkinek!

Csend van.

Published
by
Körtesi Gáspár
on 2005. December 11.
in Gazsi Sztadi Szosziolodzsi
. 0 Comments

Kéne már írni ide, nem? Úgy fáj az új bejegyzések hiánya, nem?
Szóval megint vasárnap, megint Pest, megint számítógépezek.
Még mindig nem jöttem rá, mitől került Pest messzebbre a hétvégén Pécstől, tényleg az új menetrend szerinti időben érkeztünk meg. Nincs mit tenni, három óra már az út. (Esetleg DDoS támadás az elvira ellen? :)
Szokásos felhőtlen hangulat a vonaton (bár néhol záporok és zivatarok is kialakulhatnak, a légnyomásra érzékenyebbek inkább vizsgákra készüljenek)…
Beérve a koliba összeraktam a gépet, és nagyjából mostanáig Tudfilót olvastam a wikipédián (így most már bátran vágok neki a holnapi zh-nak, tudva hogy amúgy is csak egy ajánlott jegyről van szó és lehet még vizsgán javítani, de hogy ezt úgyse kell majd kihasználnom, ugye).
Szobatárs kolegáival tanul, én meg egyedül ülök a szobában. És egyedül érzem magam. Tényleg most azzal, hogy bekötöttem a netet, szinte hermetikusan kizártam magam a világból. Ezt most azzal érzem igazán, hogy „senki” sincs fenn a neten. Ki-kinézek a folyosóra, illetve az erkélyablakon átnézek a szomszédba, hátha van ott valaki, sőt előkerestem a Kálecz Orsi emailcímét és hozzáadtam az MSN listámhoz, hátha épp a harmadikon netezik, de még ott se találok senkit. Úgyhogy nem maradt más hátra, muszáj blogot írnom, a szokásos témákról (különben szerintem a létező blogok nagy része arról szól, ahogy az emberek sajnálják magukat, hogy őket senki sem szereti, satöbbi, de ez most más tészta).
Ja meg az, hogy „hát nem is tudom mit írjak”. Mintha lenne azért egy belső késztetésük, hogy megosszák unalmas hétköznapjaikat egymással (merthogy jelenleg több blog-író van mint blog-olvasó). De azért vannak olyan oldalak, ahol olvassák is az ember írásait (ezt vajon miért nem? lehet, hogy azért nem mondom el senkinek a blogom címét, mert valahol mélyen azért szégyenlem azt, hogy kiöntöm a lelkem és nem akarok ilyenekkel mindenkit terhelni, csak annak a pár embernek mondom el, akit jó barátomnak tekintek (no meg a család, termésetesen).)
Megijedtem, mert nem hoztam töröklözőt Pécsről, de rájöttem, hogy a Starter Kit-ben (az a nagy fehér zacskó, amibe egy csomó mindent belegyömöszöltünk még Téténybe való beköltözéskor, és azóta se igazán mertem felderíteni, mit rejt a mélye) van törülköző, kicsi és nagy is, meg van gumis lepedő, meg ki tudja mi minden szép és jó dolog.

Csak ennyi újság a frontról.

mélylélektan, avagy ego-turka (könyékig)

Published
by
Gábor
on 2005. December 6.
in Gazsi Sztadi Szosziolodzsi
. 2 Comments

Ha lehalkítom a SkyNews-t, amin megin valami krikett megy, amiből semmit sem értek, nagyon egyedül maradok. Az idő rettenetes, most kezdett el nagyon esni, és nagyon dobol a párkányon, ami valahogy mégjobban lehangol. Reggel gyors kelés (telefon felhúzva 6.30-ra, de kelés csak hétkor, mert a telefon vagy nem csörög, vagy már anniyra megszoktam a hangját, hogy nem kelek fel rá, hanem álmomban lenyomom. Át kéne állítani vmi agresszívebbre, szokatlanabbra. Ma este kipróbálom), aztán reggeli és és tea(!) nélkül rohanás előadásra, hogy még időben elkérjem a to-n az indexemet és aláirassam a tesit (megvan az első aláírásom a zindexbe!, igaz,csak 0 kredites, de mégis). Az órák ilyenformán történő elosztogatásával egy csomó szabadidőm maradt, amiben gyakorlás címen az analízis felett agonizáltam. Meg beszélgettem. Hogy milyen röhejes az, hogy amikor felvettek, azt mondták, hogy ez lesz életem legszababb és legjobb időszaka. És hogy „ááá, az egyetemistáknak úgyis sok szabadidejük van…”. Hát nem (mondják nekem) És én helyeselek, mert csomórszor látok-hallok embereket, hogy „jaj,egész hétvégén statot tanultam”, meg „2-kor fekdütem le, mert addig spanyoloztam”, és ez meg is látszik az arcokon. A jobb szemem pl. hihetetlenül randa véreres, pedig én nem is tanulok sokat („ne kérdezd hát hogy mér szeress/(…)/csak mert szemem szám véreres/amért májust az óvszeres/azért szeress”). És ez nem csak egy amolyan szűk stréberelitnél van, csak hogy köztársasági öszötndíjat kapjon, hanem úgy általában, mindenkinél, a puszta túlélésért. (na jó, lehet, hogy csak az első félév ilyen, de akkor tetszettek volna ezt is mondani…!)

Következő fejezet könyvtárban, már az álmosságtól fájó tagokkal: x-nek nem sikerült felvenni a stat zh-t a megfelelő időpontban, csak anal után, és így egyikre se lehet felkészülni. és ő különben sem tudott tanulni (ld. időhiány). És hogy középiskolában annyira meg lehetett szokni, hogy ott a jobbak közé tartozik az ember, és hogy itt meg ugye… Na meg hogy, mennyire furcsa volt, hogy gólyatáborban, igazából úgy tűnt, hogy mindenki milyen jól érzi magát, pedig nem is. És bevallottam, hogy én sem. És én megint helyeselek, majd hozzáteszem, hogy szerintem senki sem merte igazán bevallani, hogy esetleg a 4. napon már nem volt olyan jó, mert a „keep smiling” kategorikus imperativusza ellen senki sem mer menetelni.

Befejeztem a The Portable Postmodernist c. nagyszerű kis könyv olvasgatását. Kedvenc mondatom belőle: „On the personal level, one can get by with an ironic stance and a fascination with style, but a group of ironic, game-playing postmodernists isn’t the same thing as a community”. (p.69). (ezt tényleg szerentem, és nem azért írtam ide, hogy a fenti képhez a szürke még egy árnyalatát hozzátegyem).

Persze igazságtalanság lenne siránkozni, tegnap pl. 50 perc (rekordidő) alatt sikerült felvenni az vizsgákat (oda, ahova eredetileg is akartam). A Sparban pedig mostanában egy csomó kosár van, és nem kell most már az előtérben sorba állni. A biztonsági őr (na meg Mester utcai görögkajálda-tulaj) Mikulás-sapkában dolgozik. És még az eső is elállt. Tökjó…

Diane,

Published
by
Körtesi Gáspár
on 2005. December 4.
in Gazsi Sztadi Szosziolodzsi
. 1 Comment

Megint régen nem írtam. Ez nagyrészt abbéli paranoiámnak tudható be, hogy nem biztos, hogy örülnék, ha a blogom címe megmaradna a gépek böngészőjének gyorsítótárában, nehogy véletlenül valakit vérig sértsek (ha nem írok a blogba, és a címét se tudja senki, garantáltan nem sértek meg senkit). Most vasárnap este tizenegy van, nemrég értem be a kollégiumba, a vonat vagy fél órát késett, úgyhogy fél óra alatt kerestünk 520 Ft-ot, ami tulajdonképpen nem is rossz. És még ez a három óra is gyorsan eltelt, mert jól elvoltunk az elvtárs úrral (Megfontolandó, hogy ha úgyis jól elvagyunk együtt, ne menjünk-e az ilyen menetidejű gyorsvonattal, alapból ennyi pénzből? Persze akkor nem biztos hogy lenne fűtés, világítás, és hely….).
Barackteát szürcsölgetek és közben fel-felállok a számítógépemtől, hogy újabb szelet kenyeret kenjek magamnak (bár saját elveimmel szemben áll,hogy kaját hoztam magammal, mégis talán kényelmesebb kaját hozni… A végén még Ravasz mamának lesz igaza!). A háttérben (a Manu Chao-t elnyomva) szobatárs kolega laptopjának ventilátora zúg, mintha most készülne felszállni. Seriously, ki készít ilyen masinát? Vannak desktop gépek, amik ennél halkabbak (öhm….).
Amúgy összesítette a kísérletük eredményét, alább olvashatjátok. Szerintem kicsit megalapozatlan, illetve valaki elmagyarázná ezt a dolgot?
Tehát: u*w*x*y*z=0 és u+w+x+y+z=0. Mi az öt változó értéke? (Ha nem nulla, mert az úgy túl könnyű és egyből mindenkinek eszébe jut)
Amúgy… senemsemmi hét volt ez szerintem és elég hajtós lesz ez a most induló. A hét jelentősebb eseményei voltak: pénteken lekéstem egy vonatot, szombaton letojt egy galamb, és úgy volt, hogy egy bizonyos barátommal elmegyünk megnézni a Harry Potter-t, mert senki másnak nem volt kedve vele és/vagy erre a filmre menni, csak én. Igaz, péntek az az én hibámból maradt el (a vonat), de szombat neki nem volt jó, mert visszajött a Barátja… Olyan Brian élete-sen éreztem magam: “, bárcsak leköpnének!” - mondja a fejjel lefele kifüggesztett rab a börtöncellában. Illetve barátpótlónak (just add water!) Dehát az emberek megértik… (ja, véletlenül ez jött random lejátszásban, és ideillik).
Én mára befejezem, ezt még megpróbálom elküldeni, nyitok egy kis ablakot mert rettenetes izzadtságszag van a szobában. Legyen egy szép és eredményekben gazdag hete mindenkinek!

(PS: mint látszik, megtetszett nekem a Twin Peaks :)

És akkor innen az a szöveg amit mondtam:

A tekintély-elv létének bizonyítása

Munkahipotézis: Ha egy könnyű problémával odamegyünk valakihez, hogy segítsen megoldani, úgy hogy jómagunk kompetensek vagyunk a témában, akkor a kísérleti alany kreativitása, illetve problémamegoldó képessége átmenetileg csökkenni fog. Emiatt egy olyan feladatot, amit egyébként megtudna oldani, ezúttal elvéti.
Kísérlet: Vettünk egy kb. középiskola 10. osztályának megfelelő matematikai példát, majd odamentünk kedves kollégiumtársainkhoz, hogy segítsenek megoldani a problémát. A feladatot az eddig nem megoldott „Abel-sejtés” néven adtuk elő, illetve azt mondtuk, hogy analízisből házi feladatnak kaptuk ennek a problémának a megoldását.
Eredmény: 13 alanytól kértünk „segítséget” a probléma megoldásában. A feladat megoldásában elért eredményüket 1-től 5-ig terjedő skálán osztályoztuk, az alábbiak szerint: 1: nem tudta megoldani (9db) 2: volt ötlete (2db) 3: volt ötlete és valameddig eljutott (1db) 4: megoldotta, de nagyon túlbonyolította (1db) 5: egyszerűen megoldotta (0db)
Ezek után pedig lássuk, hogy is alakultak a kérdezések eredményei:
Módusz: 1-es
Medián: 1-es
Átlag: 1,54
Következtetés: A tekintély-elv valóban létezik és feltételezésünknek megfelelően rövid távon csökkenti a kreativitást. Tisztelettel: EmoMat1

Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary
Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary