The Bergengotian

Az elmaradt karácsonyi hangulatomat remekül pótolta volna az a rengeteg hó, ami Pesten esett 27-én (odafelé úton: utazás a nagy hófúvásos pusztán, látótávolság talán 20 méter - nagyon hangulatos!). Hasonló körülmények Kelenföldön is: kétpercnyi gyaloglás alatt teljesen belep a hó, sebaj, majd a villamoson letisztogatom a kabátom! gondolom én meg még pár másik utas, és szorgalmasan összehavazzuk az üléseket. Kelenföldi kanyarnál kisebb torlódás, a frissen esett hóban összetorlódnak a villamosok, várakozás a hidegben. A sarki OTP előtt egy karbantartóforma ember buzgón szórja valamilyen homok-salak-hamu keverékkel a járókelőket. Az utcán iskolások hógolyóznak. Átfagyva, de kipirultan érek haza(?), mindenesetre boldog vagyok, mert ez már igazi tél, hóval, faggyal, közlekedési fennakadásokkal - kevés olyan élvezetes dolog van, mint egy komoly szükséghelyzet, ami nekünk csak kis kellemetlenségeket okoz.

Másnap: olvasás, eső, locspocs, fancsal mosolyú hoóemberek. Mintha az egész város valamilyen bad tripből ébredne (nekem inkább mámoros álom) és most szégyenkezve igyekszik visszatérni normális szürkeségébe. Ilyen hangulatban telik a vizsga is, melyeken szinte kizárólag olyan anyagot kérnek, melyek nem szerepeltek előadáson és/vagy margináls jelentőségűek. Már itthon-itthon tudom meg, hogy Pécsen bizony nemhogy elolvadt a nagy hó, hanem nem is esett egyáltalán.

Ez egy ilyen kegyetlen világ:)

(sajnos még nem tudtam elfogadtatni a livecd-s linuxszal a netkapcsolatot, úgyhogy tessék még várni türelmesen a ViewStatsra!)