The Bergengotian

Kéne már írni ide, nem? Úgy fáj az új bejegyzések hiánya, nem?
Szóval megint vasárnap, megint Pest, megint számítógépezek.
Még mindig nem jöttem rá, mitől került Pest messzebbre a hétvégén Pécstől, tényleg az új menetrend szerinti időben érkeztünk meg. Nincs mit tenni, három óra már az út. (Esetleg DDoS támadás az elvira ellen? :)
Szokásos felhőtlen hangulat a vonaton (bár néhol záporok és zivatarok is kialakulhatnak, a légnyomásra érzékenyebbek inkább vizsgákra készüljenek)…
Beérve a koliba összeraktam a gépet, és nagyjából mostanáig Tudfilót olvastam a wikipédián (így most már bátran vágok neki a holnapi zh-nak, tudva hogy amúgy is csak egy ajánlott jegyről van szó és lehet még vizsgán javítani, de hogy ezt úgyse kell majd kihasználnom, ugye).
Szobatárs kolegáival tanul, én meg egyedül ülök a szobában. És egyedül érzem magam. Tényleg most azzal, hogy bekötöttem a netet, szinte hermetikusan kizártam magam a világból. Ezt most azzal érzem igazán, hogy „senki” sincs fenn a neten. Ki-kinézek a folyosóra, illetve az erkélyablakon átnézek a szomszédba, hátha van ott valaki, sőt előkerestem a Kálecz Orsi emailcímét és hozzáadtam az MSN listámhoz, hátha épp a harmadikon netezik, de még ott se találok senkit. Úgyhogy nem maradt más hátra, muszáj blogot írnom, a szokásos témákról (különben szerintem a létező blogok nagy része arról szól, ahogy az emberek sajnálják magukat, hogy őket senki sem szereti, satöbbi, de ez most más tészta).
Ja meg az, hogy „hát nem is tudom mit írjak”. Mintha lenne azért egy belső késztetésük, hogy megosszák unalmas hétköznapjaikat egymással (merthogy jelenleg több blog-író van mint blog-olvasó). De azért vannak olyan oldalak, ahol olvassák is az ember írásait (ezt vajon miért nem? lehet, hogy azért nem mondom el senkinek a blogom címét, mert valahol mélyen azért szégyenlem azt, hogy kiöntöm a lelkem és nem akarok ilyenekkel mindenkit terhelni, csak annak a pár embernek mondom el, akit jó barátomnak tekintek (no meg a család, termésetesen).)
Megijedtem, mert nem hoztam töröklözőt Pécsről, de rájöttem, hogy a Starter Kit-ben (az a nagy fehér zacskó, amibe egy csomó mindent belegyömöszöltünk még Téténybe való beköltözéskor, és azóta se igazán mertem felderíteni, mit rejt a mélye) van törülköző, kicsi és nagy is, meg van gumis lepedő, meg ki tudja mi minden szép és jó dolog.

Csak ennyi újság a frontról.