Tegnap olvastam a Gizmodón egy érdekes pályázati lehetőségen: csinálsz egy egyperces film noir-t, nyersz egy Lenovo laptopot. Az eddig beküldöttek elég nyomorékak ahogy néztem, ráadásul alig van egy pár, sőt a fejemben már össze is állt a treatment, zene is centire megvan (Yonderboi - Before You Snap első perce…. 60 másodperckor mondja pont azt a hang, hogy Before you snap!…. pont ami kell!). But there’s one small catch — ma éjfél (EST) a feladási határidő. Tegnap este körmömet rágva törtem az agyamat, hogy a francba tudnám ezt nagyon hamar összedobni… De egyszerűen lehetetlen megcsinálni, kéne legalább egy teljes nap rá, na jó legyen inkább kettő, meg mondjuk egy kamera se ártana… Illetve jó lenne ha nem lenne egy vizsga holnapután, amire sokat kéne tanulnom és nem ilyenekkel foglalkoznom.
Mindenesetre piszok rossz érzés látni, hogy itt alázni tudnék és bezsebelhetnék egy laptopot, ráadásul művészileg is önkifejezhetném magamat……………De nem tehetem.
Írtam egy levelet a szerkesztőknek, hogy mi lenne ha egy héttel meghosszabbítanák a határidőt, hogy többen be tudják küldeni a kész művüket, eddig nem válaszoltak. Hátha. Bár kizárt hogy miattam megváltoztatnák szerintem… Pedig zseniális lennék (természetesen)
Monthly Archive for January, 2006
Nagyon nagyon nagyon nagyon…. nagyon régen nem írtam ide. Mentségként felhozhatnám például azt a nem feltétlenül elhanyagolható tényt, hogy eddig nagyjából szusszanásnyi időm se volt két vizsga között, azaz nagyjából a következő állapotok között lebegtem:
1. tanul
2. úgy tesz, mintha tanulna
3. teát csinál
4. agyszünetet tart: hülye weboldalakat néz az interneten.
Most van egy kicsit nagyobb időközöm (szokatlanul sok időm a következő, egyben befejező) vizsga előtt, miután tegnap délután kiderült, hogy nem szombaton lesz a Mikroökonómia című barátságos tanegységből a vizsga, hanem ma volt. Úgyhogy nosza neki, hatalmas átcsoportosítások… A tankönyvet reggel fél négyre benyeltem. Aztán 11:15 vizsga, nem lett túl vészes végülis, ha amiket írtam, mind jók, akkor olyan hármas-négyes lett meg.
Más események: nem is tudom…. mintha egy végtelenített film menne körülöttem, monotónia, tanulástanulástanulás… Másra nem is emlékszem, hogy történne velem. Kolegák akikkel találkozom vizsgák előtt kérdezik hogy hol voltam bulizni.. És hát nem voltam sehol bezony. Csak szoba — konyha — egyetem.
Tegnap délután, mikor még nem is gondoltam arra, hogy ma közgázozok, gondoltam egy vadat és átrajzoltam a blogomat (BLOGOMAT 2000 felültöltős mosógép?). Játszik a gyerek. Illetve volt már pár üzleti megbeszélésünk BZS kolegával egy közelebbről meg nem nevezendő, de számunkra az aranykort elhozó projektről, amit most nem fogok ide leírni, mert eddig még nem volt egy olyan félkész ötletem, amivel ne untattam volna mindenkit, illetve amit a sok mesélés közben én magam ne untam volna meg. Úgyhogy egyelőre maradjon lepel alatt. Az a lényeg, hogy egy örökzöldet porolunk le. És jó lesz. Remélem.
Más. Nyílt szemben a Balassi Intézetben egy jó kis menüzős-büfés hely, tegnap ott ettem lasagnét/át (ki hogy szereti), ma valami delux krumplilevest, egy rakottbrokkoli-jellegű másodikat és egy csokis sütit cranberry (?) szósszal leöntve. 580 Ft-ért nagyon nagyon finom. Mondjuk megszomjaztam és vettem mellé aranyáron (250 Ft) egy Pepsi-Colát(R), de még így is tök jó volt.
Na akkor ennyi. Holnap megveszem a Sherlock Holmes filmeket délelőtt, utána meg megpróbálom meggyőzni magam, hogy én igenis szeretem a politikai gondolkodástörténetet.
A szakkoli kér egy bizonyítványmagyarázást is majd, mikor mutatom az indexet, szerintem legalább arra kéne valami pofásat írnom, ha már nem sikerült olyan eszeveszettül jól ez a szemeszter (ha jól számolom, olyan 4,0 körül lehetek)
Üdvözöljük ovációval az új dizájnt! (figyeljünk arra a kis lámpára a színpad fölött, amit nem vesz a kamera, de azért maguk láthassák). Köszönöm.
Nem ismerem a főadminisztrátor indítékait (Sevillai Szent Izidor, az informatikával foglalkozók védőszentje kísérje lépéseit és hosszabítsa meg dicsőséges napjait!), de gyaníthatóan a manapság (nemrégiben? négy éve?) a mindenkori ellénzéki pártok által szívesen hangoztatott, és persze a mindenkor kormányra alkalmazott (ismerik a viccet, amikor a szálka és a gerenda mennek át együtt a hídon…?) azon gondolat motiválhatta, miszerint „ha már valaki nem csinál semmit, akkor azt igyekszik holmi olcsó marketingfogással, csili-vili látszatintézkédesekkel kompenzálni” (igazából nekem is inkább postolni kéne, nem jártatni a számat, de psszt!) Persze ez nem jelenti azt, hogy az új layout összedobott lenne, sőt!, igen szemrevaló, egyszerűségében megnyerő, visszafogottságával megnyerő, és ha leveszem a szemüvegemet, és a szoba ajtajából nézem az egészet amolyan foltszerűleg, teljesen modern benyomást kelt — szinte kedvem támad arra, hogy nekem is legyen egy ilyen:)
Elég sajnálatos viszont, hogy a külső változással nem mindenben tartott lépést a belső tartalom. Eléggé rossz helyre került a kommentek számát és kommentelők nevét mutató technikailag kifinomult kis link (jó ötlet volt berakni!), főleg, így, hogy hol eltűnik, hol megjelenik. Az „About me” helyett is jobb lenne egy „About us” jellegeű kíírás, alatta pedig stáblista (in alphabetical order). Ezek ellenére nekem tetszik, öröm egy ilyen blogba írni; és még nagyobb öröm kommmenteket írni bele, úgyhogy csak tessék!
Mindenesetre megérdemel egy tapsot! (lámpa ismét kigyullad)
(utószó: miközben ezt írkáltam, maga a blog is változott, a default kék háttér helyett most már a „kockás abroszon csúsztatgatom a MightyMouse-om” c. kép látható, a szerző saját gyűjteményéből. (a kép esztétikai elemzése egy külön bejegyzés tárgyát képezi majd) az egocentrikus kíírás megváltoztott, de akkor is csak egy link van a profile-hoz. Az irány pozitív, kitartó munkával legméreszebb álmaink is megvalósíthatók, előre az a design v1.2höz!)
próba 1 2 3
I
Még mindig kicsit remeg a kezem.
Most sikerült elindítani az első adagot, végre valahára.
Az egész úgy kezdődött, mint minden normális történetben, hogy elfogyott a tiszta ruhám. De tegnap a társadalomstatisztika dolgozat annyira lefárasztott, hogy úgy döntöttem, jobban teszem,ha mára hagyom a mosást (jól tettem. ki tudja akkor miket csináltam volna!)
Ma végül úgy döntöttem: kell a ruha. Kizsebeltem a zsebemet, szédszedtem sötétre és világosra, és nekivágtam elkérni a kulcsot. De nem volt a portán, hanem a Nóránál volt. Namármost én itt úgy vagyok a koliban, hogy nagyjából tudom a neveket, és nagyjából tudom az arcokat, de ez a kettő nem mindig kapcsolódik össze. Úgyhogy vissza a szobámba, megnézzük wiw-en milyen képet rakott fel magáról. Pech, mert nincs képe. Na jó, akkor nincs mit tenni, tudom, hol lakik. Zárva. De sebaj, mert ott jön szembe. És tényleg ő az. Viszont a kulcsot már leadta a portán. Vissza portára. Kulcs megvan.
Na most, azt tudtam hogy a mosókonyha az a 208-as szobában van, úgyhogy szennyeses zacskókkal kezemben elindultam a 208-as szoba fele. De nem forog a kulcs. Úgyhogy megpróbálom a 210-est is, hátha rosszul mondták nekem. Az se. Visszacaplatok a szobámba, ledobom a zacskókat. Gondolkozok. Leesik, hogy itt az épület sajátosságaiból adódóan (két szárny) két 208-as szoba létezik. Megnézem (most már okosan, nem hurcolom fölöslegesen a zacskókat), ezt nyitja a kulcs, és lám: itt vannak a mosógépek. Uccu le a szennyesért. Először bedobálom a sötétet, közben hívom Édesanyát. No de mit hova kell önteni (mosószer, öblítő). Kiderül hogy a boltban nem adtak mérőketyerét a mosószerhez (mert lötttyöt vettem, nem port, vagy valami). Azért Édesanya megerősítésével beöntöm a löttyöt a mosóporos rekeszbe (remélem azért jó lesz). Öblítőt is teszek, mert ügyes vagyok. És akkor egy laza mozdulattal lecsukom a mosógép tetejét.
Beállítok mindent, amit be tudok állítani, és elindítom. Nagyon csúnya hangja van. Nagyon nagyon csúnya hangja van. Egy párszor próbálja megtekerni, de feladja. Aztán leesik, hogy elfelejtettem a dobot lecsukni, azért nem tudja forgatni. Próbálom a tetőt felnyitni, de nem megy, a biztonsági zár nem engedi (kicsit nem bolondbiztos a szerkezet). A következő tíz percet azzal töltöm, hogy próbálom felnyitni: keresek gombot, hátha van valami vészgomb. Kihúzom az áramot, hátha akkor elengedi az elektromágnes, de nem. Aztán Édesanyáék hazaérnek úgyhogy tud hívni (közben még egyszer felhívtam őket, míg pirosban állnak). Mondja, húzzam ki a kábelt. Egy idő után, amíg pánikolva mondom, hogy semmi, nem tudom kinyitni, egy halk kattanás hallszik: kiengedett a zár. Most már ki tudom nyitni a tetőt. Lezárom a dobot, megnézem a beállításokat (nem mintha érteném….), és elindítom. Most már talán jobban megy. Két órás menetidőt ír a programtáblázat, kicsit félek… Mindjárt berakom a második adagot, most volt a Nóra a kulcsért, kiszedi a cuccát, aztán lesz két szabad masina. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Többet ilyet soha. Inkább viszem haza a szennyest minden hétvégén, mert ez így nagyon stresszes meló. Még mindig ideges vagyok. Kicsit remeg a kezem.
Igaz történetet mondok, hallga’!
Van egy kocsi a budapesti metróban (209-es pályaszám alatt), melyről legendák keringenek. A megbuherált kocsi, ahol az egyik ajtó feletti állomosakat feltüntető matrica alatt furcsa foszlány van különböző angol nevű állomásnevekkel. Ezt persze én amolyan szubkulturális urban legendnek véltem, amikor először halottam rólam, és már terveket szőttünk szoc.kollegával, hogy milyen félrevezető feliratú kis címkékent gyártunk majd („Készítetett a Budapest Székesfővárosi Ganz Művekben, II. Ottó Isten kegyelméből Ausztria császára, Csehország, Dalmácia stb. királya, Magyarország apostoli királya uralkodásának x. évében” és ugyanez németül…), hogy jól félrevezessük a népet.
De tegnap rá kelett jönnöm, hogy a legenda igaz.
Éppen a Déli felé tartottam, hogy majd jól hazamegyek és meglepem az otthoniakat, amikor a befutó szerelvény pályaszámait szemlélgetve feltűntek a régóta keresett kétszázvalahányasok, én persze futás az első kocsiba, felszáll, körülnéz - és tényleg: ott volt. A matrica alatt valami kék alapon nyomtatott fecnin tényleg a „terminus”, „street”, „station” szavak voltak olvashatók. Én körbenéz a többi ajtó felett is, de sajnos ez az ennyi, ami a hajadani matricából maradt; a többit mind gondosan eltávolították, ami annál is valószínűbb, mivel a kocsi átellenes végés, a másik oldalon pedig amolyan nyomdahibás matrica volt az ajtó felett. (A kettes metró szabványszerűen a Déli pu.-ról közlekedik az Örs vezért tere felé, a térképeken, és ilyen matricákon is bal oldalt van a Déli, és jobb oldalon az Örs. De itt fordítva volt).
A víz is kivert, mire a Délibe értünk.
A mai nap végül is semmi ú.n. „hasznos” dolgot nem tudtam csinálni. Vagy nem akartam. Vagy nem jött össze. A logika és a társadalomstatisztika jegyzeteket, tematikákat, mindenféle órai anyagokat nézegettem, de semmi sem akart a fejembe menni. Merhogy azon filóztam, hogy a csudába fogom megtanulni a jogot jövő keddre, ha otthonfelejtettem a tankönyvet, én okos…. Ez nemrég megoldódott, amikor eszembe jutott, hogy Édesanya holnap jön Pestre, és akkor jön vele a jog könyv és a mobiltöltő, ami ugyan nem annyira nélkülözhetetlen, de azért biztos jól jön, ha valaki esetleg fel akarna hívni.
Ma későn keltem, elmentem MOM-ba, vettem csokit, kenyeret, vizet, MaNcsot, meg ettem (jujj) a Mekiben. Aztán ide vissza, kicsi takarítósdi, tanulni próbálás, aztán most itt ülök, épp ki kell menjek vécére… :)
Gazsi ma fogta magát és átment társadalomtörténetből, ami bár nem biztos, hogy mindenkinek olyan váratlan csavarnak tűnik, e honlap olvasói jól tudják, hogy az utóbbi hetekben még a párna alá is betette volna a tankönyvet, ha párnával aludna. Méghozzá négyessel ment át, úgyhogy hurrá meg ováció. Esetleg bennmaradhatok majd a koliban, ha továbbra is tudom tartani a négyest :). Bár jobb lenne az ötös, most, hogy így belegondolok….Kezdhetek nekiállni a jognak meg a logikának, átnézni a társadalomstatisztikát, meg a pszichóhoz is hozzá kéne fogni.
Úgyhogy ma szeretem az emberiséget, az összes madárkát, akik nem csicseregnek, mert tél van, de azért együttérzek velük, meg brother sun, sister moon….
További híreinkben a busz visszaállt az eredeti útvonalára, ami nagyon meglepett engem, mert hogy én eddig nem is tudtam merre jár eredetileg. Felfele még csak-csak, de lefele szinte gyalog le kell menni végig, vagy várhatom míg körbevisz a busz, ígyisúgyis csomó időbe telik.
Holnap MatStat.
(4 down, 9 to go)
Jó régen írtam ide, akkor is csak 1x, de most bepótolom, mert ezt muszáj ide berakni:)
Ezt a táskát karácsonyra kaptam, most mutattam meg Gazsinak is, és úgy éreztem a reakcióját muszáj megosztani itt is:
Gazsi üzenete:
de ez a tatyó egész jó
Gazsi üzenete:
egész normális pofája van ennek a tatyónak
A cica Hello Kitty barátja, és a táska is abból a boltból van. Ezen kívül nem sok mindent akarok hozzáfűzni, mert sztem rajtam kívül a blog olvasói/írói közül senki nem szereti őket (vagy nem is ismeri, bár azt kétlem…).
Nem baj Gazsi, mi szeretünk azért:)
Húzom-halasztom a Nagy Spurit (kezdek azért veszélyes lenni, már itt is társtöris szavakban beszélek….), ma még mindent át akarok nézni, esetleg még ki is jegyzetelem az Egészet, hogy holnapra fel legyek készülve. De még mielőtt nekiállok újra elolvasni a szöveggyűjteményből a kötelező szövegeket, pötyögök ide egy kis valamit (ja meg megigérem, hogy gyakrabban fogok írni ide, satöbbi satöbbi satöbbi, úgyse fogok).
Szóval egy kriszmösz-fíling-mentes téli szünet után, amit tanulva, de legalábbis állandóan tankönyvvel az ölemben töltöttem el, ma hajnalosan „újult erővel” tértem vissza a Nagyvárosba. Többet nem jövök hajnali IC-vel! Vonaton aludtam, Kelenföldön ébredtem fel, de majdnem sikerült meggyőznöm magam, hogy jó lesz nekem a Délipu is. Voltam azon a konzultációs órán, amin megírtam a puskát (Oké, szóval az van, hogy a MatStat-ra lehet vinni 1 db A4-es lapot, amire kézzel azt írok, amit akarok… Szóval nem nagy kunszt így már talán). Aztán ebéd a Goldmann menzán (apropó, mi a különbség a korhelyleves és a frankfurti leves között?), aztán ide koliba vissza, aztán felháborodás, mekkora rumlit hagyott maga után a szobatárs, még az én „térfelemre” is átfolyt, aztán kicsit pakolás, kicsi takarítgatás… Aztán kezdődik az időhúzás: nemrégiben jöttem vissza egy kis pihizős séta után - felmentem a Citadellára, rájöttem, hogy nem érdemes megnézni azt a felhőbe burkolt, büdös, esős várost, ami ott van alatta, és visszafordultam. Most meg ezt írom, de most aztán tényleg nekifogok a tanulásnak, de becsszó!
Hozzáadott érték