The Bergengotian

Igaz történetet mondok, hallga’!

Van egy kocsi a budapesti metróban (209-es pályaszám alatt), melyről legendák keringenek. A megbuherált kocsi, ahol az egyik ajtó feletti állomosakat feltüntető matrica alatt furcsa foszlány van különböző angol nevű állomásnevekkel. Ezt persze én amolyan szubkulturális urban legendnek véltem, amikor először halottam rólam, és már terveket szőttünk szoc.kollegával, hogy milyen félrevezető feliratú kis címkékent gyártunk majd („Készítetett a Budapest Székesfővárosi Ganz Művekben, II. Ottó Isten kegyelméből Ausztria császára, Csehország, Dalmácia stb. királya, Magyarország apostoli királya uralkodásának x. évében” és ugyanez németül…), hogy jól félrevezessük a népet.

De tegnap rá kelett jönnöm, hogy a legenda igaz.

Éppen a Déli felé tartottam, hogy majd jól hazamegyek és meglepem az otthoniakat, amikor a befutó szerelvény pályaszámait szemlélgetve feltűntek a régóta keresett kétszázvalahányasok, én persze futás az első kocsiba, felszáll, körülnéz - és tényleg: ott volt. A matrica alatt valami kék alapon nyomtatott fecnin tényleg a „terminus”, „street”, „station” szavak voltak olvashatók. Én körbenéz a többi ajtó felett is, de sajnos ez az ennyi, ami a hajadani matricából maradt; a többit mind gondosan eltávolították, ami annál is valószínűbb, mivel a kocsi átellenes végés, a másik oldalon pedig amolyan nyomdahibás matrica volt az ajtó felett. (A kettes metró szabványszerűen a Déli pu.-ról közlekedik az Örs vezért tere felé, a térképeken, és ilyen matricákon is bal oldalt van a Déli, és jobb oldalon az Örs. De itt fordítva volt).

A víz is kivert, mire a Délibe értünk.