Digitalizálják a bábeli könyvtár katalógusát. Az adatbázis folyamatosan frissül, egész jó könyvek vannak ott (nekik tényleg minden megvan, csak mondjuk az OSzK-nál lassabban hozzák fel a könyveket sajna)
Beiratkozás ingyenes
Monthly Archive for May, 2006
majd ide fog kerülni egy hosszabb véleményezés egy olyan konferenciáról szimpóziumról, amin nem voltam ott, de mégis.
(addig is, apróbetűs csámcsogós: vajon azért kötözködnek, hogy ez biza szimpózium, mert Tim O’Reilly pár napja pöfög, hogy web2.0 konferenciát csak ő tarthat?)
csak előtte meg kell még írjam szoc szemire a ma éjfélig elküldendő beadandót (ej, szép magyar nyelv), amihez a könyvet az előbb fejeztem be, utána meg ki kell dőlnöm a fáradtságtól. Holnapig tessék kommentezni jó sokat. Meg esetleg gondolkozzatok egy normálisabb (=megjegyezhető) neven az oldalnak. Szeretnék nemsokára sablont cserélni (Gábor: system 6-et meg tudtam csinálni, XHTML strict, iciripiciri, és nem is néz ki csúnyán), és akkor ezzel együtt teljes paradigmaváltást hajthatnánk végre: új név, új külső, most 10% ajándék!
note to self: tessék belinkelni oldalt boban kolegát (majd a paradigmaváltáskor implementálok egy blogrollt minden egyes bloggal, ahol lurkölök a sötétben), aki most Desiro valami számomra érthetetlen okból kifolyólag. Höhö, Dezső (kötöttpályás humor nagyon)
Előtte muszáj elvinni Subát sétálni, egész nap kérlelően vakkantgatott, Márton meg nem volt oly segítőkész, hogy elvitte volna helyettem…
szembetalálkoztam egy zseniálisan egyszerű programmal, ami a Finder-ben böngészhetővé teszi az iPod-on található zenéket.
3 megabyte az egész, teljesen láthatatlan, a hekk mögötte csak annyi, hogy csinál egy átmeneti webszervert, egy hálózati meghajtót, amin látszik a zene.
(bár igaz sajnos, hogy csak zene lementésére jó, feltöltésre nem, és ezt a fícsört egyáltalán nem is tervezik)
Részlet az Írások Írásából (Lib I.; sect. 215, pagina 86 – editio undecima, annorum 2000-2001)1
“215. Az idegen írásmód szerint írt közszavakhoz és tulajdonnevekhez általában ugyanúgy közvetlenül (tehát kötőjel nélkül) tapasztjuk hozzá a toldalékokat, mint a magyar szavkhoz és tulajdonnevekhez: businessből, […] Janus Pannoniustól“
tehát borges-i, de mondjuk már Jorge L. Borges-i
Amikor én jártam az OSzK-ban, akkor engem is elfogott valami nehezen meghatározható ellenérzés a Könyvtárral szemben: számomra inkább valami hatalmas kafkai szervezet, ahol mindenre van valamiféle — rendszerint nem írott, hanem a könyvtárhasználók generációi által gondosan továbbörokített, így a kivülálló számárara egyáltalán nem vagy csak rengeteg megszégyenülés, kinézés, “hát ez meg mit keres itt”-jellegű pillantások árán megismerhető — szabály, amit már csak azért nem foglalnak írásba, nehogy holmi vidéki …ööö… állampolgárok (“hiszen kezükben még ott a szálka, ami a hétvégi kapáláskor ment bele”) behatolhassanak az Intézmény szent falai közé, részeges kajabálásukkal, gurgulázó nevetésükkel felverjék az évszázados csendet (ami azért nem mindig az elmélyült gondolkodásé, sokszor inkább a feszült unalomé).2 Ha sok pénzem lenne, és meg tudnám venni mindazokat a könyveket, amiket elolvasok, akkor most idézhetnék egy regényből, amikor is a francia Kultutális Minisztérium egy középkádere magában siránkozik, hogy milyen rossz dolog is az, hogy az apa nem tudja megtanítani a gyermekét arra, ami a munkája mert a posztindusztriális társdadalom és stb.; pedig de!, igenis! a könyvtárbajáró Apuka türelemmel vár arra a napra, amikor a Gyermek elég idős és érett lesz ahhoz, hogy bebocsátást nyerhessen a Falak közé, felöltözteti (a dress code-nak is nagy szerepe van ám!), és szépen, fokozatosan beavatja a lift használatába, a tömérdek számítógépes katalógus közti különbsége, a helyszámok bonyolult rendszerébe, arra, hogyan olvasson úgy újságot, hogy ne szedje szét rögtön azt a fakeretet, amire ráfeszítették (mint én tettem), mígnem a Gyermek hosszú tanulóévek vesződséges, gyakran megaláztatottságtól sem mentes munkája után büszkén tekintheti magát valódi, vérbeli könyvtárhasználónak.
(Igazából ez hülyeség; én sosem értettem, hogy a rajzfilmekben és a tömegkultúra más termékeiben miért ábrázolják olyan morózus, félelmetes, “ne hangoskodj, mert kizavarlak”-intézménynek a könyvtárakat. Általában szerintem nem ez a helyzet, csomószor lehet találkozni kedves, segítőkész és tényleg segíteni is tudó könyvtárosokkal — na persze mindenhol jelen van a szakma alja, de hol nem)3
Ja, engem különösen elbűvöltek azok a kék kis motoros kocsik, amik az intézményt behálózó sínrendszeren [kötöttpályás közlekedés, höhöhö (ja, egyszer nem megyünk ki a tömegközlekedési múzeumba?)] közlekednek, pulthoz be, liftből ki, raktárba be, persze nagy a forgalom meg minden, nem várható el, hogy legyenek könyvvtárosok, akik egész nap csak futkároznak ide-oda, de mégis, nekem az az érzésem támadt ettől a minatűr vasúttól, hogy a raktárban fent (lent?) kis könyvtárostörpék (~házimanók?) szortírozzák, rakodják, viszik helyükre a gondosan bekötött könyveket, híralapokat, időszaki kiadványokat.
Na igen, kreatív könyvelés: nem tudom, hogy megoldódott-e már ez a kínzó probléma, de a kreatív könvyelés (btw google a barátod) az valami olyasmi, amikor ezt így számolják el, azt meg amúgy, ezt a nyereséget igazából a panamai cégünk produkálta stb. magyarán meghamisítják a könyvelést (“to cook the books”, ha valaki szereti az ilyen állaza angolszász üzleti szakkifejezéseket)
fn1 ha sok időm lesz, ígérem, fogok tanulni latinul, már csak a
fn2 itt abba kellett volna hagynom, mert eddig sem volt sok értelme, de ezután…
fn3 ez szerintem tényleg így van, és nem csak a PC miatt írtam
Hogyan kell értekezést írni? Mer olyat kell a szociológia szemináriumra készíteni, minimum három oldalt, most szerdára. Ma ezért voltam benn a borges-i (Borges-i? Gábor segíts!) Könyvtárban, ahonnan a raktárból kikértem Bruno Latour egyetlen magyarul kiadott könyvét, akiről eddig azt hittem, hogy jó fej, meg érdekesen ír, nem ilyen tudományos összevisszaságban, erre kiderült, hogy tud ő tudományos összevisszaságot is írni. Az előszóban még sajnálkozott is, hogy ilyen rövidke lett a tanulmány, röpke 250 oldal. 50 után már majdnem aludtam el, hamarosan zárt is a könyvtár, úgyhogy becsuktam és visszavittem a Pulthoz. A Borges-i (borges-i? G. s!) hangulathoz hozzájárult az is, hogy miközben vártam, kezembe akadt az egyik polcon egy pár Borges-kötet, azt olvastam, míg el nem készült a könyvem.
Amúgy meg nem igazán tetszett ez a könyvtár. Túl nagy volt és túl erős volt a feszült figyelem, a sercegve forduló lapok, a kotyogó billentyűzetek hangja…
Kint meg olyan szép idő, legszívesebben kifeküdtem volna egy (jobb) könyvvel a fűbe, mondjuk a Várban. Ami amúgy tele volt turistákkal és hello-tourist-okkal. Még a reptéri árral dolgozó éttermek is tele voltak. Szép nap volt, a sok okosságba belefáradt az agyam.
Az univerzumot (amelyet mások Könyvtárnak neveznek) meghatározatlan és talán végtelen számú, hatszög alakú galéria alkotja, melyeknek közepén alacsony korláttal körülvett nagy szellőzőaknák vannak. Minden hatszögből láthatók lefelé és felfelé az emeletek – sehol sincs végük. A galériák beosztása egyforma. Kettőt kivéve minden oldalon öt – összesen húsz – hosszú polc takarja a falakat a földtől a mennyezetig; magasságuk alig haladja meg egy átlagos könyvtáros magasságát. Az egyik szabad falrész keskeny előtérbe nyílik, az előtér pedig egy másik, az előzőhöz és a többihez hasonló galériába. Az előtértől jobbra és balra egy-egy parányi helyiség van. Egyikben állva lehet aludni, a másikban szükségét végezheti az ember. Itt kanyarog a csigalépcső a távoli mélység és távoli magasság felé. Az előtérben tükör áll, amely híven kettőzi mindazt, ami előtte van. A tükör létéből az emberek arra következtetnek, hogy a Könyvtár nem végtelen – ha valóban az volna, minek e csalóka kettőzés?(Gazsi az OSzK-ban járt), magam azonban inkább arról álmodozom, hogy a finoman csiszolt felületek a végtelent sejtetikígérik… A fény gömb alakú gyümölcsökből árad, melyeket lámpának neveznek. Minden hatszögben kettő függ, átellenesen. Fényük állandó és elégtelen.
Már tegnap, sőt tegnapelőtt akartam írni erről.
Zsuzsa hozta magával az iPod-ot, amit az ő címére rendeltünk az eBay-en, s mikor kijött a tükröződő kapun, első dolga az volt, hogy kezembe nyomta a kütyüt. (Ez a bejegyzés most nem arról fog szólni, hogy milyen jó, hogy kimentem a reptérre, mert az a jóbarátja, aki elvileg jött volna még ki elé, sajnos dugóba keveredett, stb stb, erről majd máskor, hanem szigorúan a Szent Kütyüről)
Egy éves a készülék (május első hetében gyártották tavaly – hogy ez miért is oly lényeges, lásd lennebb), az alapvető funkcionalitás pedig 5 éve állandó, külső nagy részt változatlan, kicsit összement, úgyhogy már millió-egy review született erről, mégis, muszáj hozzáadnom az én két centemet is.
Egyedi csomagolásban kaptam kézhez a gépet, nem a szokásos minimalista fehér dobozban aranymetszve, stb esztétikusan elhelyezett masina, fülhallgató, kábel…, hanem egy nájlonzacsiban, egy szivacsszerű tokban az iPod, mellette a kábel, és egy noname fülhallgató, ami bár fehér, mégse az igazi.
Az enyém használt (hivatalosan refurbished), mindennapi használat nyomai látszanak rajta (farmerben hordás karcai, stb), de első ránézésre úgy tűnik, minden szépen működik, gombok, tekerő, képernyő rendben van. A kezelőfelület – ha nem is annyira tökéletes, mint ahogy megpróbálják beállítani (egyelőre nem jöttem rá, hogyan tudom bővíteni útközben a lejátszott számok listáját – mondjuk az elején meg akarok hallgatni egy Emil.Rulez! számot, de hogy mi van utána, az mindegy nekem, csak szóljon), de ezen felül nagyon könnyen rá lehet érezni a használatára. (Bár megjegyzendő, ez a ráérzés-dolog asszem nekem számtech-ben elég jól megy)
iTunes-szal nagyon szépen megértik egymást, de hát ezért vettem. Egyből megkérdezte, minek nevezem el az iPod-ot, a keresztségben a
Wizzard nevet kapta. Nagyon gyorsan másolja a zenét, de még így is beletelt vagy 40 percbe, mire az öööszes, a Mac-en megtalálható zenét felpakolta.
És itt jött a nagy probléma, mikor nekiültem zenét hallgatni: csak a jobb füléből szólt a zene. Megpróbáltam a hozzá adott fülivel is, meg a kicsiPod-éval is, hasonló probléma, iPod MONO. Szóval éppen csak a zenehallgatás funkciója korlátozott. Egyelőre, remélem meg tudjuk oldani valahogy. Tegnap voltam két AppleCenter-szervízben is, a Gránátalmában, ami a Mammut mellett van, és az A4-ben is. Lehet, hogy furán kérdeztem, vagy valami, de a Gránátalmában csupa kitérő választ adtak, mikor kérdeztem, hogy meg tudják-e csinálni, mennyiért, stb. „Hát az attól függ, kapnak-e bontott alkatrészt, és hogy mennyiért…” Úgyhogy úgy döntöttem, büdös nekik a munka, még megnéztem távolról a MacBook Pro-t ami ki volt téve, az iPod nano nyereményjátékba pedig csakazértse neveztem be. Fújják fel a nanójukat!
Viszont a hírhedt A4-ben, amiről lépten-nyomon hallani, milyen rossz a kiszolgálás, most nem ezzel találkoztam. Itt egyből tudtak árat mondani, 6000 az alkatrész + 4000 az egy munkaóra + ÁFA. Sok, tudom, de legalább nyíltan, korrekten elmondják mi mennyi miért. A szervízes srác látszott, hogy érti a dolgát. Az eladó srác meg egy pár mondatban smalltalkozott, hogy sajna ma reggel vitték el az egyetlen MacBook-ot, úgyhogy most nem tudom kipróbálni (az azért gyanús, hogy egyből a mintapéldányt viszik el? Mondjuk jó, az még hülyébben veszi ki magát, ha a minta kint van, de nincs raktáron gép…)
Mindegy, ez pozitív experience volt. Mikor lemegyek vidékre, megpróbáljuk szétszedni, hátha csak valami kicsúszott. Ha tényleg cserélni kell alkatrészt, azt a bizonyos nehezen beszerezhető, bontott alkatrészt az eBay-en max. 10 dollárért láttam, halomszámra. Még alaplapot is, bár az inkább egy húszas volt.
Addig is, jobb fülre tudom hallgatni az iPod-ot, vagy dual mono-ban, ha nem dugom be teljesen a fülit.
nem vagyok irígy, de én szebbet tudok rajzolni :P
amúgy meg megmondjátok végre mi ez a kreatív könyvelés?
sok is ennyi szó is erre.
ad kreatív könyvelés (magunkat linkelem…váááh)
Hozzáadott érték