apróbetűs: ez az élménybeszámoló a médiagazdaságtan órára készült….
Az RTL Klub-ot új épületében, a világ végére (Budatétény, régi kolimmal szemben) épült Media Center Camponában látogattuk meg.
Az új épületre szemmel láthatólag annyira büszkék, hogy minden adandó alkalmat kihasználnak, hogy körbevezethessenek valakit. Szinte az utcáról rángatják be az embereket, valószínűleg mi is így kerültünk bele a szórásba. A két héttel korábbra megbeszélt eredeti időponton gyaníthatóan egy csoport újságírót vezettek körbe a Gyárban, aznap jelent meg legalább is az Indexen egy élménybeszámoló a gyárlátogatásukról. A képek tanúsága szerint őket is Pumi vezette körbe.
Először az ötödik emelet egy kis kuckójában hallottunk egy előadást arról, hogy hogyan pozicionálta magát az RTL Klub, s hogy mennyire eltalálta, hogy hol a pénz. Úgy tűnhetett, hogy egy hihetetlenül részletes haditervük va, hogy hogyan érhetik el a lehető legnagyobb részesedést a piacból, ugyanakkor állandóan felbukkanó motívum volt az „innen próbáltuk kiszorítani a tv2-t de nem jött be” kezdetű zsoltár. A prezentációk anyaga, koordinátarendszerrel a fiatal-idős, férfi-nő tengelyekkel úgy láttam megtalálható Gellért beszámolójában, én sajnos nem vittem magammal jegyzetfüzetet, úgyhogy csak személyes benyomásaimra tudok hagyatkozni. Mindenesetre akkor ott furcsa volt, hogy a kiselőadáshoz laptopról vetített prezentáció is járt. Ezek szerint a látogatás első fázisában mindenki megkapja az eligazítást, mielőtt lemehet a Gyárba.
Vezetőnk Pumer Imre produkciós igazgató volt, vagy ahogy mindenki csak Puminak hív(még Szellő István is, akit volt szerencsénk egy fél pillanatra élőben látni!!!). Pumi megmutatta az RTL Klub három stúdióját, a kis, minimalista berendezésű Híradóstúdiót, ahol a kékségen túl egy koszos (kék) lepedővel letakart asztal, meg három (Rolls-Royce árú) kamera volt csupán. Itt legszivesebben leragadtam volna, játszani a bluebox-technikával, amit Pumi azon túl, hogy „hűdejó dolog” nem igazán részletezett, milyen technika is van mögötte. A Balázs és Mónika Show helyszínéül szolgáló közepes stúdióban éppen a közönséget hergelte az erre a munkakörre alkalmazott állatidomár a nemsokára elkezdődő Balázshoz, Hodászi Ádám élesszemű megfigyelése szerint a szép lányokat a bejövő Balázs mögé csoportosítva. (Arról, hogy mit viseljenek a hölgyek a felvételre, érdemes Németh Rékánál utánanézni) A harmadik stúdió a legnagyobb, hihetetlen mennyiségű lámpával, bár a Fábry Show díszleteivel nem is tűnt annyira hatalmasnak, valószínűleg mert a díszlet annyira valósnak tűnt, hogy elveszett benne a tér. Egy üresebb díszlet mellett (mint amit a kresz– vagy IQ-mérő versenyeiknél szoktak használni) sokkal inkább látszik, mekkora is valójában a nagy stúdió.
A Gyár „csarnokaihoz”, ahol a termelés java folyik, tartoznak még kisebb műhelyek, ahol mesteremberek a végső simításokat végzik a készülő terméken. Minden ilyen csarnokhoz, tévégyáros zsargonban stúdióhoz tartozik egy vezérlő, ahonnan értelemszerűen vezérlik a csarnokban folyó termelést, be lehet állítani például, hogy a robot (médiasztár) hogyan viselkedjen, el lehet indítani a bejátszásokat, ellenőrizni lehet a gyártás minden aspektusát. Vannak ezen kívül vágóműhelyek, ahol már az utolsó simításokat végzik az adásba kerülő műsorokat. Ezek mellett csak végigmentünk, be-bekukucskáltunk, és megállapítottuk, hogy „hát itt éppen dolgoznak“… Ez itt a kert! A nagy szerverről, amin minden adat összefut (mert az RTL Klub már készen áll a digitális forradalomra, mint azt többször is hangsúlyozták…. Bár amire az hozzánk elér, már lehet készülni a Következő Nagy Dologra)
Nem voltunk a Barátok Közt stúdiójában viszont, ami pedig az RTL Klub legnagyobb saját gyártású műsora, ha jól tudom.
De az épület nagy része a termék (mosószer) eladása körül szerveződik, így a legtöbb helyet légkondicionált irodák foglalják el, amik (ha a néhány ablakon kinézve nem látnánk, hogy Budapest legdélibb csücskében vagyunk, a Campona, a vasúti sínek és egy kollégium mellett) bárhol lehetnének a világon, de főleg Amerikában. Visszatérve az ötödikre újra bemegyünk a kis kuckóba, ahol lágyan hümmög a légkondi és a (végre valahára) kioldott Thinkpadről újabb prezentáció vetül a falra, hogyan is adódik el a reklámfelülete a csatornának. Ezt a részét megint nem részletezném, valószínűleg Gellért (és ki tudja kinek még) jegyzetében megtalálhatóak a pontos adatok, nekem akkor még az újdonság erejével hatott az egész rendszer.
Az MCC-ből (Media Center Campona) az MCC-be (Mathias Corvinus Collegium) vezető úton megfogadtam, hogy megnézek egy Balázs Show-t meg egy Mónikát. Olyan régen láttam már ezeket a műsorokat, hogy már alig emlékszem, milyenek is. Még tizenpár éves koromban, mikor még én voltam a „rejtett korosztály”, s ártatlan lelkemben felbecsülhetetlen kárt okozott a sok ember kiteregetett lelkének látványa…
Azóta még nem került sor erre. Majd holnap…


Hozzáadott érték