Monthly Archive for May, 2006

örökbéta 2.– RTL Klub

apróbetűs: ez az élménybeszámoló a médiagazdaságtan órára készült….

Az RTL Klub-ot új épületében, a világ végére (Budatétény, régi kolimmal szemben) épült Media Center Camponában látogattuk meg.

Az új épületre szemmel láthatólag annyira büszkék, hogy minden adandó alkalmat kihasználnak, hogy körbevezethessenek valakit. Szinte az utcáról rángatják be az embereket, valószínűleg mi is így kerültünk bele a szórásba. A két héttel korábbra megbeszélt eredeti időponton gyaníthatóan egy csoport újságírót vezettek körbe a Gyárban, aznap jelent meg legalább is az Indexen egy élménybeszámoló a gyárlátogatásukról. A képek tanúsága szerint őket is Pumi vezette körbe.

Először az ötödik emelet egy kis kuckójában hallottunk egy előadást arról, hogy hogyan pozicionálta magát az RTL Klub, s hogy mennyire eltalálta, hogy hol a pénz. Úgy tűnhetett, hogy egy hihetetlenül részletes haditervük va, hogy hogyan érhetik el a lehető legnagyobb részesedést a piacból, ugyanakkor állandóan felbukkanó motívum volt az „innen próbáltuk kiszorítani a tv2-t de nem jött be” kezdetű zsoltár. A prezentációk anyaga, koordinátarendszerrel a fiatal-idős, férfi-nő tengelyekkel úgy láttam megtalálható Gellért beszámolójában, én sajnos nem vittem magammal jegyzetfüzetet, úgyhogy csak személyes benyomásaimra tudok hagyatkozni. Mindenesetre akkor ott furcsa volt, hogy a kiselőadáshoz laptopról vetített prezentáció is járt. Ezek szerint a látogatás első fázisában mindenki megkapja az eligazítást, mielőtt lemehet a Gyárba.

Vezetőnk Pumer Imre produkciós igazgató volt, vagy ahogy mindenki csak Puminak hív(még Szellő István is, akit volt szerencsénk egy fél pillanatra élőben látni!!!). Pumi megmutatta az RTL Klub három stúdióját, a kis, minimalista berendezésű Híradóstúdiót, ahol a kékségen túl egy koszos (kék) lepedővel letakart asztal, meg három (Rolls-Royce árú) kamera volt csupán. Itt legszivesebben leragadtam volna, játszani a bluebox-technikával, amit Pumi azon túl, hogy „hűdejó dolog” nem igazán részletezett, milyen technika is van mögötte. A Balázs és Mónika Show helyszínéül szolgáló közepes stúdióban éppen a közönséget hergelte az erre a munkakörre alkalmazott állatidomár a nemsokára elkezdődő Balázshoz, Hodászi Ádám élesszemű megfigyelése szerint a szép lányokat a bejövő Balázs mögé csoportosítva. (Arról, hogy mit viseljenek a hölgyek a felvételre, érdemes Németh Rékánál utánanézni) A harmadik stúdió a legnagyobb, hihetetlen mennyiségű lámpával, bár a Fábry Show díszleteivel nem is tűnt annyira hatalmasnak, valószínűleg mert a díszlet annyira valósnak tűnt, hogy elveszett benne a tér. Egy üresebb díszlet mellett (mint amit a kresz– vagy IQ-mérő versenyeiknél szoktak használni) sokkal inkább látszik, mekkora is valójában a nagy stúdió.

A Gyár „csarnokaihoz”, ahol a termelés java folyik, tartoznak még kisebb műhelyek, ahol mesteremberek a végső simításokat végzik a készülő terméken. Minden ilyen csarnokhoz, tévégyáros zsargonban stúdióhoz tartozik egy vezérlő, ahonnan értelemszerűen vezérlik a csarnokban folyó termelést, be lehet állítani például, hogy a robot (médiasztár) hogyan viselkedjen, el lehet indítani a bejátszásokat, ellenőrizni lehet a gyártás minden aspektusát. Vannak ezen kívül vágóműhelyek, ahol már az utolsó simításokat végzik az adásba kerülő műsorokat. Ezek mellett csak végigmentünk, be-bekukucskáltunk, és megállapítottuk, hogy „hát itt éppen dolgoznak“… Ez itt a kert! A nagy szerverről, amin minden adat összefut (mert az RTL Klub már készen áll a digitális forradalomra, mint azt többször is hangsúlyozták…. Bár amire az hozzánk elér, már lehet készülni a Következő Nagy Dologra)

Nem voltunk a Barátok Közt stúdiójában viszont, ami pedig az RTL Klub legnagyobb saját gyártású műsora, ha jól tudom.

De az épület nagy része a termék (mosószer) eladása körül szerveződik, így a legtöbb helyet légkondicionált irodák foglalják el, amik (ha a néhány ablakon kinézve nem látnánk, hogy Budapest legdélibb csücskében vagyunk, a Campona, a vasúti sínek és egy kollégium mellett) bárhol lehetnének a világon, de főleg Amerikában. Visszatérve az ötödikre újra bemegyünk a kis kuckóba, ahol lágyan hümmög a légkondi és a (végre valahára) kioldott Thinkpadről újabb prezentáció vetül a falra, hogyan is adódik el a reklámfelülete a csatornának. Ezt a részét megint nem részletezném, valószínűleg Gellért (és ki tudja kinek még) jegyzetében megtalálhatóak a pontos adatok, nekem akkor még az újdonság erejével hatott az egész rendszer.

Az MCC-ből (Media Center Campona) az MCC-be (Mathias Corvinus Collegium) vezető úton megfogadtam, hogy megnézek egy Balázs Show-t meg egy Mónikát. Olyan régen láttam már ezeket a műsorokat, hogy már alig emlékszem, milyenek is. Még tizenpár éves koromban, mikor még én voltam a „rejtett korosztály”, s ártatlan lelkemben felbecsülhetetlen kárt okozott a sok ember kiteregetett lelkének látványa…

Azóta még nem került sor erre. Majd holnap…

ja…

úgy látszik ma nagyon blogger vagyok….
annyira hogy most ezt csupa kis betűvel fogom írni (ha nem vigyáztok, akkor mindjárt dalszöveget kopizok be, höhöhö)
szal péntekig kéne leadnom egy papírt, hogy ugyanbiza a félévben mit csináltam, és … mit is csináltam a félévben? (oké, Hegylakót, ez egy… más?)

örökbéta

Tegnap elküldtem a Média és demokrácia kurzusra írt (mi is ez tulajdonképp?) dolgozatomat. Alább az egész világ olvashatja. Annyira nem lett se jó, se rossz, még mindig megvan az a befejezetlen íze, de egyszerűen már nem tudtam mit írni hozzá. Vagyis mindig látni dolgokat, amiket ki kéne javítani, satöbbi. Ezért ez nem egy végső változat, csak egy béta. Mostanában úgyis divat az örökbéta (lásd bármely web2 startup és termékei)

Magenta országot álmodtam én, ahol
minden magenta volt


Nemrég megvette a T-Online az iWiW-et, a Webaudit mérése szerint a magyar web negyedik legtöbbet látogatott oldalát (az első a jelenleg is T-Online tulajdonban levő [origo] és a hozzá tartozó aloldalak). A hírek szerinti egymilliárd forintos alku eredményeképp újabb bástyával gazdagodott az internetes birodalom.
A népszerű social networking oldal felhasználói közül a hírnek sokan nem örültek, személyes adataikat féltették. Sokan fontolóra vették, hogy a tulajdonosváltás miatt elhagyják a rendszert, és a két másik hasonló szolgáltatást nyújtó (barátgyűjtő) oldalra jelentkezik át. A felvásárlással kapcsolatban azonban elsősorban nem az adatok kezelése adja a legnagyobb okot az aggodalomra, hanem az a tény, hogy a T-Online lassan az internetes piac minden szegmensét le tudja fedni.
Mióta hozzáfogtam ehhez az íráshoz, a T-Online megvette az AdNetwork on-line hirdetéskiszolgálót is, ami a kisebb látogatottságú oldalak reklámfelületét adja el. Ez a hirdetőknek azt jelenti, hogy szinte az egész magyar internetet használó közönséget el lehet érni úgy, hogy közben a T-Online-on kívül senki mással nem kell szerződni.
Ráadásul a „rózsaszín birodalom” nem csak horizontálisan integrált, azaz az internetes tartalomszolgáltatásban van szinte mindenhol jelen, hanem vertikálisan is: az egyik legnagyobb magyarországi internetszolgáltató, bár pontos adatot nem találtam, a PR-szöveg szerint a hazai felhasználók közel felének biztosít hozzáférést.
A felvásárlások nyomán lassan létre tudnak hozni egy szigetet, ahol a felhasználó úgy tud az Interneten majdnem bármit csinálni, hogy gyakorlatilag el sem kell hagyja a T-Online területét. A cégnek bogszolgáltatása még nincsen (és Simó György vezérigazgató a Magyar Narancsnak adott interjúja alapján nem is valószínű, hogy egyhamar lesz), de az iWiW-vel együtt most már van közösségi portálja, on-line boltja, levelezőrendszere, hírportálja, jegyárusító oldala, chat és VoIP szolgáltatás is egy fedél alól elérhető, sőt a Teveclub, a tizenévesek között máig népszerű virtuális nevelde és a Honfoglaló elnevezésű stratégiai játék is az [origo] szolgáltatásaként működik.
Korábban már volt példa hasonló internet-szigetre. Az America Online minden tartalmat házon belül próbált meg megoldani, sokáig még a közös hálózatra, az Internetre való csatlakozás után is korlátozta, mit lehet elérni, és azt is, hogy milyen programmal. Az AOL csak az utóbbi pár évben adta meg azt a lehetőséget, hogy a keretprogram nélkül, egyszerűen betárcsázással is lehessen használni, mint bármely más internetszolgáltatót.
A médiatulajdon effajta koncentrációja hatásaként korlátozódhat a közvélemény informáltsága bizonyos témákban, sok vélemény vagy hír egyáltalán vagy csak korlátozottan kaphat nyilvánosságot.
Jelenleg az Egyesült Államokban az AT&T és más telefon– és kábeltársaságok azért lobbiznak, hogy a jelenleg érvényben levő hálózati semlegességre vonatkozó szabályt (network neutrality) visszavonják, ami szerint a telefontársaságok hálózatán áthaladó adatcsomagokat nem szabad megkülönböztetni az alapján, hogy honnan indulnak, hova tartanak, illetve mit tartalmaznak. Ez azt jelentené például, hogy a szolgáltatók szabályozni tudnák a hálózatukon átmenő forgalom tartalmát és sebességét is, azaz milyen oldalakat lehet elérni és azokat milyen sebességgel. Előfordulhat az például, hogy a szolgáltató így el tudja lehetetleníteni a vele „jóban levő” internetes áruház konkurenciájának használatát (végtelenül lassan töltődő oldalak, stb.).
Ha nagyon borús képet akarunk festeni, a T-Online legújabb ADSL-csomagja már a hálózatsemlegesség felbontását helyezi kilátásba, azzal, hogy az eddig megszokott fix havidíjas, korlátlan (na jó, itt konkrétan nem feltétlen korlátlan) csomagok helyett vissza próbálja vezetni a betárcsázós időkből ismert percdíjakat. Innen egy lépés lenne csak az, hogy a lekért oldalaktól függően számlázzon a szolgáltató.
Ugyanakkor nem feltétlenül kell ilyen pesszimista jövőt elképzelnünk. Annak például, hogy az iWiW üzemeltetését átvette a T-Online, a felhasználók máris érzik a pozitív hatásait. A szokásos véletlenszerű leállások helyett előre értesítik a felhasználókat, és apró lépésekben ugyan, de nekiláttak a szerverek kapacitásának növelésének. A T-Online hatalmas erőforrásai kihasználásával a felvásárolt cégek szolgáltatásaiból a lehető legjobbat tudják kihozni. Már ha ez a céljuk.

„No és ő kicsoda?”

Michel Foucault

Ilyen és ehhez hasonló feladványok voltak a mai szoc óra utolsó negyed óráján. Kifogyott az erre a félévre szánt anyag, és mivel senki nem kívánkozott hozzászólni, nagy szocok portréiból készült szlájdsót játszott le nekünk. A mai előadást kivételesen nagyon élveztem, asszem elkapott az az érzés, hogy tulajdonképp miért is jöttem szociológiára. Ez a tudásszoc/tudományszoc dolog nagyon érdekes, már majdnem filozófia, de azért a nagylábujja még éri a földet. Meg most csütörtökön a szoc szemin egy tudásszoccal foglalkozó szösszenetet kell feldolgoztatnom a többiekkel (ez itt így megy, hogy nem kiselőadok, hanem kérdéseket gyártok, amiből remélhetőleg egy párbeszéd alakul majd ki. Ki is szokott, csak olyan gimnazista szinten, hogy csak. Időnként nagyon fáj már, amikor a sokadik mondatod kezdik/kezdjük már azzal, hogy szerintem, vagy hogy az öööözés helyett/mellett a ‘társadalom’ szót használjuk)1

Lesz május 29-én egy ‚Web 2.0 Symposium” ami tök jó meg minden, csak két gond van: aznap vizsgázom pszichóból (és bárhova rakom, így is úgy is érdekes előadásról maradok le), másrészről pedig kilencezer forintba kerül a belépő, ami nem olcsó. Lehet mert nem én vagyok a célközönség megint és ha el is mennék, nem tetszene…. Ki tudja. Még filózok rajta minden esetre.

ÁPDÉT, most olvasom a sesblogon: „Addig is, akinek van erre affinitása, az nézze meg a weboldaluk kódját, és sírjon. Web 2.0 szimpózium, Magyarország, 2006: táblázat, FONT size=“2”, lezáratlan tagek.”

Amúgy van még egy google találatom (ezek mindig szórakoztatóak): ‚Tesco reklámügynöksége” keresőszóra az ING bank fölött vagyok. Ebből is látszik, hogy a világ mennyire nem foglalkozik azzal, vajon ki is a Tesco reklámügynöksége. Valószínűnek tartom különben, hogy házon belül oldják meg.



1 ‚Másrészt pedig változott a diákok szemlélete is: sokkal kisebbek, sokkal gimnazistábbak, és nem szociológusok akarnak lenni, csak diplomát akarnak.” – Meixner Boglárka : ‚A tanítás miatt mindig fiatal marad az ember.”, Interjú Csizmady Adrienne-nel. Kistáska, 2006/31. szám

Napi statisztika

Tegnap (médiagazdaságtan kiselőadásomra készülve) találtam a Technorati-n ezt az érdekes szolgáltatást. A kevésbé kiműveltek kedvéért a Technorati egy olyan szolgáltatás, ami nyomon követi az ide beregisztrált jó néhány milliónyi blog bejegyzéseit. A lelkük mélyén Pulitzer-díjra vágyó bloggerek a bejegyzések megírása után tag-eket, címkéket aggatnak a cikkükhöz (ide például olyanokat lehetne, hogy “blog” meg “technorati” meg “chart” vagy hasonlók) és ez alapján kereshetővé válnak a Technorati-ban. (Ez alapján alakítanak ki például egy toplistát, ahol a blogistenek / l. még 15 perc hírnév – bár érdekes megjegyezni, hogy a legnépszerűbbek nem énblogok, hanem hírgyűjtők, bimbózó portálok, vagy már azok is, és a blog inkább csak a CMS választott formáját jelöli).
Szóval találtam egy olyan funkciót, hogy grafikonban mutatja a témáról írás időbeli változását. Például a “colbert” tag-gel az utóbbi pár napban írt cikkek eloszlása:

Tessék hümmögni.

United States Patent: 6368227

United States Patent: 6368227: Method of swinging on a swing
Inventors: Olson; Steven (St. Paul, MN)
Appl. No.: 715198
Filed: November 17, 2000

úgy volt hogy ma ide is írok jó sokat. végül nem így történt. azért ezt felrakom még….
tessék ezen is hümmögni.