The Bergengotian

Már tegnap, sőt tegnapelőtt akartam írni erről.
Zsuzsa hozta magával az iPod-ot, amit az ő címére rendeltünk az eBay-en, s mikor kijött a tükröződő kapun, első dolga az volt, hogy kezembe nyomta a kütyüt. (Ez a bejegyzés most nem arról fog szólni, hogy milyen jó, hogy kimentem a reptérre, mert az a jóbarátja, aki elvileg jött volna még ki elé, sajnos dugóba keveredett, stb stb, erről majd máskor, hanem szigorúan a Szent Kütyüről)

Egy éves a készülék (május első hetében gyártották tavaly - hogy ez miért is oly lényeges, lásd lennebb), az alapvető funkcionalitás pedig 5 éve állandó, külső nagy részt változatlan, kicsit összement, úgyhogy már millió-egy review született erről, mégis, muszáj hozzáadnom az én két centemet is.

Egyedi csomagolásban kaptam kézhez a gépet, nem a szokásos minimalista fehér dobozban aranymetszve, stb esztétikusan elhelyezett masina, fülhallgató, kábel…, hanem egy nájlonzacsiban, egy szivacsszerű tokban az iPod, mellette a kábel, és egy noname fülhallgató, ami bár fehér, mégse az igazi.

Az enyém használt (hivatalosan refurbished), mindennapi használat nyomai látszanak rajta (farmerben hordás karcai, stb), de első ránézésre úgy tűnik, minden szépen működik, gombok, tekerő, képernyő rendben van. A kezelőfelület – ha nem is annyira tökéletes, mint ahogy megpróbálják beállítani (egyelőre nem jöttem rá, hogyan tudom bővíteni útközben a lejátszott számok listáját – mondjuk az elején meg akarok hallgatni egy Emil.Rulez! számot, de hogy mi van utána, az mindegy nekem, csak szóljon), de ezen felül nagyon könnyen rá lehet érezni a használatára. (Bár megjegyzendő, ez a ráérzés-dolog asszem nekem számtech-ben elég jól megy)

iTunes-szal nagyon szépen megértik egymást, de hát ezért vettem. Egyből megkérdezte, minek nevezem el az iPod-ot, a keresztségben a
Wizzard nevet kapta. Nagyon gyorsan másolja a zenét, de még így is beletelt vagy 40 percbe, mire az öööszes, a Mac-en megtalálható zenét felpakolta.
És itt jött a nagy probléma, mikor nekiültem zenét hallgatni: csak a jobb füléből szólt a zene. Megpróbáltam a hozzá adott fülivel is, meg a kicsiPod-éval is, hasonló probléma, iPod MONO. Szóval éppen csak a zenehallgatás funkciója korlátozott. Egyelőre, remélem meg tudjuk oldani valahogy. Tegnap voltam két AppleCenter-szervízben is, a Gránátalmában, ami a Mammut mellett van, és az A4-ben is. Lehet, hogy furán kérdeztem, vagy valami, de a Gránátalmában csupa kitérő választ adtak, mikor kérdeztem, hogy meg tudják-e csinálni, mennyiért, stb. „Hát az attól függ, kapnak-e bontott alkatrészt, és hogy mennyiért…” Úgyhogy úgy döntöttem, büdös nekik a munka, még megnéztem távolról a MacBook Pro-t ami ki volt téve, az iPod nano nyereményjátékba pedig csakazértse neveztem be. Fújják fel a nanójukat!

Viszont a hírhedt A4-ben, amiről lépten-nyomon hallani, milyen rossz a kiszolgálás, most nem ezzel találkoztam. Itt egyből tudtak árat mondani, 6000 az alkatrész + 4000 az egy munkaóra + ÁFA. Sok, tudom, de legalább nyíltan, korrekten elmondják mi mennyi miért. A szervízes srác látszott, hogy érti a dolgát. Az eladó srác meg egy pár mondatban smalltalkozott, hogy sajna ma reggel vitték el az egyetlen MacBook-ot, úgyhogy most nem tudom kipróbálni (az azért gyanús, hogy egyből a mintapéldányt viszik el? Mondjuk jó, az még hülyébben veszi ki magát, ha a minta kint van, de nincs raktáron gép…)

Mindegy, ez pozitív experience volt. Mikor lemegyek vidékre, megpróbáljuk szétszedni, hátha csak valami kicsúszott. Ha tényleg cserélni kell alkatrészt, azt a bizonyos nehezen beszerezhető, bontott alkatrészt az eBay-en max. 10 dollárért láttam, halomszámra. Még alaplapot is, bár az inkább egy húszas volt.

Addig is, jobb fülre tudom hallgatni az iPod-ot, vagy dual mono-ban, ha nem dugom be teljesen a fülit.