(és főleg filozófiából)
Nálam egy szóbeli vizsga így néz ki. Korán kelek, hogy beérjek a meghirdetett vizsgakezdési időpontra. Mire felébredek, már megy is be az első pár ember. Elsők között sose szeretek lenni, nem akarok én lenni, aki kipróbálja a tanár hangulatát/tűréshatárát/vizsgáztatási szokásait. Legszívesebben középtájt megyek be, ilyenkor azonban elkezdek idegeskedni, s mindig a most bemenő után akarok menni. Amire rászánom magam, hogy na most már muszáj bemenni, teljesen ideges vagyok (a jegyzeteimet ötvenháromszor átolvastam addigra, már nem is látok), rajtam kívül alig van más versenyző, és a tanár is már nyűgös.
Ez történt tegnap is, ezek alapján ki lehet találni mennyire sikerült jól a tegnapi filozófia vizsgám. Úgy tűnik, nekem a filozófia alapból Akhillész-sarkom lenne, lásd még tavalyi sikeres vizsgaeredményem polit-filóból.
Július hetedikén újra találkozunk a tanárbácsikkal. Negyedikén pedig csak egy sima javító összeröffenés Bodor tanár úrral pszichológiából (a kettes se szép jegy).
Első kör második ember, erre esküszöm. Már elkezdődött a vizsga, nem te vagy az első, viszont nem stresszeled magad a folyosón.
Legközelebb megtryolom, hátha…