Monthly Archive for June, 2006

Omnibusz

Adva van három kicsi apróbetűs témácska, amik külön-külön nem érdemelnek meg egy bejegyzést, így inkább egybe rakom fel az összeset. Így ni:

apróbetűs 1: A tegnapelőtt felrakott UNO-t tegnap le is szedtem. Rá kellett jönnöm, hogy bár szépen néz ki a Unified ablak, az nem tetszik, hogy mindenhonnan kiszedte az aqua-csíkozást, a párbeszédablakokat nagyon elgányolta, az Alma és a Spotlight menügombokat meg iciripicirire csökkentette. Miután visszakapcsoltam a gyári beállításokra, rájöttem, hogy tulajdonképpen a brushed metal sem csúnya, sőt sokszorosan szebb, mint amire az XP vagy a KDE (vagy mit is adnak az ubuntuval) grafikus felületei képesek. Szal marad itt is az eredeti Almás cucc.

apróbetűs 2: Szeretnék a blogspotról elköltözni valahova és egy új név alatt, új sablonnal új életet kezdeni (blogger protection program :) egyrészt iszonyat hosszú a jelenlegi domain név, másrészt nem tükrözi azt, amiket ide írunk, az eredeti élménybeszámolós naplóból egyre inkább egy normális bloghoz kezd hasonlóvá válni. Szal asszem legyőztem magamban az anonimitás vágyát és a hype machine részévé akarok válni! Olyannyira, hogy ma beregisztráltam a naplónkat a Technorati blogkazalba. Úgyhogy tagelek is, tagelnék, viszont a blogspot erre nem igazán képes. Mint már mondtam, okoskodjatok ti is milyen találó nevet lehetne kiokoskodni?
apróbetűs 3: Vajon a TeX alapból beállított betűtípusa meg tördelése direkt olyan, hogy a vele készített lapok (dokumentumok, mifene) stencilezett régi tankönyvnek nézzenek ki? Vagy ez is a tudományosság hatását erősítené? Az alapbeállításokkal legenerált doksi még egy sima MS Word doksinál is gányabb. No jó, ez igazságtalan, mert azért az alapbeállított Word annyira nem is rossz. Csak a felhasználók szúrják el szépen. Pedig azért a Wordben is van erő, még ha nem is egy tipográfus álma. (Szobatárs kolega úrnál láttam valami anal tételsort, például az nézett úgy ki)

Technorati Tags: , , , ,

Feed reader (Gazsi Próbál David Pogue lenni 1.)

Már én is eljutottam arra a szintre, hogy úgy érezzem, túl sokat csavargok a neten. Gondoltam le tudom csökkenteni a létfontosságú híroldalak állandó frissítését (hátha pont most raknak fel valami érdekeset, stb) azzal, hogy felrakok egy hírolvasó programot, ami az általam gyakorta látogatott oldalak RSS csatornáin beáramló információt egy kazalba gyűjti össze, ahonnan majd én mazsolázhatok (hű mekkora képzavar).

Kb. egy-másfél hete használom a Vienna 2.1 aggregátort, amiről először Keltnél hallottam, talán valamennyivel csökkent az internetezéssel töltött időm, de mint tudjuk, az együttjárás nem feltétlenül jelent ok-okozati viszonyt. Lehet, hogy egyszerűen többet tanulok a közelgő vizsgákra például. Vagy tovább alszom. Vagy ki tudja.

Viszont az interneten eltöltött idő felhasználási módja gyökeresen megváltozott. Szinte az összes számomra érdekes oldalt egyszerre tudom figyelni, így ha hír van, azt fél órán belül megtudom (ennyire állítottam be az automatikus frissítést). Bár csak negyvensok csatornára iratkoztam fel, nagyon hamar felgyűlik az olvasatlan bejegyzések száma, egy-két órán belül kezelhetetlenül sok hír gyűlik össze, aminek jelentős része ráadásul (a nem szigorúan slashdoti értelemben vett) dupe, azaz egy bizonyos hír/cikk már eljutott hozzám egy másik csatornán keresztül. Magyarul a futótűzként terjedő pesti viccet először (például) a digg-en, aztán a slashdot-on, aztán a weblabor-on, aztán a web.zin-en (ami gyakorlatilag a weblabor tükreként működik, más alig ír bele), aztán a sztahanovon, indexen, majd pár hét múlva a Dunántúli Taplóban hallom vissza. Ezen egy párszor lehet hümmögni, meg mindenféle nagyívű szociológiai kutatásokon törni a fejünket, de a sokadik ilyen lerágott csont hír után már nagyon elege lesz a Fogyasztónak. Ami a legrosszabb, hogy az olvasatlan bejegyzéseket ugyanúgy kicsi piros karikában jelzi (jelenleg 440-nél tart a számláló), mint a Mail, amihez már kialakult a feltételes reflexem: piros karika – munkát félbehagy – megnézi mi jött.

Ha programozó lennék, implementálnék valami olyan mechanizmust, ami összehasonlítja a bejegyzések tartalmát a már olvasottakkal, és ha megegyezik, nem jeleníti meg azt. Vagy legalább egy olyan opciót lehessen rendelni az egyes csatornákhoz, hogy “nem igazán érdekel mit írnak ide, max nagyritkán megnézem”, mert hogy most átverekedjem magam 151 (valószínűleg érdektelen) digg bejegyzésen, csak hogy megtaláljam azt a 2-3 engem érdeklőt… Hát, pont ezért használok feedreadert, nem?

(Most az UNO-t próbálgatom éppen. Egyelőre a “kicsit fura” kategóriában tartok, azt nem értem, hogy az eddig is unified ablakokat miért színezte át egy fokkal sötétebb árnyalatúra?
Tune in next time for another edition of Gazsi Próbál David Pogue Lenni)

Beteg.

Figure7.8No nem én, hanem hőn szeretett negyedik generációs iPodom. Hívtak ma a szervízből, hogy nem a fülhallgató lapkájával van a gond, hanem az alaplappal. Amiből nincsen cseréjük, ha jól értettem. Úgyhogy most donorra van szükségem, hátha úgy túléli a műtétet. eBay? (Megint?)
Szóval ez egy citrom úgy néz ki. Miért van az, hogy mindig pórul járunk az olcsó szórakoztatóelektronikával?

Kérdezték, azért az akksiját cseréljék-e ki (mert hogy az is gyenge, 2-3 órát bír max). Sokba fog ez nekem fájni, de ha már ennyit belefektettem, nincs más hátra mint előre, ha használható masinát akarok, muszáj még ráfizetni…

Elutasítva

Nem maradhatok a koliban nyáron, kérelmemet elutasították, ez áll a titkárságnál kiaggatott lapon. Ez azt jelenti, hogy lehetőleg nem kéne UV-znem, hiszen arra a hétre már nincs hol megszállnom. Se a július 7-i Bozsonyi-évzáróra (bár az még megoldhatóbb talán éjszakázással). Se a nyárra tervezett gyakornoki munkát nem tudom ezek szerint bevállalni. Szóval menjenek a francba!

(igen, emiatt kicsit nyűgös vagyok most)

Életjel

Éppen be akartam rakni az új sablont a blogra, lévén közgáz zh előtti nap (ó, a hagyományörzés!), mikor felfedeztem egy showstopper hatalmas hibát: minden szép és jó addig, amíg nem rakunk be képet a blogger segítségével. Szóval most emiatt kicsit morcos vagyok, pedig olyan szép lett volna…. (még mindig szép, de ha nem müxik rendesen, akkor sajna halasztva)
Viszont ha már így állunk, akkor leülök, írok egy kicsit arról, miért nem írtam egy hete.
Lusta voltam. Még mindig lusta vagyok, csak most éppen tanulni vagyok lusta.
Pedig történt egy-s-más a múlt héten, ha jól emlékszem, akkor volt:

  • Web 2.0 Symposium, amin virtuálisan jelen voltam, a Bentiek (magyar bloggeremberek) által létrehozott IRC csatornán, és ez nekem valamiért irtózatosan nagy szám volt. Szerintük (a “magyar A-list” szerint) nem volt olyan nagy szám a rütyő, meg nem is róluk szólt igazán. Ugyanakkor gondolom jól eső érzés tölti el őket, hogy kicsit valaki Kintről is odafigyel rájuk, mert a “blogoszféra” bár külföldön is eléggé saját farkába harapó kígyó, itthon pláne csak egymás között olvasottak a blogok: ugyanaz a jónéhány ember írja és olvassa a blogokat. Tematikus blog magyarul alig van, minimális látogatottságú énblogokból (lásd ezt pl, báááár remélem annál nehezebben vagyunk behatárolhatóak) viszont tömérdek. Nálunk a blog egyelőre tényleg csak nyilvános napló, nem mikroközösség-képző erő. Persze teljes mértékben igazságtalan vagyok, mert a blog-jelenség csak egy kis szelete a web2-lufinak (vagy mi is ez). ((szóval izé, lehet, kicsit eltévedtem és már nem is emlékszem miről akartam beszélni, de nehéz ilyen távolságból visszaemlékezni az akkor bennem felmerült gondolatokra – erről is szól a web2: azonnali feedback minden eseményről; mire ezt a hozzászólást elküldöm, a blogoszférában ez a téma már rég lecsengett. Mindegy, következő nekifutás novemberben lesz, addigra megnyerjük a lottót és veszek egy iBook-ot (no jó, ha megoldják az új gépek hőmérsékleti problémáit (értsd: hőálló ruházat nélkül ölbe lehet venni pl., akkor lehet szó mondjuk egy MacBook-ról. A fehér is jó lesz, nem vagyok igényes…)
  • előtte egy pszichó vizsga, ami annyira tetszett, hogy szerintem elmegyek még egyszer
  • voltam otthon majdnem egy egész hetet (keddtől tegnapig), jó volt kicsit a változatosság kedvéért otthon lógatnom a lábamat…
  • volt Zsuzsa nálunk, (a san diego-i keresztanyám, akit már megemlítettem korábban, mint Az iPod Behozóját)
  • vittem Subát párszor sétálni (tó körül, stb.) (Béla nem jött, szőre kopik nagyon)
  • feszített, sztahanovista ütemben megcsináltam a szoc szemináriumra a beadandó dolgozatot (amit ide nem fogok felrakni, legszívesebben elásnám egy épülő autópálya alá––csak mire lebetonoznák, ugye…)
  • megnéztem a három dvd-nyi Daily Show: Indecision 2004-t (ami jó btw, időnként rotflmao. legjobb kamu hírműsor)
  • ma pedig szoc vizsga, aminek a kérdéseit már jóelőre tudtuk. Lakatos tanár úr vizsgaidőszak szociológiájáról végzett félévenkénti felméréséről majd holnap írok szerintem, megér egy saját bekezdést.
úgyhogy busy indeed.
és most átcsapunk Önök Kértékbe (kb akkora a nézettségünk úgyis): melyik pontról kéne többet írjak? Ha nem válaszol senki, akkor átcsapok kevésbé énblogba, és írok egy pár maces bejegyzést mondjuk, mindenki nagy örömére. Vagy a Mornington Crescent-ről, aminek kicsit utánajártam.

lehet, hogy csak nekem új és csak szerintem vicces, de azért…

csároltuk a kötöttpályás humort: nézzük meg a Mornington Crescent-játékot, tessék végigolvasni a Recurring Themesig, ott vannak a legjobbak:)

És itt találtam még ezt is, na meg a nemzetközi szövetség honlapja is említésre méltó

Közmondások 2.

Nagyon úgy tűnik, hogy nem vagyok formában mostában, ha a magyar nyelvről van szó. Nemcsak hogy elkövettem azt az ominózus helyesírási hibát, de csütörtökön egy újabb — igaz, nem teljesen hasonló jellegű — problémára bukkantam.

Csütörtökön, amikor a mikrovizsga eredményeit latolgattuk, egyik emberkének elegge lett az idegtépő várakozásból és — talán zárásképpen — így szólt: “Ha meg egyes lesz, nem baj, megyek uv-zni; több is veszett Mohácsnál!” Ezt nem teljesen értettem, mert én eddig ezt valahogy úgy használtam: “nincs olyan nagy baj, nem csak nekünk rossz [értsd: nemcsak magyarok, de törökök is vesztek Mohácsnál]”. Hát ők nem így értettek. Szerintük ugyanis a több, ami elveszett nem a magyarok meg a törökök voltak, hanem elsősorban a magyar seregek, aztán az államiság, ország, függetlenség stb. és a sokat idézett “nálunk szerencsésebb történelmi fejlődés” lehetősége.

A kérdés nem hagyott nyugodni: itthon elővettem a híres O. Nagy Gábor-féle Magyar szólások és közmondások c. könyvet (nekem: 4. kiadás, Gondolat, 1985), ahol is ez állt: “872. Több is… = naggyob baj is történt már ennél, súlyosabb veszteség is ért már bennünket! Vö: b1268.”-> “Több is veszett Buda alatt”, amit a szótár nagyon hasonlóan magyaráz. (amúgy nagyon izgalmas dolog ilyen művet forgatni, ilyeneket lehet találni, csak az M-betűnél: “Megfagysz, mint Mina macskája a sutban”, “Nem mind molnár, ki szekercét fog hóna alá”, “Kenyereznek, mit a monoszlaiak”, “Hallgat, mint mennykő a gyepűben”)

Mi akkor az igazság?

Először is megpróbáltam az interneten magyarázatot keresni:

vannak az enyhébb változatot támogató források:

A mindentudó wikipedia így ír: To this day, Hungarians refer to this battle over 400 years ago to remind themselves how bad things could be. Similar to the English phrase of “don’t cry over spilled milk,” Hungarians state that “more was lost at Mohács” (Több is veszett Mohácsnál) when they experience bad luck.

Vagy van egy érdekes kis oldal:
“Több is veszett Mohácsnál
More was lost at Mohacs (Do not worry, this is not a serious loss/trouble)”

innen, ami nagyon aranyos, mert ilyenek vannak itt, hogy They are as many as the Russians, vagy Either he gets accustomed or he escapes, amik korrrekt, de döcögős angolságukkal engem nagyon a Rates of Exchange c. könyvre emlékeztetnek

Relativizálná a veszteséget ez a nóta is (azért vicces dolog a “szövegíró:” mellett a Arany János nevét viszontlátni)

Ugyanakkor a nemzethalált vizionálók között van például ez, megerősítve bőséges bibliográfiával és eredetmegjelöléssel.

Megtudtam amúgy, hogy a spanyolok is mondanak valami ilyesmit: “az utolsó latin-amerikai gyarmat elvesztéséhez viszonyítják a bajt, vagyis – ‘Más se perdió en Cuba’, azaz ‘Több is veszett Kubában’.”

No, szavazzatok, segítsetek eldönteni, mi az igazság, hiszen úgyis is nyelvet használók mondják meg, mit jelent a nyelv, vagy ahol fentebb olvastam: A nép szava Isten szava/The voice of the people is the voice of God!

Aki bort prédikál, vihart arat

Csak pár napja, hogy jártattam itt a pofám (ld. még “nagy vkinek a pofája” kifejezésünket), hogy a kötőjelezés ígymegúgy, és kiderült, egy durva helyesírási hibát vétettem az egyik kommentben, ami annál is inkább szégyenletes és bosszantó, mert ez eredményezte egyik előkelő, jobban mondva legjobb (3. azaz harmadik) google-ös rankünket. Igen, a *motorkerékpárszerelés-ről van szó (helyesen persze: motorkerékpár-szerelés — az idevágó részt nem a mozgószabályról most már nem is merem idézni, érdemtelenné váltam arra, hogy stb.), amit rajtunk (most persze bújuk a kollektív felelősség mögé), szóval rajta kívül még hárman rontottak el az egész magyar nyelvterületről.

A dilemma adott: javítsam ki a kommentet, elveszítve ezzel egyik legjobb (igaz, a témában utolsó, de mégiscsak haramdik helyünket), vagy pedig dacolva az Akadémia állásfoglalásával, hagyjam ott éktelenekedni a hibát, kizárva ezzel magamat a helyesírók táborából? Melyik identitásom legyen erősebb: a népszerűségért keményen dolgozó bloggeré, vagy az ellentmondást nem tűrő ortográfusé?

Segítsetek, szavazzatok! Éljen a web2 interaktivitása! (csakhogy kókadtan up-to-date-ek legyünk, lásd feljebb)