Monthly Archive for July, 2006

Lassú kiolvadás a tétlenségből

Igen, vége a tanévnek (már mióta), visszajöttünk Flanciaországból (már mióta), én meg nem írok (már mióta).
Ez rossz dolog és ezen változtatni kell. De nem ma. Illetve egy ilyen radikális változást nem lehet ennyire egyszerűen egy lépésben végrehajtani. Szükség van kis fokozatokra. ͍gy ma este csak egy kis talált tárgyat (oldalt) linkelek be, lehet rajta hümmögni nagyokat, a wikipedia egyik előfutárából, az everything2-ből. Aztán majd holnap jöhet a többi.

Shigeru Miyamoto’s masterwork Super Mario Brothers is truly a classic work of modern literature; borrowing heavily from Fear and Loathing in Las Vegas and an obvious inspiration for Trainspotting, SMB shows the initial joy but the eventual mental and moral decline due to drugs.

Like in classic Greek drama, much of the story is implied. Because the setting is not a part of our common mythos, however, it comes with a small supplemental text which fills in the history for the reader: the evil dragon Bowser Koopa (a metaphor for a kingpin) has invaded a once-prosperous kingdom, and those residents who did not join him and become goombas (the local slang for dealers) were turned into blocks - that is, they were embedded in concrete, to sleep with the fishes, as it were.

Enter Mario, the fallen hero. At the very outset of his adventure, he is doomed, as almost right away he steals a dealer’s mushroom (obviously mixed with peyote) and begins to hallucinate, that he is big, that he is powerful. As though on PCP, he finds it easy to break solid bricks by punching it and does not perceive the pain; however, when dealers, pushers (personified by turtles much like Thompson’s literal lounge lizards), and other minions of the kingpin cause him pain (in retaliation for his original drug theft), he immediately loses the empowering effects of the peyote, and in fact, seems very small and vulnerable, and must desperately seek out another hit. When he is not seeking out a hit of peyote, he is seeking out much more powerful stuff indeed - a flower (the opium-giving poppy) or a star (a hit of LSD), both of which further his delusions of being strong and powerful.

és még így tovább itt
(Hát igen, érdekes dolgok kerülnek elő, mikor a Slashdot a kedvenc Mario powerupról kérdezi a közönséget)
A Pac-Man figuráról pedig ezt tudhatjuk meg kedvenc infós majdnemblogunkon:

Maybe they developed it [Mario] as a logical evolution from Pac-Man: „running around in dark rooms, munching pills and listening to repetitive music”

Az Új Világrend vége?

Azért valljuk be, ez azért kódolva volt: a már korábban is emlegetett Trautmann László-féle mikroökonómia-előadások jegyzetei (gyorsan-gyorsan töltse le mindenki, ki tudja, mikor szedik le!) kikerültek az egyetem falai közül, nem kis port verve fel már a nemközgazdász körökben is (a Mancs-cikk), előtte megjárva a „szakmai” köröket is (www.ingyenebed.hu: „Szomorú tudomány I.”, második és harmadik fejezet).

Valami insightot kéne most írnom, de személyes érintettségem okán épphogy nem tudok: ha valaki csak egyféle mikro-előadást hallott életáben, akkor nincs összehasonlítási alapja.

Tény1: Az előadások valóban nem segítettek szinte semmit sem segítettek a vizsgára készülésben (kivétel e a tanszék által privátban szervezett javítóvizsga, ahol a vizsgára való jelentkezés annyiból állt, hogy a tanszéken felírtak a kolléga nevét egy szabvány asztali naptárba), félév végén inkább a volt tanszékvezető, Kertesi Gábor által készített anyagokat forgattuk, ami azért is érdekes olvasmány, mert az előszóban utalás történik az egyetem életében pár éve bekövetkezett …ööö… váltásra.

Tény2: Amikor pár ismerősöm megpróbálta újonnan szerzett átfogó világmagyarázatait alkalmaznia mindenféle társadalomtudományi órán, ahol a forrást firtató kérdésre Trautmann L.-t jelöltük meg forrásként, akkor csak valami kis bajusz alatti somolygást kaptak válaszul, meg valami olyasmit, hogy „Hát a dékán úr nagyon okos ember, de azért…”.

Tény3: Nem vitatható el azonban az a (szerintem) pozitív törekvés, hogy a hallgatóságot (akár angol nyelvű — ez pedig nálunk sajnos nagy szó) szakcikkek önálló feldolgozásához szoktassa; más kérdés, hogy ennek a számonkérése nem történt meg (vagy csak én nem vettem észre). Számonkérésről még egy dolog: elég zavarbaejtő mondjuk egy írólapon két centi helyen kifejteni, hogy mi is az a tőke — másfél pontért.

Ideologziálás1: kicsit talán jelképes is, hogy a gyakran „A Baloldali Szakkollégium”-ként aposztrofált Tek (Bakunyin és Kropotkin kötelező olvasmány ám!:)) volt prominens képviselője és a Debrecenből származó, ott pénzügyet meg kontrolingot (keményebb?, „neoliberálsabb”? tárgyakat) tanító makroökonomista között történt meg az első pengeváltás. (vagy ez már csak a rajtam is kiütköző trautmannizmus hatása?:))

Más: holnap szoc. kollegával ottd party(? vagy mi). Ma este biciklit szereltem (skills: +1 Mechanic), de két fék közül egyik sem működik; majd lassan megyek.

(Most olvasom, hogy „BCE-KTK A-N-Á alk. közgazdaságtan (magyar nyelven) (BA) —- 139 pont”.)

Electricité, modernité

Mindig is elbűvölt és némileg meglepett a különböző elektromos dugaljak formai gazdagsága (ld. még: „az a jó a szabványokban, hogy olyan sok van belőlük”). Vajon milyen dugót használnak Kínában? A kérdés különös élességgel merült fel, amikor apát tegnap reggel ide reptettük. Szokás szerint minden az utolsó pillanatban intéződik („ááá, jó lesz az univerzális izé is!”, „Nem, nem, az nem jó Kínában”, „De akkor milyen jó?”). Válasz nincs, elvesztettem az önbizalmamat, mikor szembesülnöm kellett azzal, hogy mi Európában (mmmh, milyen jól hangzik) kismillió fajta dugaljat/dugvillát használunk, amik nekem eddig teljesen egyformák voltak. Beraktunk egy dél-amerikai meg egy angol átalakítót — szurkoljunk, hogy működni fog.

Btw, ez a 150. post. Örvendezzünk együtt!

Megint egy kis morgolódás

Jellemző, kolléga kitalál mindenféle jó kis indokot, hogy ne kelljen írnia, sajnáljuk együtt!:)

Akkkor csak tartsuk tovább a frontot:

Ma jött meg a bizotvány a nyelvvizsgámról. A borítóján ott fénylik a felirat:


ÁLLAMILAG ELISMERT
NYELVVIZSGA
BIZONY͍TVÁNY

Két sirám:

  1. Ugye nem gondoljuk komolyan, hogy a nyelvtudásért (esetleg pont a magyar mint idegen nyelv tudásáért) adott bizonyítványon rosszul szerepel az okirat neve? Merthogy a nyelvvizsgaért kapott bizonyítvány az bizony nyelvvizsga-bizonyítvány (így, kötőjellel). Ha funkcionális analfabétákról tartanak mindenféle ismeretterjesztő előadást, szokás olyasféle népszerű példákat használni, hogy „ezek az emberek nem tudják elolvasni a saját érettségi bizonyítványukat”. Mintha most is valami hasonló lenne a helyzet, nem? Ezzel az intézmény állít ki magáról szegénységi bizonyítványt (így, külön)
  2. (ld. A magyar helyesírás szabályai, 138.)
  3. A másik kérdés talán inkább értelmezésbeli, de mint látni fogjuk, nem minden ortográfiai tanulság nélkül való. Először is, gondolkodjunk el egy picit, vajon mit is ismer el az állam! A nyelvvizsgát vagy a bizonyítványt? Elsőre talán nem teljesen egyértelmű, márcsak azért sem, mert a két dolog nyilván nem lehet teljesen független egymástól (aligha osztogatna az állam általa el nem ismert nyelvizsgáért bizonyítványt), de ha kinyitjuk a kis zöld, bőrhatású könyvecskét, megvilágosodhatunk, ugyanis az első oldal alján egyértelműen a nyelviszgát jelöli államilag elismertnek, amikor nagy körülményesen kijelenti, hogy „… (Név/Name/Name/Nom et prénom) … eredményes államilag elismert nyelvvizsgát tett.” (hasonló derül ki az idegen nyelvű variánsokból is).
    Na most akkor hogy is kéne a írni azt, ami címlapon van? Van egy bizonyítványunk egy olyan nyelvizsgáról, amit az állam elismer, az bizony, kedves barátaim: államilagelismertnyelvvizsga-bizonyítvány (ld. Szabályzat, 139/b). Még jó, hogy az első oldalon tetején a szövegező elfogadhatóan oldja meg a problémát: „bizonyítvány államilag elismert nyelvvizsgáról”. Igen, ezt így kell csinálni. Nem lehetne a címlapon is így?

Fent még hozzá akartam tenni, hogy ezt még a hosszú szavairól ismert német („az ígéret szép szó, a Donaudampfschifffahrtsgesselschaft meg hosszú”, bár úgy emlékszem, hogy ezt az amúgy sem túl jó poént már elsütöttem itt) is három szóban oldja meg: „staatlich anerkanntes Sprachprüfungszeugnis”. Érzem (mint ahogy melléknevet ma is csak érzésből-tippből ragozok), hogy tulajdonképpen ez megint csak a bizonyítványra vonatkozik, mint ahogy „state accredited language examination certificate”. Javítsatok ki, tegyetek igazságot!

Franciaország

En se irtam mostanaban, jelenlegi kifogasom az, hogy Franciaorszagban tartozkodunk csaladilag. De igerem, mihelyst hazaerunk, mindent bepotolok. Addig is, Gabor, tartsd a frontot!

Óz, a nagy közgazdász

Tapasztalt amerikás kollégának talán nem meglepő az Óz, a nagy varázsló mindenféle értelmézese, nekem mindenesetre újdonság volt, amit Mérő Lászlónál olvastam: L. Frank Baum ezek szerint afféle bimetallizmust propagáló pamflettet írt, ahol is nevetség tárgyává teszi az aranyalapú dollárhoz ragaszkodó elnököt (a könyvben zt). Hiába mennek el hozzá a nép egyszerű gyermekei, Dorothy, a kansasi kislány, a Madárijesztő (az elszégenyedett farmer), a Bádogember (a kizsákmányolt ipari munkás) és a Gyáva Oroszlán (a súlytalan demokrata elnökjelölt) Smaragdvárosba (ami zöld színével a zöldhasúakat hivatott jelezni), követve a sárgatéglás utat (mintha aranyrudakkal lenne kirakva!) hogy enyhítsen gondjaikon, ő csak vállát vonogatja, nem tud segíteni, a gonosz Keleti Boszorkány (a keleti part vállalkozói) továbbra is röhög (vihog) a markába.

Kicsit túl didaktikus, de azért vicces lenne, ha igaz, nem?

Nekem a Balaton…

Sok oka volt annak, hogy nem írtam („ezer és egy oka van annak, hogy nem harangozunk; az első az, hogy nincsen harang”), például azért, mert szakkollégiumi nyári integrációs-fürdős-bográcsozós-szakmai táborban voltam Szántódon — és nem csalódtam: itt a Balaton még mindig olyan, mint amilyennek megszokhattam nem zártak be a Langoschimbissek, továbbra is állnak a helyes kis Dombóvár típusú faházak, a kiflit aranyárban mérik stb. Bár elgondokoztató, hogy a szocreál, hajdan minden bizonnyal igényesnk szánt, de azóta már némileg lepusztul, egycsillagos (vagy csak diszítőelem volt?) szálloda kertjében miért áll két, millennium-eklektikus budapesti lámpaoszlop. (azon túl, hogy a két oszlop közötti rúdra van ráhegesztve a szálló neve, az egy csillaggal) Mindenesetre praktikus volt hajnalban nekitámaszkodni, amikor újdonsült ismerőseink kifejtették olvasmányélményeiket, saját téziseiket erről-arról, pl. mindenféle antikváriumokból összeszedett keresztény bestiáriumokról és annak kapcsolat pl. a Rózsa nevével (megnézni!), vagy arról, hogy Jankovics Marcell Képes Krónika alapján készített rajzfilmsorozatának a szignáljának ornamentikájában tulajdonképpen egy női nemi szerv bújik meg (ellenőrizni!)

Ja, és tessék örülni azoknak az UV-villamosknak (ablkatekerés, ilyesmi:)), mert ha jönnek az új Combinók, és kiszorítják a Nagykörútról a Ganz ICS-ket, akkor egy csomó helyen azok fognak járni!

(van még pár ilyen múltidéző gondolatom, meg egy durván általánosító véleményem újságokról, csak el ne felejtsem)

UV-hét

társtöri 3-as

(még hátra csütörtökön: matstat (várhatóan jó), filozófia (halálfélelem, teljes bizonytalanság) )

Csütörtökön mindenképp vége, csak nem mindegy hogy. Egyre inkább kezdem félteni a szakkollégiumi helyemet. Szeretnék továbbra is bennmaradni, mert jól érzem itt magam („mind emberileg, mind szakmailag” yadayada), de jegyeim nem túl jók, extrakurrikulárisan sem vállaltam magam túl. Nem tudom mi lesz így velem.




Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary
Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary