The Bergengotian

Sok oka volt annak, hogy nem írtam (“ezer és egy oka van annak, hogy nem harangozunk; az első az, hogy nincsen harang“), például azért, mert szakkollégiumi nyári integrációs-fürdős-bográcsozós-szakmai táborban voltam Szántódon — és nem csalódtam: itt a Balaton még mindig olyan, mint amilyennek megszokhattam nem zártak be a Langoschimbissek, továbbra is állnak a helyes kis Dombóvár típusú faházak, a kiflit aranyárban mérik stb. Bár elgondokoztató, hogy a szocreál, hajdan minden bizonnyal igényesnk szánt, de azóta már némileg lepusztul, egycsillagos (vagy csak diszítőelem volt?) szálloda kertjében miért áll két, millennium-eklektikus budapesti lámpaoszlop. (azon túl, hogy a két oszlop közötti rúdra van ráhegesztve a szálló neve, az egy csillaggal) Mindenesetre praktikus volt hajnalban nekitámaszkodni, amikor újdonsült ismerőseink kifejtették olvasmányélményeiket, saját téziseiket erről-arról, pl. mindenféle antikváriumokból összeszedett keresztény bestiáriumokról és annak kapcsolat pl. a Rózsa nevével (megnézni!), vagy arról, hogy Jankovics Marcell Képes Krónika alapján készített rajzfilmsorozatának a szignáljának ornamentikájában tulajdonképpen egy női nemi szerv bújik meg (ellenőrizni!)

Ja, és tessék örülni azoknak az UV-villamosknak (ablkatekerés, ilyesmi:)), mert ha jönnek az új Combinók, és kiszorítják a Nagykörútról a Ganz ICS-ket, akkor egy csomó helyen azok fognak járni!

(van még pár ilyen múltidéző gondolatom, meg egy durván általánosító véleményem újságokról, csak el ne felejtsem)