The Bergengotian

Kedves naplóm, régen írtam, sok a dolgom.
(Persze, miért lenne több a dolgom mint eddig? Nem több, csak éppen mind egyszerre jár le. Legközelebb jobban ütemezek. Ötéves terv, ecetera)

Ebben a tanévben (továbbiakban idén) nem is írtam énblogosan. Elharapódzott a maces tartalom ezen a felületen, de majd most visszaveszünk belőle. Elkezdődött az év, mennek a kurzusok teljes gőzzel a vizsgaidőszak felé — illetve statisztikából már holnap zéhá, ezen kívül járnak a Combino villamosok végre valahára (az a vicc, hogy bár nagyon vártam, tulajdonképp semmi különös érzés már rajta utazni. Szép mustársárga meg iszonyat halk, meg rengeteg rajta az ellenőr. De már az élet részévé vált. A 4-es vonalán gyakrabban jár, ott könnyebb elkapni, ha valakinek még nem sikerült volna…), szobtárs kolléga úr hozott hangszórókat (hangfalakat?), ötpontegyeset, mélynyomósat (fogtömésberezonálósat). Most az iTunes-ből Nicecast-tel sugárzom át a zenémet, ne csak falusidiszkós szóljon (bocsánat, Tiesto művészetét nem tudom megérteni. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy Yonderboi-t is hallgat, definitely pirospont).

Holnap statisztikadolgozat, avagy a bergengóc állampolgársághoz az egyik feltétel. Bergengóciáról majd holnap, Az Események (remélem sikeres) befejezése után írok többet, egyelőre legyen elég annyi, hogy a tízmilliós Bergengóciában hárommillió kékszemű és hétmillió zöldszemű él, a kékszeműek átlagos magassága 170 centi, 10cm szórással, a zöldeké 180cm, szintén tízcentis szórással. A bergengóc magasságkutató intézet és a szemszínkutató intézet legfrissebb stat. eredményeiről biztos lesz kérdés, hogy csaltak-e a mintavételnél.