The Bergengotian

Kedd éjfél (EST) volt beérkezési határideje a TUAW „álláshirdetésére” írandó mintabejegyzéseknek.

Amire végül nem írtam, bár a hétvégén nagyon belelkesedtem, hogy milyen jó lenne, ha sikeresen nekiugranék ennek a lehetőségnek:

• Pénzt kapnék, azért, hogy maces cuccokról írjak
• Az Otthoniak által sokallt maces tartalom lecsökkenne ezen az oldalon
• És még az angolt is gyakorolnám

Végül nem csak sűrű teendőim miatt nem küldtem el a jelentkezésemet — a héten volt egy Wirth I.-beadandó, mint mindig (nagyon jó az a kurzus, csak aránytalanul sok időt kell vele töltsek), egy statisztika zh (ami azért elég sok készülés mellett se sikerült oly’ fényesen, de majd meglátjuk), ja és persze közbejött egy bizonyos internetes-magyarországos konferencia, aminek az összesített feedjét percenként frissítettem¹ (név szerint azért nem említem, hogy nehogy begereblyézze ezt az amúgy teljesen irreleváns bejegyzést az Automatika)….

Nem is azért nem küldtem el, mert nem tudtam kitalálni, hogy miről írjak. Akadt. Egyszerűen az bosszantott, hogy nem tudtam egy ép mondatot leírni, ami azt visszaolvasva sem tűnik teljesen otrombának. Csak kerestem a szavakat, de sehogy se tudtam leírni amit akartam — úgy ahogy akartam. Nem volt szabadon folyó és könnyen olvasható (mint ahogy szeretem azt hinni, hogy az amit magyarul írok az az)…

Még gyakorolni kell. Talán a legközelebbi hasonló oportyunitit már talán kihasználom, addig is maradok egy fizetetlen és kis hatótávolságú Apple-evangelista.

¹ Időnként az IRC-csatira is benéztem, de töküres volt. Kár, a web2symp-en pedig milyen szépen ment… (Legközelebb majd talán élőben is ki kéne próbálni… Már csak valami körpöret háttér kéne ami állja a belépőt, meg egy laptop, hogy a konferencia citizen journalism részét is tudjam figyelni. Telhetetlen vagyok.)