Monthly Archive for November, 2006

Szviccs

Ha én almásboltos kereskedő lennék, megkövetelném az alkalmazottaktól, hogy rendszeresen használjanak Windowst, ismerjék erősségeit és gyengéit, a rendszer működését. Ma már tarthatatlan az az testamentumi – System 7 / Windows 3.1 (na jó, ’95)-kori duma, hogy a Win semmire se jó, meg fagy meg bugzik, a Mac meg a Tökéletes Rendszer, nincs rá se vírus, se szpájver1, meg teljesen easy to use és nagyon intuitív, s a szeletelt kenyér óta a legjobb dolog a világon. Ha belépsz egy magyar almásboltba, hogy megvennéd első Almádat, márpedig ezzel fog az első eladó/zelóta lerohanni. Ahhoz, hogy meggyőzzék a potenciális szviccsert, hogy mennyivel jobb a Mi Rendszerünk, kicsit legalább ismerni kéne azt, hogy miben rosszabb az Ր Rendszerük (bár ezt egyből kijavítanám, nem jobb-rosszabb, hanem más. Talán ez jobban kézre áll, meg átgondoltabb, but that’s all)

(Én szoktam Windowst is használni. Ha esetleg almásboltos kereskedő vagy, ezt a bejegyzést nyugodtan veheted nudge-nudge-wink-winknek…)

Szóval igen, ma elmentem az Andrássy utcai Almásboltba, hogy cseréljék ki az iPodom alaplapját a most Nyugatról behozottra. (Parasztlogikával azért oda, mert egy flagship store-ban csak ki tudják cserélni az alaplapot…) Ezen kívül XBench tesztet futtattunk le (almásboltos alkalmazott segítségével) egy fekete MacBook-on, egy MacPro-n és egy 24-es iMac-en. A nyerőszámok a következők: kilencvensok, százhuszonvalamennyi, száztizensok. Ár/értékben tehát az iMac a nyerő, de természetesen mindegyiket csak messziről csodálom… (Érdekességként, a minim ugye 42 pontot kapott, Gábor Umb3r70-ja 44-et, ha jól emlékszem)

1 megjegyzem, játék is alig… Mióta jön már a DEFCON például… Ennél nagyobbakat remélni se merek

Praise for…

Múlt héten hosszas előkészületek után végül úgy határoztam, csak jobban járok, ha megveszem a szoctöri olvasókönyvet1. Könyvtárban helybenolvasni nem fogom, mert utálok helyben olvasni, így meg talán inkább elolvasom a feladott írásokat. A könyv hátán viszont olyan szedésben, mint ahogy a besztszellereknél a New York Times, a San Fransisco Chronicle meg mondjuk a Dunántúli Tapló kritikusai szokták dícsérni a könyvet, hogy „Jaw-dropping!”, „AWESOME” meg „X’s best work to date!”, itt a következő praise for állt:

Az ember a szó legszorosabb értelmében zóon politikon, nemcsak társas állat, hanem olyan állat, amely csak a társadalomban tud egyedülállóvá válni. Az egyedülálló egyes ember társadalmon kívüli termelése (…) éppoly képtelenség, mint a nyelv kifejlődése együtt élő és egymással beszélő egyének nélkül.
Karl Marx

Van tehát a tényeknek egy olyan osztálya, amely egészen sajátos jellegzetességekkel rendelkezik. E tények az egyénhez képest külsődleges cselekvésmódok, gondolkodásformák és érzelmek, amelyek kényszerítő erővel rendelkeznek, s ennek révén ráerőszakolják magukat az egyénre. (…) E tényeket a társadalmi jelzővel kell jelölnünk, és ezt a jelzőt kizárólag részükre kell fenntartanunk. S ez illik is rájuk, hiszen világos, hogy mivel nem az egyénben gyökereznek, csakis a társadalom lehet a hordozújuk …
Émile Durkheim

A modern „állam” - mint emberek sajátos együttcselekvésének összessége - nem elhanyagolható részben éppen azért létezik ebben a formában, mert bizonyos emberek cselekvésükben ahhoz a képzethez igazodnak, hogy az állam fennáll vagy fenn kell állnia, hogy tehát az ilyen jogilag orientált rendek érvényesek.
Max Weber

1 A szerző, mikor éppen nem Mac-es blogokat olvas, szociológiát tanul.

Magyarázkodás

Általában, miután hosszú idő óta nem írok a blogba, úgy érzem, egy magyarázkodó bejegyzéssel mindent helyrehozok, s az a milliónyi olvasó aki egészen eddig percenként frissítette a blogomat, és időnként kommentekben akarta felhívni a figylememet mindenféle gyógyszerekre, most végre új bejegyzést olvashatnak — legalább is megtudhatják, mivel töltöttem az elmúlt hetet-kettőt.

Leginkább a tegnap délután lezajlott CDK-ra való készüléssel, amire az utolsó utáni pillanatban találtam ki témát (lásd korábbi stresszelős bejegyzésemet…) Végül az utolsó utáni pillanatra összeállt a kiselőadás (négykor adtam elő, de a szlájdsó csak háromra készült el…), s ahhoz képest jól sikerült.

A téma egy az Internet és politika c. kolis kurzusra készült túlbuzgó házifeladatom volt, kicsit átgyúrva, melyben az ismertebb magyar pártok webes megjelenését hasonlítottam össze. Találtam egy csomó érdekes, hasznos, nevetséges, elszomorító dolgot, melyek közül blogunk szempontjából a leginkább megemlítésére érdemes a fidesz.hu oldalán található moderálási alapelvekről szóló leírás, amit valószínűleg ki fogok onnan másolni, saját kommentelési szabályzatként.

Egyesekben felmerülhet a kérdés, ugyan miért nem foglalkoztam vele többet, miért hagytam az utolsó utáni pillanatra a befejezését? Րk nem értik meg a Gazsi működését. Nekem ugyanis a produktivitáshoz (a harminc colos duál monitorokon kívült) rengeteg lötyögéssel eltöltött időre van szükségem, amiben filmeket tudok nézni, teázni, beszélgetni, és mostanában a nindzsás játékkal játszani. Nem vagyok egy gyorseagálású, biciklis hadtest…

A prezit végül nem S5-ben adtam elő, lévén mint kiderült, az nem méretezi automatikusan át a képeket, hogy azok a teljes képernyőt elfoglalják, s mivel a prezi nagyja screenshotokból állt… Aztán gondolkodtam azon, hogy lightbox.js-t használjak, az egyik talált lightbox-variáns még képet átméretezni is tud … De azzal a pár szövegrésszel nem tud mit kezdeni, amit muszáj volt beletennem. Egy szó mint száz, mivel nem volt kedvem javascripttel varázsolni, maradt a hagyományos megoldás. Na jó, azért Keynote-ban csináltam, ami tényleg jobban használható, mint a PowerPoint, főleg mert a gépemen mostanában használhatatlanul lassú az Office:mac.

De most hogy ennek vége, visszatérek a blogíráshoz. Legalábbis szeretnék, aztán meglátjuk mi más miatt nem lesz időm, s ha időm lenne, kedvem ide irogatni.

Tehát most kicsit McKinley-sen fejezem be ezt a bejegyzést: majd még szeretnék írni, csak most annyi a dolgom meg fáradt vagyok, meg pakolnom is kéne hogy elérjem a pécsi vonatot, de hátha még ma sikerül írnom a második generációs shuffle-ről, még tartozom egy cikkel a Disco & tsai c. jelenségről, s akkor már elmondom a magamét erről a McKinley-dologról is is. Igen, ez egy nagyon szakmázós kör lesz…

Élsimítás

Minél többet használok Macet (no jó, osx86-ot), annál inkább megnő az igényem a sima (simított) karakterek, igényes tipográfiai megoldások iránt (rendszerszintű ligatúrák, ahhh). Tegnap megkaptuk az inernet-zh-nk eredményeit egy (gyaníthatóan) Excelből exportált pdf-ben, végigböngészem a persze eléggé átláthatatlan táblázatot (framekre 8,5 pontot puskáztam össze kaptam a 10-ből…), és miután megtalálom az eredményemet, becsukom az ablakot, és mintha friss, édes levegőt lélegezne be a szemem (a mixed metaphor a day…), a simított rendszer- és nemrendszerfontok egy teljesen más felhasználói élményt adtak. Még sarkosabb az élmény a Neptunnal, amiről régebben is tudtam, hogy a felülete bármilyen esztétikai-használhatósági norma szerint elfogadhatatlan, de azért ordítóan nyilvánvalóvá mégis csak OS X alól vált.

Sajnálom, hogy nem lehettem ott az UV-k búcsuztatójánál, annyi közöm mégiscsak lett a típusváltáshoz, hogy hétfő reggel egy új 19-essel mentem egy darabon egyetemre, úgyhogy kvittek vagyunk. Egy ravasz kötöttpályás-tipográfus prodzsektet eszeltem ki, de még utánakeresgélek, hátha valaki már előttünk lelőtte a poént.

Most megyek kvantitatív-kvalitatív analízist készíteni reklámszociológiára: megszámolom, hogy a régi Apple-reklámokban hány és milyen ember szerepelt. Jó munka lesz, az biztos.

Utolsó útjára kísértem…

…ma este a 19-es vonalán közlekedő UV-villamost. Holnaptól a Négyeshatos vonaláról kiselejtezett áthelyezett csuklós Ganzok veszik át helyüket (azokét persze a Combinók)
Illik megemlékezni erről, ötven év történelme meg minden, de azért a fapados, fűtetlen (ráadásul lassan letekeredő ablakokkal felszerelt) kocsik nem fognak annyira hiányozni.

(ÁRULÁS! — hallom az utolsó sorokból és igazuk van)

Az ultimate reklám

Miközben aljas módon lurkölök a MacHeisten, és a tatai „szakmai” hétvégére készülök (szervezi: a Széchenyi „Szakmaiság” Szakkollégium), járok az Ikeába, ahol is ruharendszerezőt (nem *ruha rendszerezőt) vettem, szóval itt találtam meg a reklámnak egy olyan minden szempontból szélsőségig vitt példányát, aminek zsenialitásától és bátorságától előtt tátva maradt a szám:

„Megtetszett a sárga szatyor? Vegyél egy kéket!”

Olcsó gyógyszerek, kártyajáték

Wife:Could you do the egg bacon spam and sausage without the spam then?
Waitress:Urgghh!
Wife:What do you mean ’Urgghh’? I don’t like spam!
Vikings:Lovely spam! Wonderful spam!
Waitress:Shut up!
Vikings:Lovely spam! Wonderful spam!
Waitress:Shut up! (Vikings stop) Bloody Vikings! You can’t have egg bacon spam and sausage without the spam.
Wife:I don’t like spam!
Man:Sshh, dear, don’t cause a fuss. I’ll have your spam. I love it. I’m having spam spam spam spam spam spam spam beaked beans spam spam spam and spam!
Vikings:Spam spam spam spam. Lovely spam! Wonderful spam!

Csak azt sajnálom, hogy a blogunkat szinte kizárólag spambotok olvassák. Րk a leglelkesebb kommentelőink is… Eljutottunk arra a szintre, hogy megunjam, hogy napi kb 3-4-5 üzenetet moderáljak kézzel. Automatizált megoldást kerestem tehát. A két jól ismert spamvadászt, az Akismetet és a Spam Karmát nem sikerült működésre bírjam egyedi szerverkonfigurációnkon. Az Akismet nem látott ki a külső szerverre (például Curl-lehetőség sincs az Extránál), így nem tudta érvényesíteni a WP.com kódomat, a Spam Karma pedig abba fulladt bele, hogy nem kapott elég memóriát legkedvencebb szerverünkről. Captchát nem igazán szeretnék berakni, a gondosan kiválasztott Hashcash plugin (egy rejtett form-mezőt küld el még pluszba, ami elvileg túljár a botok eszén) pedig nem volt elérhető… Felraktam egyelőre egy Bad Behavior címűt, kétlem hogy sokra megyek vele…

Lehet, hogy el kéne kezdeni gondolkodni egy olyan szolgáltató keresésén, ami kis anyagi ellenszolgáltatásért cserébe mod_rewrite-os, PHP LibCurl-ös, pluginműködéshez optimális környezetet tud biztosítani?

UPDT 11/06: Míg a lap alján a Bad Behavior büszkén hirdeti, hogy 4 spam-et megállított, ma reggel kettőt is kaptam. Legalább megtudtam hogy a phentermine elhízásgátló-fogyasztószerek hatóanyaga.

The Daily Station

„Mennyivel jobb a hazai” - gondoltam magamban, amint leszállva a Bombardier teljesen Nyugati színvonalú satöbbi emeletes vonatáról átültem egy szétfirkált-hangos-poros-büdös Ikarus buszra. Itt legalább érezni lehetett azt, hogy utazok, nem csak helyet változtatok, mint a próbajáraton.
Mert ugye vagyunk annyira kötöttpályások, hogy muszáj volt kipróbálni a Bombardier kicsit Zepteres (eljönnek sütni-főzni a MÁV-hoz…) potenciálisan vásárlással egybekötött(?) termékbemutatóját…

Sárbogárd fele az első osztályon emeleten utaztunk (itt tessék eljátszani az upper class — lower class szóvicceket), s míg a vonat átsíklott ágon, bokron, réten és mezőn, mi hamar kigyönyörködtük magunkat, és mire a búcsúzó nap éppen elkezdett szemünkbe sütni, megnéztük, hogy van-e áram a bőkezűen elszórt röfidugókban — és lám, volt. Ezután végigvonatoztuk az utat, semmi különösebb nem történt. Sharbogahd-nál Gábor átszállt IC-re és tovadöcögött a messzi Pécsre, én meg fordultam vissza az emeletes vonatunkkal.

Bár már odafele is feltűnt a sok villanó vaku, igazán csak visszafele tudatosult, mennyi tényleg kötöttpályás utastárs volt a fedélzeten. (Gábor ezekhez képest… troli) A nyitott ajtajú irányítófülke körül nagy tömeg gyűlt össze, videózták-fényképezték-mobilozták a szériatartozék német(!) sofőrt, érdeklődők társalogtak németül a bácsival, egy apuka felemelte kisfiát, hogy jobban belásson a fülkébe, „látod, ez pont olyan mint a Taurus1”. A kisfiú szerint „a Desiró nagyobb”, de ez is nagyon tetszett neki. Végigpróbáltam az összes ülést, majd végül az első osztályon kötöttem ki — mégis az upperclass a legjobb. Előttem pár sorral négyen vasutas szabályzat apróbetűs pontjairól vitáztak. Éppen csak a kalauzt érte meglepetésként, hogy ilyen új vonat állt be a szokásos helyett („Most jöttem, és ni, ez várt. Mostantól biztos ez lesz.”)

Pedig unalmas ezzel utazni, nincsen benne semmi a mostani személyvonatok izgalmából: van fűtés, világítás, kényelem, tisztaság… (Javaslat a MÁV-nak: nevezze át a jelenlegi személyvonatokat kalandtúrának, emelje meg az árakat és a nyereségből vegyen ilyen szerelvényeket, hátha van akinek mégis az új tetszik jobban.)

Hiába, a MÁV-nak se kéne pályaszakaszokat felújítani, ha javítani akar a publicitásán…

(innentől Gábor kihasználja azt a lehetőséget, hogy korlátozás nélkül bele tudunk rondítani egymás írásaiba. Eleinte kommentálni akartam, de annak túl sok volt, külön posztnak meg túl kevés, szóval:)

Azt hiszem, ez az a mozdony, ami gyorsításkor és lassításkor érdekesen daloló (zumm-zumm-zumm-zumm: emelkedik, ha gyorsít, süllyed, ha lassít) hangokat ad ki magából.

Kalauzok nálam is annyira tájékozatlanok voltak, hogy ők is csak a szájukat tátották, annyira, hogy elfelejtették lekezelni a jegyemet.

Ad pályafelújítás: az is eléggé kontrasztos volt, hogy a nagyon euró-komfort szerelvény személyvonatként közlekedett, és megállt mindenféle lepukkant helyeken, ahol az utazóközönség meg egyáltalán nem volt annyira nyugati színvonalú: legendák szerint Ercsi állomáson még egy percre sem állítják meg a tehervonatokat, mert azon melegében felnyomják őket… Továbbá jellemző volt, hogy a menetrend szerint másfél órást utat két óra alatt tettük meg, ami engem, akinek csatlakozása volt, kicsit idegesített, míg rá nem jöttem, hogy a csatlakozás ugye mögöttünk jön, így lekésni sem tudom…

Vicces volt továbbá az is, hogy bár az átlagos mávos színvonalhoz képest elfogadható nagyságú reklámkakmpányt folytattak (értsd: nem titkolták el a lehetőséget), a Déliben, a kampány sokadik napján nem tudták megmondani, honnan indul indul az „emeletes vonat”, és az ún. forgalmi ügyeleten is (előtte topogás a hidegben vagy öt percig, mert az alkalmazott nincs benn, várakozó vasutasok tréfálkoznak egymás közt: „hol a f…ban van má’, sosem lehet elérni, hiába van rádió, rájött a fosás, vagy mi?”) csak azzal biztattak, hogy „figyeljem a kijelzőt”.

Azért jó volt másodosztályú jeggyel első osztályon, emeleten utazni, laptopot megfelelő magasságú és nagyságú asztalra kitenni, azt folyamatos áramról (unlike the IC) használni. Figyeljük az (amúgy nagyon csúnya) mav.hu-t, jöhet a következő tesztalany

1 Erről felvilágosítást kérek

Világ élén, világ végén

Mi ezt már sokkal régebben megírtuk: http://www.tuaw.com/2006/11/01/chinese-ipod-knockoffs/




Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary
Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary