Monthly Archive for January, 2007

Bréking

Gondoltam érdemes nektek is erre odafigyelni, a TESCO meggyes-marcipános szelet (kakaós étbevonóba mártva) (33g) annyira meggyes, hogy magot találtam benne. A valódi gyümölcstartalom váratlan jelenléte természetesen engem is sokkolt, ezentúl óvatosan harapok bármibe is.

UPTD: kicsit pontosítottam a fogalmazást. Nem müzliszelet, hanem nugát, kakaós étbevonóval. Vigyázat, a termék nyomokban gyümölcsöt tartalmazhat!

A vég kezdete

Egy órás késéssel ért fel ma reggel az IC — a kalauz mintha négyszáz méteren leszakadt felsővezetéket említett volna, vagy legalábbis hasonló okok miatt járhatatlanná lett a Rétszilas-Pusztaszabolcs szakasz. Rétszilasnál fél órát álltunk, jobbra egy vágánnyal a fél órával korábban indult pesti IC, balra egy személyvonat: gyanús, hogy ez a 04:53-kor induló volt. Sztálin Dunaújváros felé kerültünk, egy óra csúszás, emiatt nem tudtam jegyet beiratni ma. De legalább az ebédet a MÁV fizette.

Mától indul a Harmadik UV-hét, melynek keretében a megmaradt két tárgyat szeretném letudni. A nyáron előkerülő olcsó poént, az UV-villamos képének beillesztését most se hagyhatom ki. Ma tehát ezzel a képpel zárom bejegyzésemet, most visszabújok a Könyvek mögé, hadd áramoljon belém a tudás akadálymentesen, hogy átmeneti hordozóként holnap és holnapután eljuttassam azt a célállomására, az egyetemre:

UV (villamos)

A magyar progresszió

Azért engem némi megnyugvással és büszkességgel tölt el, hogy a mai Magyarországon akár egy istenhátamögötti MÁV-őrházba is rendelhetek szélessávot.

Könyvet csakis manufaktúrából

Most látom, hogy kolléga is tankönyvkritikát ír, nosza itt van még egy.

Sosem szerettem a — jellemzően angol nyelvű — könyvek íróinak azt a szokását, hogy az előszóban hosszas köszönetnyilvánításba fognak, meghálálandó a mű írásában nyújtott bármilyen segítségét. Bár tudom, hogy ez egyrészt kedves gesztus másrészt a legolcsóbb módja a segítségükért esetlegesen markukat nyújtók leszerelésére, nekem valahogy mindig is kimódoltnak tetszett, és rendszerint át is ugrottam.
De valaki végre elegánsan elintézi a problémát (még ha nem is jószántából):

"Many of my friends, colleagues, and students have contributed valuable comments and suggestions on the first edition which I have incorporated into this new edition. Unfortunately, a fire in the Economics Building at the University of Michigan destroyed my list of the sources of many of these suggestions, so I am unable to thank all those who contributed comments."
Varian, Hal R. (1984): Microeconomic Analysis, W. W. Norton & Co., 2nd ed. (p. xiii)

Bár a szerző még így is kötelességének tartja, hogy a Preface végére odabiggyesszen két, szinte csak nevekből álló bekezdést. Nem baj, legalább megpróbálta…

A könyv elején amúgy a tipográfusok is megkapják a magukét:

The text of this book is composod in Times Roman, with display type set in Janson. Manufacturing by The Maple-Vail Book Manufacturing Group.

Ettől az egész, papíron könyvvázlatot jegyzetelgető professzor, öntudatos könyvtervezők-nyomdászok dolog kedves, régimódi hangulatot kölcsönöz a könyvnek (ami azonban egyáltalán nem segít azon, hogy hiányos matematikai tudásom kevés a gondolatmenet teljes követéséhez).

Jelentés a frontról

Vajon miért nem szeretek a szociológia méltán elfeledett szülőatyjairól tanulni?

Az egyetemi szociológia későbbi története mutatja, hogy az első években a probléma éppen a tudományos tartalom katasztrofális hiánya volt. Nem a meglevő és meggyőző tudás keresett magának szószéket, hanem a szószékre felkapaszkodottak keresték kétségbeesve, hogy mi is a textus, amelyről beszélniük kellene.

Némedi Dénes: Klasszikus szociológia 1890-1945, Budapest: Napvilág, 2005, 11.

Abrak (zabos vagyok)

Persze, értjük, fontos az, hogy a feed ne csökkentse a letöltések számát, ne lehessen végigolvasni a teljes postot a feedreaderben, tessékcsak továbbkattintani, csöng a kassza, köszönjük a látogatást. Bosszankodom is a pestiside.hu, a Csáp Géza meg társaikon. Ma beállt a Quart is a sorba. Kár érte.

(Nem is gondoltam volna, hogy egy egész oldalt szenteltek a szép, szabványos(?), professzionális minőségű feedikonoknak. Jó, hogy vannak ilyen emberek)

Képeslap Helsinkiből

Még komp jár át Leningrádba, de már Nyugaton vagyunk.

Meguntuk főbérlőnk, az extra.hu teljeséggel kiszámíthatatlan gyakoriságú és rejtélyes okú szerverleállásait, a posztokat tartalmazó tábla hirtelen eltűnését, az adminisztrációs felület váratlan szétfagyását, és — ahogy már írtuk — elkezdtük ásni a menekülőutat, aminek közbülső állomása — köszönet érte Keltnek — a worldshots.hu egyik alkönyvtára. A költözés sikerült ("rendkívül sokat dolgoztunk, hogy ne változzon semmi"): néminemű, igaz, még nem tökéletes, redirectet is építettünk a két oldal közé.

Persze nem marad(hat)unk itt örökre. Hátunk mögött a leningrádi komppal, szemünket a nyugati horizonton nyugtatjuk. Hamarosan továbbindulunk…

Amint azt az előző két bejegyzésből kikövetkezthettétek…

…per pillanat üzemel a Wordpress motor az Extrán. Ahogy azt sem értem miért is jött helyre, azt se tudom, mitől romlott el egyáltalán. Abban biztosak lehetünk, hogy fog még minket bosszantani az Extra, ezért már elkezdtük ásni a menekülőutat…
More later.

Feltenni az i-re a pontot

Egy pillanatra játszunk Grétsyt és Vágót, és álljunk meg egy szóra az iPhone nevénél!

Figyeljük meg, hogyan változott az évek során az i jelentése az Apple termékeiben. Amikor az Apple felkelt hamvaiból 1998-ban, első új termékének az iMac nevet adta: i, mint Internet1. Aztán a 2×2-es struktúra kiegészülésével2 született meg az iBook: fun és színes és megfizethető, mint az iMac, ugyanakkor laptop, mint a PowerBook.

Aztán a FireWire csatlakozós gépek megjelenésével — 1999 — kijött az iMovie, a hosszúra nyúló iApp-széria első eleme. Itt az i már nem az Internetet jelentette, sokkal inkább azt az egyszerű kezelhetőséget, fun használatot, amit az iMac-hez és az iBook-hoz kapcsoltak a vásárlók. Na meg azt is kifejezi, hogy egyáltalán nem profi felhasználásra szánt termékről van szó. Itt jelent meg először az Aqua kezelőfelület, ami ma már fel se tűnik, de akkor, a 9-es rendszer szürkeségéből nagy ugrásnak számított.

2001 — iTunes. A neve egyszerre fejezi ki, Apple-cucc, hogy egyszerűen kezelhető, illetve az Aqua kezelőfelületet is feltételezi (ne felejtsük, még OS 9 alatt vagyunk). Itt viszont már megszakad az iApp/Pro app “dualizmus”, máig nincs “pro” zenekezelő alkalmazása az Apple-nek.

Az ezután bevezetett iApp-ek — iDVD, iPhoto, iWeb, illetve az iWork-csomag — az iMovie-hoz hasonlóan használják az i betűt, jelezvén, hogy a program kezelése egyszerű és kényelmes, még a kezdőknek is — sőt, főleg nekik az, illetve azt is jelzi, hogy “egymás nyelvét beszélik”, nem csak kezelőfelületük azonos, hanem egymással jól kommunikálnak, képesek egymás adatbázisával dolgozni.

Az iTunes után fél évvel bevezetett iPod viszont egészen más tészta. Az i betű itt egyértelműen az iTunes-szal való szimbiózisra, vagy talán ráutaltságra utal, nincs szó “lebutításról”, ahogy az i-vonal elején.

Amióta az Apple elkezdte használni az i-elnevezést, körülötte sokan elkezdték ezt utánozni, hol azért, mert ugyanazt a közönséget próbálta megcélozni, mint az Apple, hol azért, mert a termék összhangban működött az Apple hardverével vagy szoftverével, hol pedig egyszerűen csak a brand hullámát meglovagolva.

Az Intel processzorra váltással úgy tűnt, az Apple elkezdett távolodni a már megszokott névválasztási sémájától: a PowerBookot a MacBook Pro váltotta, az iBookot pedig a MacBook. A PowerMac Mac Próvá vált, de ez már más tészta. Hírmondónak meghagyták az iMac nevét, így a product lineup kicsit sántán mutat most.

A köztudatban viszont tovább él(t) a “ha Apple akkor i-vel kezdődik a termék neve” ökölszabály, amikor a pletyka3 bejelentetlen termékről szólt, a folkszonómia i(Kütyüfunkciója) felépítésű elnevezést biggyesztett rá. Természetesen a legtovább élő pletyka, az “Apple telefont fogy gyártani” kezdetű is iPhone-ról beszélt, még az inteles átnevezések után is. Na meg azután is, hogy a Cisco/Linksys bejelentette saját iPhone névvel ellátott WiFi VoIP telefonját, ráadásul a nevet is levédte.

Ezért okozott (számomra) nagy meglepetést, hogy:

  1. tényleg telefont fog gyártani az Apple (megint más mese, miért tűnt a nem-teljesen-elvakult hívőknek teljesen valószínűtlennek a telefonpiacra való belépés)
  2. illetve hogy pont ezt a mára kiüresedő, kikopó nevet választja egy olyan cég, amelyik 2-3 évente csak azért változtatja meg a termékei külsejét, mert a korábbit már megunta.

De lám, mégis így történt. Jön az iPhone, a teljesen elvakult hívők már előrendelték, vagy legalábbis újabb hiteleket vettek fel, hogy később ki tudják fizetni, a “felvilágosultabb” irányzat képviselői pedig próbálnak Steve Jobs valóságtorzító mezőjén átlátni.

És most egy kicsit leszállok az almás témákról, mielőtt teljesen monomániásnak tűnnék valakinek is…

1 “only Apple would dare to write the Internet with a small i” — írta valamelyik újság a megjelenésekor, vagy a Newsweek, vagy a Time, de most mindkettő letagadja.

2 az áttekinthető terméksor a koncepció szerint két profi típusból (Power-sorozat) és két házi jellegű gépből (i-sorozat), egy asztaliból és egy laptopból áll(t). Ez az In-N-Out-jellegű menü a Sötét Idők végtelen és átláthatatlan Performa- és Quadra-vonalait szűntette meg, mivel a végén már a cég se tudta, használati utasításban összekeverte, hogy az adott modell milyen specifikációval rendelkezik.

3 Beavatatlanoknak: az Apple-pletyka külön műfaj még az IT-pletykán belül. Lásd még: The Apple Product Cycle

Steve eltörte az okostelefonokat

gondolkozzatok már mielőtt minden baromságot elhisztek, amit egy egy napja telefonról kitalálnak a tudatlan újságírók, hogy megvegyék a cikket… LOL _ —Csorfab kommentje Handrás blogján_

Kedden kedvenc almás számítástechnikai szórakoztatóelektronikai vállalatunk bejelentette azt a terméket, ami szerintük meg fogja változtatni a telefonálásról alkotott fogalmunkat, ugyanúgy ahogy az iPod tette a zenehallgatással, a Macintosh a számítógépekkel és a kerék az utazással. A fanboyok a bejelentést hallva sikítva ájultak el, hiszen ez volt az a termék, aminek eljövetelét már évek óta várják, feature-listájukat évek óta csiszolják, amiért Photoshoppal Jon Ive szellemét próbálták megidézni, és most végre itt van, és a neve is pont az, amit ők megálmodtak: iPhone.

Tehát mit tud az Apple masinája? Egyelőre csak egy parasztvakítós demót futtatni, kész termék négy hónap múlva várható. Gyakorlatilag tehát az Apple is beszállt a Photoshop-versenybe, bedobta a közös kalapba a feature-listáját, a neve még ugyanúgy álom maradt, mint eddig volt, lévén a Cisco levédte már ezt a nevet.

És ennyi volt a Keynote. Ugyan apróbetűben volt még szó az AppleTV-ről meg a frissített Airport bázisállomásról, de új Macekről, Leopardról, stock backdating-ügyről semmi. Néztem az órámat, hogy esetleg a végén One More Thing-nek beraknak valami Maces cuccot még, de nem.

Szokatlan módon az első reakcióm nem az volt, hogy “Azonnal. Akarok. Egyet.”, inkább csalódást éreztem. Ennyi? Ez az a hatalmas dobás?

Steve szerint a telefonok rosszak, mert nincsenek kitalálva és nehéz őket kezelni. És az emberek gyűlölik a telefonjukat. Ebből is látszik (meg az árából is), mennyire nem én vagyok a célközönség. Nekem semmi érzelmi kapcsolatom nincs a telefonommal. Nem szeretem, nem utálom. It just works. Tudok vele telefonálni, meg sms-t küldeni. Mi kell még több? Divatosan borostás yuppie-knak remek ez a mobcsitelcsi, lecserélni a Treo-t vagy a Nokia nemtomhányszázast, vagy programozó kollégának a jelenlegi okostelefonja helyett…. bár…. Oké, van hiper-szuper futurisztikus kezelőfelülete, de ez akkor is csak egy telefon. “OS X” fut rajta, de nem Mac OS X, jelenleg úgy tűnik, pluszprogramot egyáltalán nem lehet felrakni rá. Se “unibin” programot, se Java appletet, csak az megy rajta, amit Raktak Rá Gyárilag.

Egyre kevésbé az a cég az Apple, amit szeretek. Lekopott a szivárványalma logó, a Think Different, a színes gép, az Apple Garamond, a Motorola-architektúrát is leváltották valami divatosabbra… Nem tetszik, merre megy a cég.