Kedves nagykonyha használók!

A mai naptól biztonsági kamera üzemel a helységben.
Kérem szíves tudomásul vételét.

Üdv,
orbanati

duplapluszjó, nyolcvannégy

Figyelem! Hamarosan új, sokkal jobb verzió kerül fel a privi.hu ból. Az eddig kapott üzenetek és csatolt fájlok el fognak veszni. Ami fontos azokat mentsétek le a saját gépetekre.

Ez a figyelmeztetés nekünk is szól! Mentsük meg a jövő számára ezeket az érdekes kulturális emlékeket, és utána teljes gőzzel a web2-es privi.hu felé!

UPD: Igen, felkerült az új engine! Most már be tudom úgy állítani, hogy rózsaszín legyen a háttérkép. Én cejetem!

cuki, legalja, privi, web2

Vasárnap reggel érkeztünk haza a SzISz téli táborából, s azóta nem élménybeszámoltam az eseményről, pedig… (Helyette például Cities3D-t próbáltam Mac-re portolni, sikertelenül, hiába, script kiddy vagyok.) Amíg nem írok róla viszont, addig savanyodik, s egyre csak fogy belőle a hírérték, míg csak egy emlékké nem alvad. Szóval uccu neki, halljuk hogy volt!

Nem szoktam bemutatkozós-összemelegedős táborokba elmenni, nem voltam se a gólyatáborunkban, se más kari táborozáson. Az MCC-be is csak úgy becsöppentem, egyből mélyvíz, semmi bemutatkozósdi (meg is látszik jelenlegi, erősen töredezett kapcsolati hálómon, de ez most kicsit más tészta). Csütörtök délután mégis hátamra kaptam a várost s levonatoztam Zánka-Úttörővárosba a Széchenyi István Szakkollégium téli táborába. Egyrészt úgy éreztem, valahogy le kell zárni végre a vizsgaidőszakot, megünnepelni, hogy túléltem, esetleg rituális máglyán elégetni s körbetáncolni a félévben felgyülemlett jegyzeteket, másrészt afféle menekülőút-ásásnak is felfoghatjuk: helyenként elég vékonyra sikerült a frissen lezárt félév, s ha esetleg ezután már nem férnék bele A Vezetőség koncepciójába, legyen azért még hol aludjak. Meg természetesen érdekelt, hogy kik közé keveredett Gábor, milyen népek a sziszesek, miért üvöltik még részegen is azt, hogy „szakmaiság”[1], na meg a catanozási lehetőség se volt utolsó szempont.

All-in-all, jó volt, bár a vizsgaidőszak kipihenésére nem sok idő maradt. Napközben okosító előadásokat hallgattunk (volt szó a CKM/férfimagazinok által közvetített képről, a tőzsde, majd a politikai intézmények helyzetéről, az agglegény bachelor-képzésről, meg a tömegközlekedési vállalatok képviselői is sajnáltathatták magukat), vacsora után egy kör kötelező Catan (by Kotek), majd hajnalig-bealvásig tartó tincitánc, minden este ugyanazzal a maréknyi,változó hallgathatóságú számmal aláfestve. Mondjuk érdekes volt, mennyire másként szerveződik a Szisz, millióegy bizottsággal és tanáccsal, for the people, by the people, szemben az MCC totalitárius berendezkedésével. Végülis nem szeretnék se Tocqueville-t játszani (Demokrácia a Sziszben), se Tönniest (Közöség és társadalom — természetesen a közösség szerepét a Szisz, a társadalomét az MCC játsza), nehogy ezzel valaki tyúkszemére lépjek, maximum annyit tartok megjegyzésre érdemesnek, hogy az eltérő felvételi folyamat mennyire meghatározza a kollégiumok tagságát: míg az MCC-nél végig formális a felvételi folyamata, írásbeli, majd szóbeli elbeszélgetés a tanárokkal, a Szisznél sokkal informálisabb, s nem csak a szakmaiság a fontos: a téli táborban az aspiránsak elsősorban életképességüket bizonyíthatják: kellőképp partyarcok-e, na meg tudnak-e, s szeretnek-e Catanozni. Hogy beférnek-e a közösségbe. MCC-n a közösség csak a posteriori (na, nem flancolok, felvételi után) jön be a képbe, a szaktanárok által kimazsolázott, kiművelésre alkalmasnak ítélt Collegisták csak kiválasztottságuk után ismerik meg a többieket. S ez alapvetően meghatározza a kollégiumok működését: (szakmai) közösség, vagy agyfarm. Na mégis belemásztam, mindegy, bent hagyom.

Azt meg igazán sajnálom, hogy nem vittem fényképezőgépet, pedig annyira szépen/ijesztően/stb nézett ki ez a tömény szocreál komplexum.

¹ Igaz, ez nem a priori ismeret volt.

szakmaiság, szisz, téli tábor, zánka

Gépteremben ülök, velem átellenben egy fiú és egy lány SPSS-ben adatokat elemez, a cigókról alkotott véleményeket vizsgálja. További olvasmány: Max Weber: A társadalomtudományos és társadalom politikai megismerés ’objektivitása’

elte tátk, magyarvalóság

ETR-ben figyelem a kurzusok felkerülését, s nagyon úgy tűnik, elcsúsztam egy évet a mintatantervhez képest, s ebben a félévben a tervezett két szigorlat helyett egyet se végezhetek el. Ez egy részről őszi rendetlenségemnek köszönhető — nem fértem fel adatfeldolgozásra s ezért adafelvételt se vettem fel, vagy fordítva, sose tudom megjegyezni, s most, mikor mindkettőt teljesíteni szeretném, nem tudom felvenni a módszertan szigorlatot, aminek előfeltétele a kettő közül az egyik, másrészről legkedvencebb tárgyam (interkulti) sikertelen befejezésének — érthetetlen okok miatt előfeltétele a társadalomtörténet szigorlatnak. Módszertan szigorlat ősszel is van, s mintha társtöri is volna, de elég kellemetlen…

(Közben próbaképp felvettem a módszertan szigorlatot, s most felengedett rá. Én már semmit se értek.)

egyetem, elte tátk, tárgyfelvétel

Otthon elveszett valami USB-kábel.

Kipakoltuk a szekrényt.

Két dolgot találtunk.

Egy korabeli ismeretterjesztő kiadványt (milyen jó, hogy jár a metró Kőbányáig) — érdekes nézegetnivaló a korabeli közlekedéshálózatról.

Egy hatalmas, laposüveg-jellegű flaskában valamilyen orosz férfiparfümöt. (ilyen márkájú, de a doboza más).

A térképet elraktam. De mit csináljunk a laposüvegel? (És hol van a kábel?)

metró, parfüm, rendetlenség, térkép

Pár nappal ezelőtt lejátszottunk egy Gazdálkodj okosan!-partit húgommal (persze ő nyert). Mivel régen nem játszottam, jópár dolog ha nem is újdonságként hatott, de azért okozott egy-két meglepetést.

Először is most vettem igazán észre, milyen mókásan explicit a játék nevelő szándéka, néha még a gazdasági racionalitást is felülírva (elvégezzük az elsősegélynyújtó tanfolyamot, és kapunk ötszáz forintot). Jutalmazzák azt, aki rendszeresen tornázik reggel (lépj előre három mezőt!), elsősegélytanfolyamra jár (ld. fent), a kisgyereket nem engedi szabálytalanul átkelni az úttesten (lépj a kettes mezőre!), nem dohányzik, szemetel (ellenkező esetben száz ill. ötven forint büntetés). A direkt szankcionáláson kívül bekerültek a játékba enyhébben, szép szóval, türelemmel nevelő részek is, amiket a játék hevében persze senki sem figyel ("Sorold fel, a KRESZ szerint mik a kötelező tartozékai egy kerékpárnak! Ha jól tudod, dobhatsz még egyszer!"). Az okító szándékot — ahogy általában — itt is túlzásba viszik: a játszó gyermekeket olyanokkal zaklatják, hogy "Nem elég a szabályt tudni, a szabálytalankodót vissza is kell tartani" (ezen mintegy 3-4 percet nevettünk folyamatosan) meg hogy "Zárd el jól a csapot, ne folyjon feleslegesen" (az utóbbi annál is viccesebb, mivel ez az összes felirat a mezőn. Sokáig nagy gondot okozott nekem, hogy vajon mi lenne itt a feladat, amiért a játékkészítő bácsik rárajzolták a csöpögő rézcsapot a táblára. Kezdetben azt gondoltam, hogy ki kell menni, ellenőrizni, nem maradt-e nyitva a fürdőben a csap.)

A következő figyelmreméltő dolog (amire csak játék közben jöttem rá), hogy tulajdonképpen nem is rossz Gazdálkodj okosan!-os szereplőnek lenni: alapvetően semmilyen negatív dolog nem történhet velünk, persze, leéghet a lakásunk, de az Állami Biztosító (ha kötöttünk fillérekért biztosítást, és az előrelátó ember ugyebár köt) azonnal megtéríti a tűzben elpusztult berendezés értékét (és nem ám valami könyv szerinti, ilyen-olyan kulcsokkal leírt értéket, hanem annyit, amiért a legközelebbi Általános Áruházban megvehetjük ugyanazt újonnan), persze, néha kell élelmiszert venni, színházba, moziba, vidámparkba, múzeumba járni, ami mind viszi a pénzt, de ha nem csinálunk semmit, és sodortatjuk magunkat az eseményekkel, akkor előbb-utóbb összespórolunk annyi pénzt, ami elég egy OTP-kölcsön önrészére, szobabútorra, könyvutalványra (ami egyébként a játék egyik, ha nem a legnehezebben teljesíthető objective-je — utalás a korban számában is limitált értelmiségre?:)), tulajdonképpen lehetetlen eladósodni, és általában: ha szorgalmasan rójuk a köröket a Nagybetűs Élet Társasjátékának Nagy Tábláján, akkor garantált, hogy előbb-utóbb beérkezünk, a verseny csak azon van, ki mikor éri el az áhított kétszobás, bebútorozott lakást (ja, és a G.o.-ban nincs se nyaraló, se kocsi:))

Mint általában mindent, már ezt is megírták nálam régebben és jobban. Azért hogy ne legyek annyira szomorú, a végére egy link: képek az eredeti Gazdálkodj okosan!-ból, ha valakinek egy későbbi verzió van meg

Nincsenek címkék