Monthly Archive for March, 2007

Heti jófejség

Megmutattam kispajtásaimnak, hogy hogyan lehet a jstor-t használni egyetemen kívül, amihez csak egy ravasznak nem is nevezhető lépés kellett: belőni egy VPN-t az egyetemi-könyvtári hálozathoz, és ezen keresztül aztán csoroghat lefelé a szakmaiság (és ilyen gyorsasággal nőhet a társadalmi tőkém).
Az ügynek két tanulsága volt:


  1. A (lenkenénis-)filozofikusabb: az emberek (incl. me) hajlamosabbak panaszkodni és sóhajtozni ahelyett, hogy utánanéznének a dolognak. Sokan jártak könyvtárba-Sóházba, hogy ott cikkeket válogassanak, feltegyék gmailre, és otthon kinyomtassák, holott a könyvtár honlapján már régóta fenn van ez a körbedrótozási metódus, és én is csak véletlenül bukkantam rá.

  2. Az almás-gyakorlatiasabb: új válságkezelési stratégiám van: ha valami nem működik, húzzuk le a semmibe (az obligát képregény-füstfelhő kíséretében eltűnik) és csináljunk helyette újat. Nekem háromnegyed órai kemény munka után sikerült így (és csak így) átállítani L2TP kapcsolatot PPTP-re (amit valamiért azóta sem ment el rendesen).


Ja meg regeltem Twitterbe: az eredmény elkeserítő — az első napi lelkesedés után a második nap már mutatkoznak a lustulás jelei. Ezért nem lettem sosem sorozatfüggő: egyszerűen elfelejtettem leülni rendszeresen mindennap a tv elé…

9.1

Az én listám, szigorúan alfabetikus sorrendben.


  • Bradbury, Malcolm: Rates of Exchange (hogyan látta reménytelenül szürkének és reménytelenül izgalmasnak szocialista hazánkat egy félszeg British Councilos arc — mondjuk — 30 évvel ezelőtt?)

  • Houellebecq, Michel: A csúcson (francia minisztériumi középkáder mint thai szextúrák szervezőjeként fut be, de az öröm nem tart soká. Erős depresszív hatás)

  • Huxley, Aldous: Szép új világ (nehezen olvasható, nehezen feledhető, és kész)

  • Orwell, George: 1984 (bár igyekeztem kikerülni, hogy bloggertárssal túl sok könyvben megegyezzünk, alapkönyv: félelmetes hangulati erő, a Goldstein-tanulmány logikáján még mindig keresem a rést)

  • Parkinson, Cyril N.: Parkinson törvénye (a sokat idézett megfigyelésgyűjtemény a bürokrácia természetrajzáról, szemléletformáló)

  • Pelevin, Viktor: Generation P (hasonlóképp ez sem omittálható, nem lehetett kikerülni ezt az ultimate posztmodernzsebkönyvet)

  • Updike, John: Így látja Roger (az általam soha meg nem szeretett Nyúl-regényfolyamra hajazó helyszín és szereplők, kis- és középpolgári teológia és filozófia. a Reagen-korszakban)

  • Zola, Emile: A hajsza (valahogy ma nem divat Zolát olvasni — emlékszem, mennyit kellett kuncsorognom és várnom egy-két kötetre a könyvtárban —, általában kicsit hosszú, néhol bosszantóan didaktikus, de itt sikerül ezeket meghaladnia, és egy meggyőző erejő tablót alkotni a XIX. századi nagyvilági társaság életéről)

  • amit éppen olvasok (most Statiszika közgazdászoknak?)


Persze ilyenkor rájön az ember, hogy olyan nincs, hogy Ecót kihagyja, és illene betenni valamit Hessétől, és hogy milyen már, hogy nincs egyetlen magyar se köztük, holott ugye igencsak… Tanulság: a kilenc könyv mindig csak egy adott időpillantra jellemző.

Ki legyen a következő? Bázisdemokrácia van: aki szeretné, írja/kommentelje be. (reménytelen kikerülése annak a ténynek, hogy már nemigen maradt meghívnivaló ember) 

T-vedés

Nincs is annál viccesebb, mikor egy sokfejű, rózsaszín1 mamut próbálja bebizonyítani, hogy ő egy gyorsreagálású, a fiatalság nyelvén értő, grassroots szerveződés, aki képes a Szardella Évszázadában a divatos marketingeszközöket használni. A pénteki GO!FREE konferencián a T-Online mutatta be, mennyire jól tudja használni a gerillamarketinget és a web22 teljes eszköztárát.

Igen, lenyomták ötvenhárommilliószor az Apukezdőődik T-Home reklámot is. A feldolgozásait is. Ami viszont különösen érdekes ebben, hogy Somogyi Péter Pál előadásából úgy tűnt, a T-nek az első pár remix előtt eszébe se jutott a gerillázási potenciál. Most már azért próbálják a valóban grassroots generálódott hullámot meglovagolni: onnan lehet megismerni a „hivatalos” gerillát, hogy nem tudták lehagyni a végéről a magentacsíkot meg a bemondót.

De ez csak egy későn észbekapás volt, az igazán nagy öngól az az volt, ahogy a trendiségüket kívánta bizonyítani. Az Ark Group-pal összedugva fejüket egy flashmobot szerveztek, mindenhonnan lekaparva a cégeslogókat, teljes spontaneitás látszatát keltve. Egy régebbi virálvideóra építve, melyben két rendőr tincitáncol hiphopra — a WiW-en kamuprofilt létrehozva és mindenkit ész nélkül ismerősnek jelölve2 — ugyane zenére táncolni hívták össze a jónépet, micsoda véletlen egybeesés — pont mára, pont az előadás végére.

Élő kapcsolás tehát a Moszkva térre (a teremben wifi nincs, de a T bedrótozta magának a netet. Nemtom, 3G-n közvetül-e a videó, vagy ADSL-en, mindenesetre a kép iszonyat szaggat, technikai bemutatónak se túl meggyőző), a szemerkélő esőben négy ember ácsorog világítósmellényben, a jelre várva. (Bloggersor kuncog)

Hogy nem látták előre a (legvalószínűbb?) kimenetelt? Hogyhogy nem készültek B-tervvel? (T simán berendelhetett volna 100 statisztát, s akkor legalább a szakma előtt nem ég le) Komolyan elhitték, hogy ez működhet? A felvezető prezentációból azért látszanak a kudarcra utaló jegyek…

Február 23.:
Megérkezik a WIW-es meghívó Péter Páltól a Bajai Hiphop freemailes címére.

Lehet, hogy csak nekem vicces, de Pál Péter kamufelhasználó, akit Tóthmátyás Tibor hívott meg a rendszerbe. A T mossa kezeit és tartja az egy lépés távolságot. Nagyon gerilla… (szintén vicces ugyanakkor, hogy sorbanálltak a meghívókért)

Február 26.:
Bajai Hiphop Fan Club (BHFC) névvel beregisztráljuk a társaságot a WIW-re.
BHFC létrehozza a WIW-en a bajaihiphop topicot.

Erről a topicról van szó.. Még a létrehozója se írt bele, nemhogy más. Lehet, hogy ezt egy jelnek kellett volna tekinteni?

Március 6.:
BHFC lelkes és lelkesítő levelet ír, amelyben egy másnapi Deák téri flashmobra invitálja ismerőseit.
[…]
Március 12.:
BHFC köremailt küld és az üzenőfalra is kiteszi a hírt: felbuzdulva a 7-ei flashmob ötletén maga is szervez egy flashmobot március 23-án 15.30 perckor a Moszkva téren.

Ezt én nem értem. Saját ötletén felbuzdulva hirdet meg egy másik flashmobot? Mi lett a hetedikeivel? Az is besült volna?

Március 19.
BHFC ismerőseinek a száma: 3000 fő

És ebből sikerült négy embert elcsalni. Gratulálunk!

Ami érdekes kérdés lehetne még, hogy miért jelölnek vissza ismeretlen személyeket (és főleg: nemszemélyeket) az iWiW felhasználói. Megnyugtató viszont, hogy egy közös ismerősöm sincs a BHFC-vel.

1 Magenta. De állítólag van benne egy százalék sárga is, hogy le lehessen védeni.

2 A felhasználói feltételekből


Az iWiW Kft. fenntartja magának a jogot, hogy minden további értesítés nélkül törölje azon felhasználókat, akik bármely más személy nevével, képmásával, e-mail címével vagy más személyes információjával visszaélnek, különösen, ha a felhasználói név:
[…]
  • burkolt vagy nyílt reklámhordozónak tekinthető.

9

Már jó régen kaptam a pinget Danitól a kilenckedvenckönyves lánc kapcsán (annyira, hogy közben már két teljes lapnyi bejegyzés fedi el az ő kilenc könyvét), eddig azonban rengeteg elfoglaltságomlustaságom miatt megszakadni látszott a lánc… Na de most bepótoljuk!

  • Douglas Adams: Galaxis Utikalauz … - mindazösszes, bár a Mostly Harmless nem annyira. Illetve nem csak a könyv, hanem a tv-sorozat meg a szöveges kalandjáték is
  • Neal Stephenson: Snow Crash - SzISz télitáborban rágtam végig magam rajta, azóta is mindenkinek próbálom elsütni, de ugyanúgy, ahogy a Twitterrel korábban, ezzel sincs sok sikerem
  • Terry Pratchett: Discworld … - mindazösszes. Az a jó benne, hogy gyakorlatilag végtelen rész van belőle. Igaz, Márton kipörgette (többször is), de mezei olvasónak egy életre elég könyv van a szériában. És nagyjából mind jó.
  • Philip K. Dick - Do Androids Dream …
  • Szerb Antal: A Pendragon legenda
  • Viktor Pelevin: Generation P
  • Arthur Koestler: Sötétség délben
  • George Orwell: 1984
  • Arkagyil és Borisz Sztrugackij: Sztalker

A láncot pedig továbbadom Gábor kollégának (a belterjesség jegyében), Koteknek, meg ’Via is bedobhatja a kedvenceit, akár a kommentek közé is (vagy twitteren spammeld szét a világot)

[UPTD: Naná, hogy kihagytam egyet. Bűnésbűnhődés röpül, helyére Generation P. Más műfaj, de izé….]

Unbejegyzés

Egy ideje már az egész blogoszférát két téma kergíti meg, hogy a Heroes majdnemképregény TV-sorozat milyen jó (és hogy hogy bírjuk majd ki április végéig, amíg szünetel a sorozat), illetve hogy a Twitter mennyire megváltoztatta az életünket (jó vagy rossz irányba, ezt bloggere válogatja), s hogy már élni se lehetne nélküle. Most amúgy lassan indulnak a magyar klónjai, aminek akár értelme is lehet — a Nagy-Twitter nem igazán bírja a terhelést.

Mindegy. Ezekről itt nem írok, úgyis mindenkinek a könyökén jön ki…

Gofri — pimasz, provokatív, inteligens (és csokis?)

Ellustálkodtam ezt a bejegyzést, még tegnaptegnapelőtt volt a GO!FREE.

Kifogásként megjegyezném azért, hogy helyben viszont nem volt wifi (se fűtés, de legalább adtak egy vékony logós-neonnarancs-szöszözős pokrócot; logós-neonnarancs UTP-kábelt nem) — internetkapcsolat nélkül blogolni meg még annyira se lehet, mint laptop nélkül (ezúttal Doransky-nak köszönöm a kölcsönvasat, amit végül nem használtam).

Az egyetlen normális blogpost-címet Kelt már le is lőtte péntek este, nekem csak a konferenciához hasonlóan erőltetetten trendi cím jutott. Gyanús, hogy hasonló a gerillamarketinggel a helyzet a marketingben, mint a webkettővel a tech-méda-körökben: valami van, de hogy mi, azt nem tudjuk még magunknak se megfogalmazni. Viszont tök jó, összerántunk köré egy konferenciát, és milyen jó lesz mindenkinek.

Ilyenkor kötelező mindenkinek definiálni a fogalmat, muszáj nekem is hozzáadnom a két centemet: nevezzük gerillamarketingnek mindent, ami nem olyan, mint a megszokott, hagyományos, egypontnullás marketing, szóval szerintem minden, amiben egy kis kreativitás is van. (Ez az a pont, ahol az idevetődő marketinges, péeres, egyéb szakmabeli emberke elkezd fejhangon sivítani, „meddig ír még ez az amatőr/dilettáns/satöbbi összevissza hülyeségeket? Nem lőné már le valaki?”)

A símaszkot öltött marketingesek (továbbiakban gerillák) egy használaton kívüli moziba fészkelték be magukat. Valami iszonyat furcsa volt a sok ragadós fóliára fújt graffitti — látszik, hogy erőlködtek, hogy úgy legyenek trendin bomlasztókformabontók, hogy közben az establishment ne sérüljön (lásd még hitelesség).

Ugyanebbe a kategóriába sorolnám a két nagyonkortárs művészeti csoport szerepeltetését is, az előadások között könnyítő témának voltak zacskóba öltözött táncosok, illetve Himnuszt/Istvánakirályt részegen üvöltő színészek (na jó, csináltak mást is, de az egész leginkább a szalagavató főpróbáját juttatta eszembe, amikor mindenki elhülyéskedett mindent és egymáson röhögött hogy mekkorapojénmá’)

De azért voltak persze jó előadások, és ez a lényeg. Sas István és Papp-Váry Árpád egész pofásat bevezetőprezentáltak, cseles többprojektoros elrendezéssel. Kicsit fura volt mondjuk az erős utalgatás a gerillákra, mint… gerillákra, aki nem csak a Che Guevara-pólókon gerilla, hanem a Kalasnyikovokkal is gerilla…

Csepeli György előadása nagyon kilógott a többiek közül. Próbált kicsi tudományosságot belecsempészni a dologba. Így volt Kornai-hivatkozás (a hiány társadalma, Weber-idézet (Gazdaság és társadalom — rendi helyzetek definíciója) és obligát Long Tail-ábra is.

Az utána következő Próbakő Kommunikáció számomra felemás: egész profin adták elő, hogy mit csinálnak/mit csináltak, azt is egész profin művelték, de egyszerűen amivel foglalkoztak, az nekem (a naív és idealista egobloggernek) nem egy szimpatikus megoldás. Asszem ez az astroturfing — egy műtermékkel, (Plattenzé, emlékeztek?) illetve a látogatók félrevezetésével egy egészen más szolgáltatást hirdettek. Illetve egy másik helyen az októberi választásokat hijack-elték egy Viasat-promóért. Persze, hatékony megoldás meg minden, csak közben a fogyasztó (vagy legalábbis én) megundorodik az egésztől és becsapva érzi magát…

A T-Online prezentációjára egy külön bejegyzésben szeretnék kitérni majd délelőtt, jelentősen besült a tervezett flashmob, B-tervvel (fizetett statiszták?) meg nem igazán készültek. Csak azt nem értem, hogy nem látták előre?

Jó volt még — legalábbis nekem tetszett nagyon a Cunning előadása, valószínűleg náluk az igazság: nem kell mindenféle új szavakat kitalálni, gerilla marketing, punk marketing, undercover marketing, yadayada, a brief-ben kitűzött célokat kell a leghatékonyabban, a legkreatívabban elérni. A gerillamarketing lehet iszonyat olcsó vagy méregdrága, kis- vagy nagykaliberű, bármiből állhat, gyakorlatilag még önmagával sincs közös vonása.

(itt már megint átcsaptam átértelmezőbe úgy érzem, s naná hogy pont a lényeget nem jegyeztem meg. jobb is, ha itt fejezem be a beszámolómat…)

[1] Kivételesen köze nincs a folkszonómiához. De a Long Tail-ábrát nem úsztuk meg ezúttal se.

Na és mit kaptál születésnapodra 2: Újmédiás kütyüfeszt

Hát igen, ennek kicsit konzervíze lesz: még hétfőn kellett volna ezt a bejegyzést megírnom, tegnapelőtt kezdtem hozzá, közben lassan hírértékét veszti. Ez van akkor, ha van jobb dolgom, mint hogy blogoljak arról, hogy milyen jó dolgom van… Úgy döntöttem, inkább kirakom így, bejegyzés0.5 beta, hamarosan újra meg fogom ígérni a gyakoribb frissítést, hátha most sikerül is betartanom.

time.pngHétvégén pótszületésnapot tartottunk, ahol többek között kaptam egy fotóstáskát (finom utalás, hogy esetleg nem kéne csak úgy, laza mozdulattal satöbbi táskába dobni elpakolni a fotoapparátot, I get it) és sokegyéb apróság mellett (könyv, film, csoki) nagyszüleimtől két Borítékot.

…Amit én úgy értelmeztem, hogy menj, szeretnénk, ha vennél magadnak valami szép játékot! — így elhatároztam, hogy veszek magamnak szép játékokat. A Két Boríték tartalmát tehát elköltöttem egy Trust TB-2100 palatáblára meg egy Logitech QuickCam Chat USB Skype fantázianevű webkamerába. Ja meg egy defective-by-design USB-elosztóba (volt egy abszolút fölösleges műanyag bütyök az oldalán, ami miatt nem lehetett mellé bedugni mást, kicsi hardware hacking után — lemetszettem a fölösleget — egész jól működik)

Now, I know what you’re thinking: minek kellett mindazösszes ajándékba kapott Borítékot ilyen, legalábbis látszólag teljesen fölösleges butaságokra pazarolnom? Na ez az, amire magamnak se tudok jó választ adni, de legalább én nem szoktam ilyeneket kérdezni, s főleg nem magamtól. Mindenesetre így már hiperdivatos újmédiás játékos vagyok, aki mindig tudja hol van a törölközője. Már csak a Processinget kéne kellőképp’ kiismernem…

Ja meg így már tudok webcamba borotválkozni, majd a kész filmet youtube-ra feltölteni, mint a nagyok.

Beeb-beeb

Most, hogy a kicsit félrecsúszott nyakkendőjő Vágó István Fekete Pákót próbálja rávezetni, hol is tanított Husz János (Fekete Pákó csak bekerült ABCD-vel, ahogy Z. tegnap este olyan előrelátóan megjósolta), talán nem haszontalan, ha egy kicsit kitekintünk a nagy és meghatározó és kikerülhetetlen BBC-re.

Eleve fel kell hogy tűnjön: nem lehet közönséges az a társaság, aminek az (egyik) székházára a szobrász-tipográfus Eric Gill készíti Prospero és Ariel szobrát,és ahonnan az általunk rendkívül kedvelt Mornington Crescent c. játékot sugározzák. Új szerzeményünk a hasonlóan addiktív Time Trumpet mockumentary-sorozat, ami hat szerény kis epizódjában a lehető leghígabb infotainment formájában meséli el, hogyan néznek vissza az angolok kétezerharmincvalahányban az elmúlt (ha már kerekítünk) huszonakárhány évre.

Ami megdöbbentő, az az ötletek ereje, nyersesége (de szép szó is ez), de pimaszsága. Csak itt árulják a hasas, őszes szakállú Jamie Oliver klónozött húsát mélyfagyasztva, zacskókba kiporciózva, itt rohanja le a Tesco Dániát önkicsomagoló áruházakkal, és itt akasztja fel magát egy helyiérdekű celebcsapattal való beszélgetés közben az egyik riporter, aki nem ért egyet azzal, hogy a bemondókollégiá rendszeresen részegen járnak munkába. Ami annál is inkább meglepő, mivel a BBC ugye közszolgálati adó (illetve azok összessége), aminek nemes célkitűzése a tájékoztatás, oktatás, szórakoztatás az egész ország számára, és lám, ezzel nem összeférhetetlen, ha éppen egy gorillának öltözött rádiós műsorvezetőt erőszakolnak meg, és nem pedig kellemesen semmitmondó, túlzselézett hajú és/vagy öreges táncdalénekes vezet szörnyű zakókban esztrádműsorokat. (jó, persze a BBC-nek is voltak érdekes húzásai, mint amikor az Open University adásaiban már-már diszkriminatívan túlzó módon egyetemitanár-egyenruhába bújtatott professzorok magyarázták a középiskolai anyagot — kora hajnalban, amikor a tv előtt csak a kocsmákból jópár pint után hazatérő, fotelbe lezuhanó lakosság ült).

Persze nem akarom elvenni senkinek sem a társadalomkritikai vonallal: nekünk jópár poén után okozott gondot a levegővétel ("aki először megszólal, seggfej!"), csak óvatosan, ne túl sokat egyszerre, mert megunod! 

Na és mit kaptál születésnapodra?

Freemail 2.0 bétát!

Freemail 2.0 üdvözöl.

Figyeljük meg az elrontott ö betűt, ami még egy karakterkódolási hiba az őskorból, mikor még MacRoman volt a standard és a művészeti szakközépiskola PowerMac-jeiről regisztráluk a címet, a kockáshátterű freemail.c3.hu-ra. Brings back memories… Kezdem öregnek érezni magam, pedig csak húsz éves lettem ma.

Napi bosszankodós

Randomság:

  • Miért van az, hogy a webes szolgáltatások belső üzenetküldő rendszerei nem képesek kiküldeni a személyes üzenet szövegét és csak az üzenet érkezésének tényéről írnak? Case in point: Új üzenetet kaptál az alábbi felhasználótól: [a nevét kiszedtem]. Kattints ide, ha meg akarod tekinteni az üzenetet. Persze, pageload nekik, és esetleg reklámletöltés, meg valahogy csak vissza kell csalogatni a felhasználót a rendszerbe, de miért emailben hergelve?
  • Miért van az erőltetve mostanában (Macen, de szerintem lassan Odaát is), hogy a rendszerszintű hejesírásellenőrző alapból be van kapcsolva? Miért nekem kell egyenként azt kikapcsolni, ha nem szeretnék mindenhol piros aláhúzást látni, főleg mert eddig lusta volta visszarakni a MySpellX-et? És miért nem tudom az új Caminoban egyszerűen (rejtett configfájlban turkálás nélkül) kikapcsolni? Camino Spellcheck
  • Hát az senkinek se tűnt fel, hogy bár az iTunes-zal az album-formátum halálát hirdetik, hogy ezen túl mindenki csak azt a számot veszi meg, amelyik neki tetszik, ugyane programmal iszonyat kényelmetlen kezelni az egy-kétszámos előadókat? (iPodon méginkább: előbb kijelölsz egy Artistot, majd egy Albumot, majd magát a számot: ebből két lépés fontos, ha csak a neked tetsző számot keresed, és/vagy félre van taggelve a cucc.

Ennyi. Most felöltözök és megyek egyetemre.




Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary
Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary