The Bergengotian

Megmutattam kispajtásaimnak, hogy hogyan lehet a jstor-t használni egyetemen kívül, amihez csak egy ravasznak nem is nevezhető lépés kellett: belőni egy VPN-t az egyetemi-könyvtári hálozathoz, és ezen keresztül aztán csoroghat lefelé a szakmaiság (és ilyen gyorsasággal nőhet a társadalmi tőkém).
Az ügynek két tanulsága volt:

1. A (lenkenénis-)filozofikusabb: az emberek (incl. me) hajlamosabbak panaszkodni és sóhajtozni ahelyett, hogy utánanéznének a dolognak. Sokan jártak könyvtárba-Sóházba, hogy ott cikkeket válogassanak, feltegyék gmailre, és otthon kinyomtassák, holott a könyvtár honlapján már régóta fenn van ez a körbedrótozási metódus, és én is csak véletlenül bukkantam rá.


2. Az almás-gyakorlatiasabb: új válságkezelési stratégiám van: ha valami nem működik, húzzuk le a semmibe (az obligát képregény-füstfelhő kíséretében eltűnik) és csináljunk helyette újat. Nekem háromnegyed órai kemény munka után sikerült így (és csak így) átállítani L2TP kapcsolatot PPTP-re (amit valamiért azóta sem ment el rendesen).

Ja meg regeltem Twitterbe: az eredmény elkeserítő — az első napi lelkesedés után a második nap már mutatkoznak a lustulás jelei. Ezért nem lettem sosem sorozatfüggő: egyszerűen elfelejtettem leülni rendszeresen mindennap a tv elé…