The Bergengotian

Bagoly barátom úgy döntött, ideje összenyitni antikváriumát a webbel: e-könyvesboltot szeretne nyitni. Vett is domain nevet, kis segítséggel be is lőtt egy osCommerce e-commerce megoldást. Minden jónak tűnt, a millióegy beállítási lehetőség megnyugtató volt: tudtak a srácok, akik ezt összerakták, hamar be fogja lakni a rendszert. Egyetlen apró probléma volt: egy darab product name mező volt, egyéb tulajdonságokat meg nagyon bonyolultan lehet hozzáadni a rendszerhez. Egy könyvesboltnál pedig illene legalább a szerzőt külön mezőbe felvinni, de nem ártana megtartani a könyvhöz tartozó többi metaadatot is (kiadó, szerkesztő, fordító, isbn, stb). Megkért, hogy nézzek bele, hogyan lehet kitoldani, közben elkezdte feltölteni a könyvek borítóját.

Belenéztem a kódba. Sírva futottam el. Aztán óvatosan visszalopakodtam: tegnapelőtt találtam egy „modult”, ami tizenegynehány fájlban pár sor átírása után elvileg hozzáad önkényes számú tulajdonságot egy termékhez. Nem sikerült beüzemelni, pedig beccsszóra betartottam a tizenöt oldalas .doc minden utasítását. Tagsoup az egész, mintha szándékosan obfuszkálták volna el olyan szintre, hogy bár a csomag ingyenes-szabad-GPL, a KKV-k rá legyenek kényszerítve arra, hogy beavatott osC Varázslóknak fizessenek, hogy megszelidítsék nekik a webshopot. Vagy vegyenek vastag könyveket, hajtsák fel az ingujjukat könyékig és kövessék tizensok oldalas Wordben formázott doksikat, amikben leírják, hol mit mire kell kicserélni, hogy nagyjából azt csinálja a kód amit szeretnénk, hogy csináljon. (Mire befejezik, ők is tagjaivá válnak annak a szűk csoportnak, akik bár utálják, tudják használni (=igényeikre átalakítani az egészet). Ekkor már a befektetett munka miatt sincs sok kedvük más rendszert kipróbálni, ők bár fogukat szívva, de hűségesek maradnak a platformhoz (lásd még oprendszerek).)

Bosszant, hogy itt az open source nem azt jelenti, hogy „gyertek, fejlesszük együtt, jobb lesz úgy mindenkinek”, hanem valami olyasmit, hogy „itt van a program, azt csinálsz vele, amit akarsz, ha fizetsz, adunk térképet a kódhoz”. Mintha csak egy divatjelző lenne, mint korábban az XTREME, Pro vagy mostanában mini vagy nano