The Bergengotian

Grow my hair, I wannabe wannabe wannabe Jim Morrison

Bő egy hete játszodtunk Guitar Heroval az ország gitárhős szakértőjénél, azóta zenehallgatás közben állandóan húrokat, azokon lefelé csúszó színes bogyókat látok és önkéntelenül léggitározok. Meghatározó élmény volt, na.

Egész úton hazafelé azon gondolkodtam, hogy hogyan tudom az ott megszerzett élményt valahogy elhozni. Sajnos a Blumi konzoljának hónom alá csapása nem volt opció, alighanem feltűnt volna neki hiánya. Maces változat híján (bár a GH3-at portolja elvileg az Aspyr) be kellett érnem a játék ópenszósz klónjával, a Frets on Fire c. pygame szörnyűséggel. (Macre jelentős haxorolás után lehet egyáltalán elindulásra bírni, fájlok másolgatása korábbi verziókból, miegymás)

Azt, hogy programozói szempontból milyen egyszerű játék a GH, a Frets on Fire-nál semmi sem bizonyítja jobban. Ránézésre két hét alatt újra lehet írni minden funkciójával együtt – bár ahogy a példa is mutatja, a funkciók lekoppintása nem elég, szükség van szépérzékkel ellátott emberekre a fapados élmény kiiktatásához, illetve nem árt a teljesítményt optimalizálni kicsit

A GH azért ekkora siker, azért ennyire addiktív, mert gitár- és zenetudás nélkül, két perc alatt bele lehet tanulni, és akár három „húr” „pengetésével” koncertszinten tudunk zenét produkálni. Nagyon egyszerű trükk: külön hangsávban megy a Gitár és a Többi Hangszer. Amíg pontosan játszuk az ugróiskolát, megfelelően mozgatod a virsliidet a gitár formájú kontrolleren, szól a gitár. Mikor hibázol, a zenekar megy tovább, a közönség nyűgös lesz, te meg kellemetlenül érzed magad. Nehézségi szinttől függően generálja le magától kottából, hogy milyen húrokat kell lefogni. (ez Frets of Fire alatt két .ogg fájlt és egy midit jelent, amin egy lehangolt cirkuszi pianínón klimpírozzák a gitárszólót, valszeg az igazi játékban is hasonlóan, még ha más formátumban is, van megoldva)

A Frets on Fire a Guitar Hero metadonja. Megakadályozza, hogy elrohanjak boltba PlayStationt és játékgitárt venni. De éppencsak.

(A kép bizonyítja, hogy lehetetlenül nehéz jó screenshotot készíteni, miközben billentyűzeten kéne gitározni, vagy fordítva. Tekintsetek rám tehát hősként, hogy legalább ennyire sikerült.)