Nem zöld-nyuszifüles, nem kakaóbisztos, nem linux fut rajta, nem infóhippik csinálják, de úgy látszik működik, vagy legalábbis (egyelőre?) nagyon lelkesek: ez derül ki legalábbis a Népszabadság hétvégi cikkéből. Ahogy a képen is látszik, egy józsefvárosi általános iskola Classmate PC-ket adott a diákjai kezébe. Igazán kíváncsi vagyok, hogy mire és hogyan használják a számítógépeket az oktatásban. (Meg úgy általában, a program részleteire. Kié a gép, milyen szoftvert használnak rajta, vagy mondjuk tudnak-e gépelni a diákok az XO-val megegyező méretű billentyűzeten, ilyesmik)
(Bónuszként álljunk meg egy szóra a kilencvenes évek elején milyen modernnek tűnő címadást előtt. Virtuális séta! Louvre! Whoááh! Már csak a multimédiát és a hipertextualitást kellene valahova belecsempészni)
Egész nyáron az OLPC projektre lelkesedtem, tettem a kibus szolgálati vasra bétarendszert, álmodtam gyökeres társadalmi változásokat és szoftverszabadságot, ingyen beszédet és szabad sört, aztán most végre kipróbálhattam mi is sült ki a projektből eddig. Tegnap (és pénteken egy kicsit) járt a kezemben egy XO-1 (courtesy of Renton & Techbalázs), „alaposabban” körbefogdostam. Még érik belőle a hosszabb bejegyzés, addig is kirakok én is egy placeholdert:
Erre még majd visszatérünk
Spoilerként annyit elárulok, hogy tulajdonképpen csalódás volt, nem lett jézuskészülék belőle. Lassú és kényelmetlen, ráadásul világtól elszabadult infóhippik készítik, ennek minden hátrányával. Ettől függetlenül játszósgépnek szivesen elfogadnék egyet, mert van amire használhatónak tűnik. Gyönyörű a kijelzője például. Na meg nadrágzsebbe belefér
More later, addig itt egy igen jó összefoglaló cikk az Economiston. (na és persze rögvest a denemdenem kritikája az OLPC wikijén).
Hozzáadott érték