Nem zöld-nyuszifüles, nem kakaóbisztos, nem linux fut rajta, nem infóhippik csinálják, de úgy látszik működik, vagy legalábbis (egyelőre?) nagyon lelkesek: ez derül ki legalábbis a Népszabadság hétvégi cikkéből. Ahogy a képen is látszik, egy józsefvárosi általános iskola Classmate PC-ket adott a diákjai kezébe. Igazán kíváncsi vagyok, hogy mire és hogyan használják a számítógépeket az oktatásban. (Meg úgy általában, a program részleteire. Kié a gép, milyen szoftvert használnak rajta, vagy mondjuk tudnak-e gépelni a diákok az XO-val megegyező méretű billentyűzeten, ilyesmik)

• Virtuális séta a Louvre-ban

(Bónuszként álljunk meg egy szóra a kilencvenes évek elején milyen modernnek tűnő címadást előtt. Virtuális séta! Louvre! Whoááh! Már csak a multimédiát és a hipertextualitást kellene valahova belecsempészni)

Egész nyáron az OLPC projektre lelkesedtem, tettem a kibus szolgálati vasra bétarendszert, álmodtam gyökeres társadalmi változásokat és szoftverszabadságot, ingyen beszédet és szabad sört, aztán most végre kipróbálhattam mi is sült ki a projektből eddig. Tegnap (és pénteken egy kicsit) járt a kezemben egy XO-1 (courtesy of Renton & Techbalázs), „alaposabban” körbefogdostam. Még érik belőle a hosszabb bejegyzés, addig is kirakok én is egy placeholdert:

Erre még majd visszatérünk

Spoilerként annyit elárulok, hogy tulajdonképpen csalódás volt, nem lett jézuskészülék belőle. Lassú és kényelmetlen, ráadásul világtól elszabadult infóhippik készítik, ennek minden hátrányával. Ettől függetlenül játszósgépnek szivesen elfogadnék egyet, mert van amire használhatónak tűnik. Gyönyörű a kijelzője például. Na meg nadrágzsebbe belefér

More later, addig itt egy igen jó összefoglaló cikk az Economiston. (na és persze rögvest a denemdenem kritikája az OLPC wikijén).

„Ingyenkönyv, az mindig jó” jeligére.

Úgy látszik felnőtt a kampjutergeneráció, egyre inkább úgy érzi, ideje lenne szobrokat állítania saját tiszteletére. Sorra jelennek meg a könyvek, filmek, dokuműsorok azokból az időkből, amikor a férfiak még férfiak voltak, a nők nők, a kis szőrös lények az Alpha Centauriból meg kicsik, szőrösek és durván pixelesek.

A nyolcbites film, versenyszerű Donkey Kong, a videójáték felemelkedése után most Steven Poole könyvére bukkantam. Kitalálhatjátok, videójátékokról szól, rövid belelapozás után érdekesnek tűnik, amint elmúlik a hadiállapot el fogom olvasni, de előbb megosztom veletek: az Amazon Kindle bemutatása után megérezve az ebookok szelét, de a DRM-nek mégse behódolva a szerző gondolt egyet, és CC „így add tovább és ne is gondolj a pdf-en kívül más változatra — ne merj meggazdagodni belőle” licensze alatt közzétette. Töltsétek le, na meg olvassatok bele a blogjába, egészen érdekes arcnak tűnik.

• Itt a könyv, pdf-ben
• Itt a könyv, Amazonon
• Itt az emberke blogja

from the és-ezt-így-hogy dept.

„Felhívnánk mindenki figyelmét arra, hogy a Tiltott anyagok közé felkerült a Macskafogó 2., ezzel is támogatjuk a magyar filmipart… Így ezt senki ne töltse fel.
Ma még nem, de a holnapi naptól kezdve már warn lesz annak a jutalma, aki feltölti addig, amíg a mozik vetítik.” — olvasható az nCore főoldalán (rögtön miután leokézod, hogy van új szavazás és töltsd már le a háttérképet, usabilty nightmare az az oldal)