Maroknyi hónapja akadtam a MegaTokyo című webkomikra, pontosabban addig éreztették velem geek kollégaurak, hogy kimaradok mindenféle injoke-ból, hogy megadtam magam és végigrágtam majdnem egy leültömben az ezerpárszáz oldalas képregényt.

A történet dióhéjban: a két főhős az E3-ra, a legnagyobb gémerkonfra indul, de aztán egy görbe este után másnaposan egy Tokióba tartó repülőn ébrednek. Seemed like a good idea at the time. Az otakuk földjéről azonban nincs visszaút. Pénz hiányában egy játékboltban kezdenek el dolgozni, vannak fordulatok, leetspeak meg geekség ezerrel. Egészen menő képregény.
Ami igazán különleges, csak akkor esett le, amikor befejeztem az ezersok rész ledarálását és feliratkoztam a napról napra frissülő feedre: a történet. Iszonyat. Lassan. Halad. Öt éve kezdték rajzolni, végigolvasva mégis olyan, mintha az egész cselekmény két hét, maximum egy hónap alatt játszódna le. Közben végig a publikáláskori jelenben játszódik a történet. Ennek egészen érdekes következményei vannak, a leglátványosabb a Sega esete: a történet elején bemutatkozik a segás exbarát, aki nem sokkal később ipari kémkedni indul, majd hirtelen vágással elmúlik a katasztrófa: pár kockával odébb máris csődbe ment a cég.
Egészen vicces.
A szerző egy ideje már nem olvas el minden friss MegaTokyo részt, megvárja amíg összegyűlik egy nagyobb adag.









Hozzáadott érték