Monthly Archive for April, 2008

Joining the Conversation

Companies can now communicate with their markets directly. If they blow it, it could be their last chance. — Cluetrain Manifesto

Meglepő módon egy magyar nyelvű blogban se volt szó arról, hogy a Comcast (~UPC amerikaiaknak) hogyan használja (és sokak szerint él vissza) a Twitter adta lehetőségekkel.

Amikor pár hete Michael Arrington, önjelölt techbloggerkirály az internetszolgáltatás kimaradása miatt (és valami csirkéktől különösen) felhergelve betwittelte, hogy „FUCK YOU COMCAST”, húsz percen belül egy ügyfélszolgálatos felhívta, hogy miben segíthet. Kiderült, hogy figyelik a twitteren és a blogokon1 zajló párbeszédeket a problémák felderítésében.

Azóta létrehoztak egy twitter-felhasználót ComcastCares néven, hogy ugyanazon a csatornán tudjanak reagálni. Az elején gyönyörű flame volt abból, ahogy a Comcast ügyfélszolgálatos ugyanazt az üres dumát próbálta nyomni, mint amit eddig: Comcast Cares. How can we change your perception?

Nagyon hamar viszont személyiséget fejlesztett a ComcastCares. Valamennyit kieresztett a mögötte álló ember a személyiségéből. Kezd emberi hangon kommunikálni. Nem csak azt üzeni, hogy @joesixpack: tudjuk hogy szar kimaradások vannak a régióban2, dolgozunk rajta, hanem azt is, hogy @gijane: én is egy kétéves gyerekkel vagyok itthon. Elképesztően gyorsan reagál.

Még ügyesebb, még autentikusabban kommunikál a JetBlue, aki beépült az alphageek közönségbe, őt pedig elfogadták.

Tanulnak a nagyvállalatok is. Kicsit ijesztő mégis valamiért, amikor az arctalan nagyvállalat hirtelen emberi hangon próbál beszélni. Meg az, ahogy meghallgatja az emberek véleményét: belehallgat a (publikussága ellenére semmiképpen nem nekik szánt) beszélgetésükbe.

Vajon ki lesz az első vállalat itthon, aki emberként válaszol a problémáinkra? Vagy jó lesz nekünk ez egyáltalán?


1 direkt nem írom le, hogy blogoszféra, fizikai fájdalmat okozna

2 attól hogy igyekszik megütni az emberi hangot, még nem mindig sikerül.

CommentPress: párbeszéd a könyv szélén

Könyvtári könyvet olvasni jó. Többek között azért, mert valahogy közösségi élménnyé teszi az olvasást az, hogy látom az előttem járók lábnyomait, az aláhúzásaikat, az oldal szélén a megjegyzéseiket (külön érdekes azt látni, ahogy ami az elején három különböző színű aláhúzás volt, hogy fogy el aszerint, hogy melyik olvasó mikor unta el a könyvet). Valami ilyesmi közösségi élményt kialakítására törekszik a pár napja talált CommentPress WP-sablon is, melyben az a pláne, hogy bejegyzésenként lehet kommentelni az olvasottakat. Akadémikusblogokra tervezték, párbeszéd és közös munka serkentésére a hosszú szövegek körül. Valahogy úgy ahogy a blog formája ezt megtette az újságírással.

Commentpress screenshot

Pár hónapja nagyobb újságokat is megjárta a hír, hogy egy frissen készülő játék-kötőjel-elmélet könyv kéziratát fejezetenként közreadnak, hogy a Grand Text Auto akadémikus gémerekből álló közönsége bekezdésről-bekezdésre végigrágja, kérdezzen rá, kritizáljon, tegyen javaslatokat, hogy hol kell még átírni a szöveget. Érdemes elolvasni nem csak a könyvet, hanem a szerző összefoglalóját a kísérleti módszerről.

Először amúgy az érdekes-de-rettentően-használhatatlan GAM3R 7H30RY digitális/kísérleti könyv használt ehhez hasonló megoldást (Kelt próbálta olvasni, többször, sikertelenül), ezt fejlesztette tovább az Institute for the Future of the Book több könyvön és kéziraton keresztül egy WordPress sablonná, ami már érdekesebb és hasznosabb, mint amennyire még mindig kényelmetlen, legalábbis olvasni. Lelkesítő, na.

(megy WP 2.5 alatt is, néhol szétcsúszik a CSS. Gondolom egyetemi projekthez méltóan undorító a kódja, „bölcsészek faragták”)

Szaklap

Fiatalosan trendi és trendin fiatalos blog lévén most inkább nem szeretnék a családi eseményekről beszélni. Helyette inkább csak egy apró, de különösen morbid részletét emelném ki: az iroda előtt várva akadt a kezembe a Magyar Temetkezés c. üzemi szakmai lap. Mint mondtam, morbid. Annak ellenére, hogy a lapot olvasva kiderül, az ezen a területen dolgozók szerint ez is csak egy szakma…

Nincs net a koliban.


képünk csak illusztráció

Tettem memóriát Gibsonba tegnapelőtt késődélután, azóta nincs net a koliban.

  1. a beállítások jók
  2. a drótozással nincsen baj
  3. a T szerint a vonal rendben van (az ADSL tesztszerver működik is)
  4. a szolgáltató szerint minden okés
  5. mégse tudunk felcsatlakozni.

Több mint kellemetlen. Ilyenkor külön jó dolog a laptop, meg a nyilvános wifi.

E-befogadás: ki nem netezik még?

Vicces látni, illetve valahogy jó érzés, amikor hetvenegynehány éves nyugdíjas kémiatanárom bejelöl iwiwen. Az oldszkúl gépelőket könnyű felismerni a 0 helyett o és az 1 helyett l használatáról. Mert ugye a magzar kiosztáson nem csak a qwertz volt elrontva, hanem még ezeket a gombokat is lespórolták az átlag írógépről.

Tegnap voltam egy érdekes sajtóbeszélgetésen a témában, annak apropóján 2008 az e-befogadás éve, és ideje lenne már bevezetni a maradék hetvenakárhány százalékát a magyar társadalomnak becsatornázni az internetre, annyi kívülről felismerhetetlen előnnyel jár a nethasználat. (Ez amúgy teljesen igaz, most hogy megint nincs net a koliban — részben miattam, köhömm… — mindenki saját bőrén érzi, mennyire sokat ad az internet, azaz mennyit veszít akkor, ha már számít meglétére.

Na de ki nincs még online? Szétnézve akár tágabb környezetemben is, alig van valaki, aki valamilyen szinten nincsen online. Még nagymamám is emailezik. (Igaz, nem a teljesen internetet használja, csak egy szűk rétegét, de akkor is.)

Úgyhogy általában tévesen azt hiszem, hogy ma már az e-befogadásnak nem az a fő problémája, hogy hogyan lehet felkűzdeni a „lemaradókat” a hálózatra, hanem hogy minél hatékonyabb felhasználókat neveljünk ki. (Még persze nem itt tartunk, lásd a normális ember definícióját (Doransky: „akinek citromailes vagy vipmailes emailcíme van”[1]) )

1 Dobó Mátyás, szóbeli közlés, 2008. február.

És te, mit tettél a magyar digitális kultúráért?

(Mindennapi Dave Winer c. rovatunkat közvetítjük)

…mert én például bevezettem a köztudatba az infóhippi kifejezést! Wikipédia szócikk még nem készült hozzá, de azért látszik, hogy terjed a szakkifejezés. Most éppen egy női portálon bukkantunk rá a webhuszonhárom konfról készült cikkben. (Szegény leányzó nagyon rosszul írta a cikket, de sebaj, legalább nem nézett utána…)

Amikor Borsamunkatárs úgy két éve először hallotta ezt a megnevezést, elcsodálkozott rajta, nem tűnt másnak, mint kockafejű szlengnek, aztán lassan elkezdett körvonalazódni benne, hogy miről is van szó. Kiderült, eddig is tudta, - aktív közösségi blog életet élt - csak azt nem, hogy ezt így hívják. Az idei konferencián is megtanult egy új kifejezést, az infóhippit. A következőkben előbbi fogalom megmagyarázása, webkettő értelmezése és a szimpózium hangulatának átadása vár mindazokra a kedves Borsaolvasókra, akik elolvassák cikkünket.

Az, hogy mi az infóhippi, a linkelt cikk alapján nem derül ki, de nagyjából ki lehet találni az elnevezésből. Az infóhippi számára különösen fontos területek az információszabadság, a szoftverszabadság (ópenszósz), emellett viszont a személyes szabadság védelme is (kriptoanarchisták).

Nem letisztult, szigorúan meghatározható fogalomként használom (egyelőre) az infóhippiséget, inkább csak durva sztereotipizálásra, de valahogy úgy tűnik, hogy akit én infóhippinek hívok, vagyis minél inkább gondolom valakiről, hogy infóhippi, annál inkább igaz rá, hogy a Steven Levy által összeállított hacker etika pontjainak nagyját érvényesnek tartsa (lustaságból angolul):

  1. Access to computers—and anything which might teach you something about the way the world works—should be unlimited and total.
  2. Always yield to the Hands-on Imperative!
  3. All information should be free.
  4. Mistrust authority—promote decentralization.
  5. Hackers should be judged by their hacking, not bogus criteria such as degrees, age, race or position.
  6. You can create art and beauty on a computer.
  7. Computers can change your life for the better.

…Ez a gyakorlatban úgy csapódik le, hogy bárkivel össze tud veszni azon, hogy melyik a kellőképpen szabad (szoftver)licensz, hiszi hogy ördög a Microsoft és a zárt rendszer, szentül hisz a copyleftben (kevésbé szakállas infóhippik a creative commonsban), na meg hogy kívülről tudja a Free Software Songot.

Legkorábbi hivatkozása, amit online találtam a miafene.hu egy szeptemberi bejegyzésében volt. Előtte is tuti volt chatlogban, de az már nem maradt fenn :)

A „te mit tettél a magyar digitális kultúráért” mém viszont nem tőlem származik, de ez már egy másik történet.

Kistáska: szerkesztőség vs HÖK

Kedves Olvasónk!

A KisTáskát ezentúl nem fogod a szokott helyen megtalálni, mert az ELTE TÁTK Hallgatói Önkormányzata az eddigi szokástól eltérően nem rendeli meg ez újságot - ennek hátteréről bővebben a mostani lapszám 3. oldalán vagy a http://kistaska.tatk.elte.hu/cikk.php?cikkid=670 linken olvashatsz. Ha szeretnél hozzájutni a laphoz, akkor ma és holnap (hétfőn és kedden) megtalálsz miket az északi tömb bejáratánál, illetve előfizetheted a http://kistaska.tatk.elte.hu/megrendelo.php oldalon. Reméljük, a továbbiakban is olvasóink között tudhatunk!

Üdvözlettel: A szerkesztőség

Ha a Kistáska weblapja adna RSS-t, a halottfa kiadás hiánya nem is zavarna annyira. Így viszont kicsit kellemetlen, hogy az (általam ismert) legszínvonalasabb kari lap (még csak nem is az „üzemi hírlevél” kategóriából) ilyen szerencsétlen helyzetbe kerül, hogy a kar (illetve a HÖK) nem finanszírozza a kiadását. Mert beszólt Petényi Mirkó egy cikkben, hogy azért kicsit gáz a HÖK(ök) költségvetési szabályozása.




Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary
Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 2.5 Hungary