Vicces látni, illetve valahogy jó érzés, amikor hetvenegynehány éves nyugdíjas kémiatanárom bejelöl iwiwen. Az oldszkúl gépelőket könnyű felismerni a 0 helyett o és az 1 helyett l használatáról. Mert ugye a magzar kiosztáson nem csak a qwertz volt elrontva, hanem még ezeket a gombokat is lespórolták az átlag írógépről.
Tegnap voltam egy érdekes sajtóbeszélgetésen a témában, annak apropóján 2008 az e-befogadás éve, és ideje lenne már bevezetni a maradék hetvenakárhány százalékát a magyar társadalomnak becsatornázni az internetre, annyi kívülről felismerhetetlen előnnyel jár a nethasználat. (Ez amúgy teljesen igaz, most hogy megint nincs net a koliban — részben miattam, köhömm… — mindenki saját bőrén érzi, mennyire sokat ad az internet, azaz mennyit veszít akkor, ha már számít meglétére.
Na de ki nincs még online? Szétnézve akár tágabb környezetemben is, alig van valaki, aki valamilyen szinten nincsen online. Még nagymamám is emailezik. (Igaz, nem a teljesen internetet használja, csak egy szűk rétegét, de akkor is.)
Úgyhogy általában tévesen azt hiszem, hogy ma már az e-befogadásnak nem az a fő problémája, hogy hogyan lehet felkűzdeni a „lemaradókat” a hálózatra, hanem hogy minél hatékonyabb felhasználókat neveljünk ki. (Még persze nem itt tartunk, lásd a normális ember definícióját (Doransky: „akinek citromailes vagy vipmailes emailcíme van”[1]) )
1 Dobó Mátyás, szóbeli közlés, 2008. február.
a freemailes ímélcím nem ér? mert akkor anyám normálisnak számít :D
egyébként én is általában erre a következtetésre jutok, aztán elgondolkodok azon, hogy ez csak bp és a nagyvárosok… mert pl a kis baz-megyei falvakban nem hinném, hogy ennyire fasza lenne a számítógépellátás.
persze definiálni kéne az internethasználót. ki az? aki legalább havonta/hetente egyszer megnézi az (betevő pornóadagját) emailjét? mert akkor az e-magyarország pontokról netezők is ide számítanak, de valahol mégsem tudom őket nyugodt szívvel nethasználóknak nevezni… nem egyszerű kérdés.
Kedves Gazs!
Vitatkoznom kell a meglátásoddal, Magyarország többsége nem online. Ha csak a netnagyikat nézzük, bárhol is indítunk tanfolyamokat hosszú (van, hogy egy éves) várólistáink vannak, uyganis vanak olyan csoportok akiknek segítség nélkül nem megy a bekapcsolódás.
Nagyon magas százalékban pedig azt mondják az offlinerek hogy nincs szükségük az internetre (mi mind onlinerek ezt nehezen tudjuk elképzelni de tényleg így gondolják százezrek)
Igen, durván nem reprezentatív a mintám, én is érzem. Csak annyira behálózott emberekkel vagyok körülvéve (barátok-rokonok-etc) hogy nagyon nehezen tudom a valódi helyzetet felmérni. Talán ha egyszer elnéznék egy ilyen netnagyis tanfolyamra, pontosabb képet kapnék, de gondolom ide is már olyanok mennek, akiknek legalább a környezetében felmerült az igény arra, hogy jelen legyen az interneten.
(Nagymamám meg szegény kimarad a Skype-os pletykapartikból, mert a hand-me-down gépe túl lassú hozzá)