The Bergengotian

Kérdezték már többször, hogy miért is van egy csík sebtapasz a laptopom szélén… Mert ugye már minden második divatgeek notija tele van matricázva, de mi kicsit más szinten játszunk, keepin’ it real…

Hűséges társam, mindenhova elkísérő Sancho Panzám hosszú élete során látott már egyet s mást. Háborús sebét — bal csukló alatt ki van törve a két fémlapot összetartó műanyag; több mint kényelmetlen — öcsémtől ellesett ősi vívó szokás szerint egy vastag Leukoplast csíkkal takarom le. Azon túl, hogy főleg most nyáron elég gyakran kell cserélni, mert csúnyán össze lehet izzadni, nagyon kényelmes, kellemes tapintást ad, arról már nem is beszélve, hogy mennyire menőn néz ki. (Talán még Mark Hoekstra iBook-bibit gyógyító sebtapaszánál is menőbben).

Ma friss kötést tettem rá: vettem nagy tekercs Leukoplastot, ne kelljen mindig Márton cipő- és kesztyűösszetartó varázseszközét használnom. Elnyűhetetlennek tűnik ez a gép. Később side projectnek majd ki lehetne próbálni, hogy mivel úgyis csiszolt alumínium a PóBook egész borítása, vajon ha csiszolóval nekimegyek, eltűnnek-e a ráncok karcolások a külső roncsolása nélkül.

Október óta használom az összesen lassan hat éve szolgáló PóBookot, az új akkumulátorával még három év használat biztosan van benne.

She’ll hold together. Hear me, baby? Hold together!