Alapvetően nem szeretem a külföldi szokások erőszakos meghonosítását, még úgy se, hogy nagyon szívem csücske az angolszász kultúra, de most a Jack-o’-Lanternnel kivételt tettem: a hosszú hétvégén mékeltem egyet. Délutános projekt, jó móka volt. Olyan egyszerű megcsinálni, hogy még én is, a két bal kezemmel, egészen vállalhatót tudtam kifaragni. Így:

Step 0: beszerzés

Narancssárga pumpkin-tököt a TESCO-ban láttunk, olcsónak egyáltalán nem nevezhető, 120 Ft kilója. Biztos van máshol is, gondolom úgynevezett zöldségesnél vagy piacon.

Step 1: kibelezés

Le kell vágni egy kupakot-kalapot, hogy ki lehessen kanalazni a nyers tököt, ami benne van. Városi gyerek lévén nem igazán tudom, mire lehet használni a narancssárga trutyit használni, a tökmagokat viszont sikerült felismernem annak ellenére, hogy nem zacskóban érkeztek.

Step 2: a minta

Eredetileg erre a Doctor Who-s mintára gondoltam, aztán hamar beláttam, hogy kicsit meredek kezdés lenne. Aztán egy Space Invaderre gondoltam, de az meg túl egyszerűnek és sablonosnak tűnt. Végül találtam egy kellően egyszerű, mégis kellően menő Stormtrooper mintát. (valahol elkavarodott közben a link…). Ki kell nyomtatni, majd átböködni a mintát a tök felületére. Miután tűvel megcsináltuk a körvonalat, érdemes kiemelni filccel, hogy lássuk merre kell vágni.

Step 3: a vágás

Hamar rájöttem (a szem kivágása után kb), hogy érdemesebb a mély, átütő vágások helyett minél laposabban vágni, hogy legyen még miből korrigálni. Advankedebb felhasználók játszhatnak azzal, hogy nem vágják ki teljesen a tököt, hanem eljátszanak a meghagyott rész vastagságával, ezzel szabályozva fényáteresztést (tónusok).

Step 4: utolsó simítások

Ha minden jól megy, ilyet fogsz kapni:

Miután minden részét kivágtad a mintának, már csak egy teamécsest vagy hasonló világításra alkalmas kütyüt kell beletenni, majd rátenni a tökfödőt. Aztán hamar körbefényképezni, mert pár nap múlva teljesen elfonnyad az egész.

Ha esetleg te is csinálsz töklámpást, dobd be a kommentek közé az eredményt!

A napokban kaptam ezt az üzenetet az iWiWről. Gyönyörű, teljesen jár a csoki, még ha nem is fogok neki válaszolni, mert amit ajánl, az annyira nem érdekel. Kéretlen reklámüzenet persze, de ha elég jól célzott a reklám, az már hasznos információ, nem? Figyeljétek:

Helló!

Az adatlapodból sejtem, hogy Budapesten tanuló pécsi diák vagy; így van számodra egy ajánlatom:

Tervezem, hogy csütörtökönként, vagy péntekenként kocsival megyek Budapestről Pécsre, valamint vasárnaponként Pécsről Budapestre. Útitársakat keresek ezekre az utakra (elsősorban diákokat).

Indulás:

Pécsre:
Időpont: csütörtök vagy péntek, a megbeszélt időpontban (a lehető legkorábban)
Felszállás: Móricz Zsigmond körtérnél
Leszállás: lakhelyednél (koli, albi), vagy egy megbeszélt helyen

Bp.-re:
Időpont: vasárnap, 16:30 körül
Felszállás: lakhelyednél (koli, albi), vagy egy megbeszélt helyen
Leszállás: Móricz Zsigmond körtérnél, vagy az odáig vezető úton bárhol

A menetidő 2 és fél – háromnegyed órára várható.

Az autó: Renault Laguna kombi, klímával, ABS-szel, télen téli gumival (a képeim között találsz fotókat róla)

Az utazás ára, egy irányba: 2300 Ft

Ha érdekel az ajánlatom, írj, vagy telefonálj és megbeszéljük a részleteket.

Elérhetőségeim: – [iwiw]
-Tel.: xxxxxxxxxxxxx
-E-mail: xxxxxxxxxxxxx

Üdvözlettel: xxxxxxxxxx (pécsi egyetemista)

(persze mihelyst cégek állnak rá az iWiW-profilbányászatra, a kattintósujjammal egyből NHH-feljelentéseket fogok szórni, de ez most még csak a kreatív eszközhasználat rovatba került.)

Végre elkezdték feltölteni a Schönhertz Óriáskijelző vetítésen készült videókat, muszáj megosztanom veletek is. Aki nem volt, az kimaradt egy jó happeningből, de nem ússza meg a videókat.

Spenót

Chiptune-nak indul, aztán hatalmas, gyönyörűen animált Rickroll után megtudhatjuk, miért megy valaki egyetemre (“hogy megtudja, a villamos mér’ nök”). Nagyon vicces.

“Demoscene” mátrix

Persze idézőjelben, mert teljesen prerendered az egész, de minden elemében arra utal vissza: egymást kerülgető gömbök, pörgő kockák, metabogyók, végtelen féreglyuk… És végülis egy nagyon korlátozott hardvert a végletekig kihasználja, ennél advankedebb grafikát nehezen lehet ezen a kijelzőn (falon) megjeleníteni, szóval szerintem még úgy is trú, hogy tuti nem pixelenként pattintották be a helyére az animációt, hanem nagyobb felbontású videóból méretezték át tizenpárszor tizenpár képkockára és három szürkeárnyalatra.

IT Crowd főcím

Majdnem-pixelpontos átirata a kult sorozat főcímének, Schönhertzesítve: a B> az érkező liftet mutatja a kollégiumban.

Ha valaki elmondja mi volt ez, kap egy csokit

Október elején volt egy ilyen is, a Sch másik oldalán. Kék fények, equalizer, de sehol nem találok róla információt. Mi ez és miért nem tudtunk róla?

Valahogy teljesen cápát ugrik az a tévésorozat, aminek történetében addig fontos szál volt az, ahogy két szereplő kerülgeti egymást és próbálnak mit kezdeni az érzéseikkel, hatalmas érzelmi feszültség meg minden, aztán hirtelen egy ágyban kötnek ki. Mint most éppen a West Wingben hetedik évadában Josh és Donna.

Na meg akkor is, amikor hirtelen kiírják ezt a szálat. Sp. A. Dale Cooper és Audrey, amikor Kyle MacLachlan elkezdett sápítozni, hogy Cooper ilyet soha nem tenne; ahogy amikor Fleischmann is lemond végre teljesen Maggie-ről, a Miért éppen Alaszka? is leereszt. (Btw, mint kiderült, szomszéd városokban forgatták a két sorozatot)

Erre a felismerésre, és a quirky és a keserédes mérnöki pontosságú adagolására épít a Pushing Daisies (remek magyar címfordítása a Halottnak a csók). Csak éppen annyira fájdalmasan magas fruktóztartalmú kukoricaszirup-mű, hogy emiatt válik vállalhatatlanná. Egy évadnál többet nem lehet eljátszani, hogy ez egy amerikai Amelie.

Az okos lány-féle “hoztam is meg nem is” megoldással próbálkozik a Doctor Who negyedik évad zárója: a Doktor és Rose egyrészt boldogan élnek míg meg nem halnak, de nem A Doktor, hanem—wibbly-wobbly scriptwrite-y stuff—egy félig ember, félig timelord Doktor (inkább Mister Who?). A mi doktorunk meg továbbutazik, egyedül, örökké Rose nélkül. Kecske, káposzta, Rose, sírás, boldogság, gyönyörű.

Emlékeztek arra, hogy régen milyen jól el lehetett beszélgetni bárkivel (provided, hogy van számítógépe) arról, hogy milyen játékai vannak meg, hogy nekem milyen játékaim vannak meg, hogy van-e épp nála floppy amire rámásolhatnám, illetve pár évvel később arról, hogy milyen filmek vannak meg divikszen neki és viszont? Léteznek még ilyen beszélgetések? Számomra teljesen értelmét veszítették, de nehezen tudom eldönteni, hogy ez az életkorral jár, vagy egyszerűen a technológiai adottságok miatt kopott ki.

Részben biztosan technológiai változásról van szó, a korábban féltve őrzött kicsi adatkupacok többszörösét tudjuk könnyedén letölteni még a legvékonyabb elérhető szélessávú kapcsolaton keresztül is. Éppen a TerrorNews és hasonló diskmagokon[1] rágom át magam, és újra és újra lepődök meg azon, hogy mekkora nagy kincs volt 2 (!) CGA, EGA, neadj’ VGA felbontású kép (annyira, hogy még az se vont le értékéből, hogy még csak nem is fehérneműs néni volt rajta, hanem nonfig rajz!), meg hogy mindenki beküldte a saját kis programlistáját meg kívánságlistáját. Az adat kincs volt, az adat túlélését biztosítani kellett.

Ahogy bővültek az adattárolási és adatküldési lehetőségeink, úgy veszítette el az adat értékét. Ha vicceket akarok olvasni, nem kell az általam vagy barátaim által összegyűjtött viccgyűjteményt előkeresnem, mert van a neten. Nem kell elkérnem X-től a programot-játékot-zenét-filmet-bla amire szükségem van, mert van a neten. Nem kell gondolkodnom azon, hogy most kiírjam-e a sorozatot, vagy már kiírtam és ott porosodik a polcon, mert úgyis fenn van a neten, és gyorsabban lejön, mintha megkeresném melyik polcon van a kiírt DVD, ami fél év után amúgy is magától tönkremegy. Tegyük még ehhez hozzá azt is, hogy az internet alapvetően egy folyamatos jelentben működő csatorna, hamar rájöhetünk, és bumm így lesz a Chocapic: mi marad meg a netes kultúrából tíz év múlva, ki őrzi meg, ha mindenki a másikra hárítja a feladatot? Azt meg már csak nagyon zárójelben kérdezem, hogy ez most akkor jelenti-e azt egyúttal, hogy a’ (szélessávú) internet az embereket atomizálja vagy csak egy érdekes átmeneti jelenség volt a programcserebere?

(Ahogy a demoscene[2] is annak tűnik mostanra már. Nem csak a lanpartik vették el az erejét, ahogy az a LevelUp SceneConon készült részében az egyik megkérdezett mondta, hanem a technológia is olyan iramban fejlődött , hogy csak azok tudtak bennmaradni, akik nagyon pengék ésvagy hatalmas előnnyel indultak még a korábbi rendszereken kiedzve. Mostanra meg szinte átugorhatatlan a belépési küszöb.)

_Lábjegyzetek btw, most azt próbálom eljátszani, hogy még Écsanyáék is megértsék amit írok._

fn1. floppyn kézről-kézre terjesztett ‘zine-ek, underground multimédiacsírák

fn2. valósidőben rajzolt animációt és hozzá generált zenét általában lehetetlenül kis méretbe (64kB az etalon) sűrített programokat készítő és azokat versenyeztető programozókból, zenészekből és grafikusokból álló szubkult. Érdekes módon csak mifelénk van ilyen.

És most jön az, hogy saját magam és környezetem viselkedéséből szeretnék levezetni egy trendet és elmesélni, hogy mekkora forradalmi újításra van szükség a tévézésben, mindezt úgy, hogy közben pontosan tudom, hogy nem vagyok-vagyunk célközönség, és mint mindig, a szokatlanul nagy technoutopianizmusom miatt nem látom a fától az erdőt. De.

A tévézés nekem halott. Tévét csak akkor nézek, amikor otthon vagyok, olyankor is általában csak felbosszantom magam, hogy a UPC rengeteg kábelcsatornája közül egy nézhető sincs, meg hogy minek fizetni egyáltalán kábelért, ha a végén úgyis a két nagy kereskedelmi csatorna egymást majmolva párhuzamosan vetített romkomja közül választ a család. Elszoktam a push médiától.

Ez viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem nézek tévésorozatokat. Sőt. Csak nem ott és nem úgy, ahogy a sorozatokat gyártó és értékesítő cégek elképzelik: vagy az amerikai vetítés másnapján, vagy darálva, amikor kedvet kapok gyorsan végignézni egy sorozatot. Természetesen mindezt reklámok nélkül, ingyenesen, a számítógépemen. Reklámok nélkül mert csak így kerül fel netre, ingyenesen, mert ha akarnék se tudnék fizetni érte, számítógépen, mert… nem létezik még az az eszköz, ami az én tévézési szokásaimhoz tudna alkalmazkodni.

Amikor azt mondják az erre szakosodott nagyvállalatok, hogy jön a digitális tévéadás, sőt, még mindig a kilencvenes évek buzzwordjét használva időnként az interaktív televíziózás, egyáltalán nem arról van szó, hogy rájöttek a problémára (hogy engem és—időnként szeretném hinni—a generációmat elveszítették már és valahogy vissza kéne hamar szerezni, mielőtt csak mi maradunk), inkább csak nagyobb felbontással, mégtöbb hangcsatornával és csillogó menüvel próbálják foltozni ugyanazt a rendszert és ugyanazt a tizenhárom csatornányi szart. A minőség amúgy se killer feature a generációnkban, gondoljunk a tizenpárévesek zenehallgatási szokásaira (kihangosítva mobilról!). Nem felvenni akarom a műsorokat és kattogni a csatornák között, hanem csak azt nézni, ami engem érdekel, függetlenül a gyártótól és a csatornától.

A teljesen hippi nevű Participatory Media Foundation korábban Democracy, mostanra már a sokkal lenyelhetőbb Miro nevű appja majdnem az a megoldás amit én keresek. Egészen más irányból fut neki, olyanból ami engem annyira nem vonz: a céljuk, hogy a grassroots ésvagy barkács lelkes videók eljuthassanak a közönségükhöz. Gondoljunk a rengeteg videóblogra, a TED-re (Mindentudás nagyban), a MAKE hétvégi projektjeire, vagy a kettőpontnullás buborékot jól összefoglaló műsorra, a Diggnationre: két geek, fejenként egy laptop és egy korsó sör, egy kanapé, egy kamera, egy óra. Dögunalom, de érdekes próbálkozás és meglepően sok embert leültet hétről hétre.

A Miro egy integrált letöltő- és videónéző program. RSS-ben szedi a friss részeket, nekem a Daily Show és a Colbert Report van bedrótozva, időnként lehúzok egy friss részt. De ez egyelőre még csak egy háromnegyed megoldás. Még meg kéne oldani, hogy ne legyen ilyen lassú a gépemen, és legyen belőle egy Doboz. Ami elvan a sarokban, tölti a filmeket, majd valami nagyobb kijelzőn mutatja. Lehet felőlem TV is.

Ha egy meg nem nevezendő vezető magyar szolgáltatás tévénézős kiegészítőjének fejlesztői, de inkább a projekt vezetői olvassák ezt a bejegyzést, gyors összefoglaló: a Miro-ból fejlesszetek valamit, ne webes-flashvideós-szósalnetvörkös-barátokközteset.

Tíz éves a Google, sajtóközleményekkel és tortával ünneplik magukat. Most kaptam forwardolva Kelttől, de közben HH feltette Docsba a világ nagyobb dicsőségére, szal nevezzük publikusnak a ‘99 óta minden évben összegyűjtött Google Zeitgeist adatokat (legtöbbet keresett dolgokat)

• Itt a lista

Furcsa a stat, ha kiemeljük, a tízből melyik keresőkifejezések kötődnek a számítógépezéshez (szolgáltatások, programok, bla):

• 1999: Slashdot, DeCSS, y2k
• 2000: Napster, Gnutella
• 2001: Windows XP, Audiogalaxy
• 2002: Morrowind, Warcraft 3
• 2003: 0. semmi. mintha lett volna abban az évben életük az embereknek
• 2004: chat, mp3
• 2005: myspace, ares, baidu, wikipedia, orkut, itunes, WoW
• 2006: bebo, myspace, metacafe, radioblog, wikipedia, mininova, wiki
  • magyar: iwiw, utorrent, hotdog
• 2007: badoo, facebook, dailymotion, webkinz, youtube, ebuddy, second life, hi5, club penguin
  • magyar: youtube, iwiw, myvip, vatera, startlap, port.hu, hotdog, elvira

Valami nagyon megváltozott 2004-től. Akkor ette meg a mainstream a szcénát?

Közben ma egy Igazi Felhasználó mondta, hogy valami megmagyarázhatatlan okból használ Internet Explorert. Mert mindenki más a mozillát használja. Hirtelen nem is tudtam mondani erős érvet, miért könyörüljön a webfejlesztőkön, aztán eszembejutott az adblock. A TFT-t viszont nem tudtam natív felbontásra visszaállítani, mert “úgy olyan aprók a betűk”.

Élménybeszámoló következik, mert olyan régen volt. Aki nem jött ki a SCH QPA Mátrix vetítésének második nekifutására (pláne ha az elsőre se!), igazán bánhatja, mert nagyon menő volt. Még a Rob is Jarig-szintű pálcikafigurás plusz scrollozószöveges nevezések is tetszettek, bár kétségkívül azok voltak a jók, amivel azért egy kicsit dolgoztak. Nekem teljesen új volt a Spenót, ezért a semmi eredeti ötlet ellenére nagyon tetszett mind a két spenótos animáció, nagyon ügyes volt az egészépületes rickroll, gyönyörű volt a pixelhű IT Crowd főcím, ámulós-retrós volt a demoscene-es animáció, földön fetrengős az, ami elmesélte, miért jó a villanykar (“DVD-nyi Tibi bácsi dob egy szép piros pöttyös exceptiont, és ha elkapod, kapsz tortát”) …. És még tuti kifelejtek egy pár jót. Tényleg remélem, hogy lesznek fenn videók valahol, mert a Himmel a tavalyi slágerének újramelegítésén kívül a többiről még szimulált videót se találtam, felháb!

Egy tipp a következő évre: bármennyire egyszerű kitölteni az időt villogó SCH QPA felirattal, standard mosolygóspofával, megtöltött majd kiürülő sörösüveggel/korsóval/kupával, a nokiás kígyós játékkal, a harmadik ilyen animáció után már nagyon monoton, szóval NE TEDD. Helyette javaslom a demoscener témák újramelegítését, iszonyat menő volt az egymást kerülgető gömböket, végtelen féreglyukat, forgó kockát és pörgő metabogyót Kosheenre összevágó animáció. Persze ezt szívás kézzel megrajzolni, de minek: az épület specifikációinak megfelelően előre renderet videó lényegesen menőbben tud kinézni, mint bármilyen pálcikafigura.

• Egyelőre csak képeket találtam
• Na jó, van még a Csernozjom régi animációja
• Meg még az a videó, amin hétfő este látványosan nem ment az egész

Frissítés:

Megjött a Last Whole Earth Catalog, nemsokára megtanulom, hogyan lehet fulleréngömböket építeni szállásnak.

Function

The WHOLE EARTH CATALOG functions as an evaluation and access device. With it, the user should know better what is worth getting and where and how to do the getting. An item is listed in the CATALOG if it is deemed:

1. Useful as a tool,
2. Relevant to independent education,
3. High quality or low cost,
4. Easily available by mail.

CATALOG listings are continually revised according to the experience and suggestions of CATALOG users and staff.

Purpose

We are as gods and might as well get good at it. So far, remotely done power and glory — as via government, big business, formal education, church — has succeeded to the point where gross defects obscure actual gains. In response to this dilemma and to these gains a realm of intimate, personal power is developing — power of the individual to conduct his own education, find his own inspiration, shape his own environment, and share his adventure with whoever is interested. Tools that aid this process are sought and promoted by the WHOLE EARTH CATALOG.

A Thinkpad notik nagyon szívem csücske. Tizensok év alatt minimális változtatások, óvatos finomítások mellett változatlan kinézetűek, gyakorlatilag a vastagságuk alapján lehet megkülönböztetni, melyik vadonat új és melyiket kell lassan általános iskolába iratni. (Emellett a Thinkpad design csapata csinálja a legjobb korpöret blogot, ami már jónéhányszor meggyőzött, hogy ilyen lesz a következő notim, de ez most más tészta)

Érdekes módon időnként a jól bevált fekete-szögletes-pirosbütyök notik mellett új irányokkal próbálkoznak. Kedvencem még nagyon régről a pillangóbillentyűzetes 701-es, nemrég jött ki a repülőgép-anyahajó méretű W700, de amit most találtam, az valami egészen különleges:

És még nem is a púpra gondolok! (Ami btw egy NTSC-s kamera, ami egyből a tv-bemenetre köthető). A Thinkpad 850/860-ban PowerPC processzor van—ugyanolyan, mint a korabeli Macintoshokban, csak éppen gyárilag Yellow Dog Linuxszal (!!), vagy ahogy nézem AIX-szal volt rendelhető. Beteg. Ha jól számolom, ezt a gépet ‘96 környékén gyártották, akkoriban éppen voltak Macintosh klónok, szóval akár futhatna is rajta a Mac OS…. 7, szóval nem éppen a jelenlegi álom, hogy X200 és OS X…