ELTE BTK Anglisztika könyvtár, a szekrényektől kicsit odébb, a fénymásoló fölött:
És ha valamiért elgépelésnek gondolnád, a kedves könyvtárosok a lelkedre kötik, hogy eszedbe se jusson másolatot készíteni a szakdolgozatokból, mielőtt neked adnák a féltve őrzött tudást. Ez nem pont a fordítottja a könyvtár, az egyetem, meg úgy mellékesen a szerzői jog rendeltetésének?
Az angolos és németes (anglisztikás, germanisztikás ha szőrszálhasogatni akarunk, de nem) könyvtár a BTK egyik épületének aulájába került pár éve. Ne menjünk bele, hogy jó-e vagy rossz-e, volt valami flame körülötte, tán mert régen partiplész volt a helyén, vagy mert a hatalmas üvegtető alatt télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, részletkérdés.
A könyvtár(ak) sarkában van egy ruhatáros-kisszekrényes rész. Egyik oldalon az angolosoké, másikon a németeseké. Azt gondolnád, hogy nincs a szaknak jelentősége, hogy hova teheted be a cókmókodat, pedig de: az angolos oldalon a szekrényben a kulcs, a németeshez a kölcsönzőpultnál kell kérni. Seriously? Furcsállnám ezek után, ha bárki is használná a németes oldalt, főleg mert az angoloson mindig van szabad szekrény.
Durva csúsztatás következik, ráadásul úgy tűnik éppen lecsúsztam már a legjobb pillanatról. Idén újra szervez az OLPC alapítvány Give One Get One akciót: még mindig $399 dollárt kérnek még mindig ugyanazért a vasért (vagy idén már £275-öt is lehet adni, a rutinosabb szervezésnek köszönhetően az Amazonon keresztül már Európában is kapható ugyanis). Azóta sok bit lefolyt a Dunán, tök hétköznapivá vált a kis teljesítményű, cserébe apró és olcsó netbook laptop-kategória, szóval csak a hardverért (meg a hozzá járó még mindig iszonyat nyers szoftverért — pláne hogy a régebbi verziót csomagolják mellé) nem érdemes venni. Csak ha mindenképpen frusztrálni akarsz egy random országbeli gyereket (srsly, még mindig nem tudjuk, hova mennek az ajándékozott gépek…). Amióta járt a kezemben Renton nyuszifüles notija, kicsit csalódtam a projektben, de most nem erről akarok beszélni.
Az Amazon számítógép-eladási toplistáján most már csak a második az OLPC XO-1, de meglepően sokáig az első helyen volt. Persze a csúsztatás ott van, hogy a többi gépet máshol is meg lehet venni, a zöldnyuszifülest meg csak itt, de azért meglepő.
(Igen, valóban ez a magyar címe. Hadd fájjon nektek is!)
Tegnap volt negyvenöt éves a Doctor Who, talán a leghosszabban futó scifi-sorozat (citation needed). Negyvenöt éve repül térben és időben az azóta a forgalomból teljesen kivont rendőrtelefon-fülkék formájába ragadt űrhajó, negyvenöt éve győzi le a Doktor az utolsó, a legutolsó, a legeslegutolsó, a jaj-még-maradt-egy-marék, és a nicsak-ezt-a-sereget-eddig-nem-vettük-észre Dalekeket, harcolva az alacsony kölcségvetéssel és az állandó retconokkal. Ez az egyetlen általam ismert sorozat, aminek a kánonban benne van, hogy a főszereplőt játszó színészt bármikor lecserélhetik: miután az első Doktor gyakorlatilag kihalt a sorozat alól, a műsornak meg tovább kellett mennie, beleírták, hogy az Idő Urai (a Doktor faja, nem összekeverendő a magyar rajzfilmmel) életük során tizenkétszer vedlik le a testüket, alakulnak új színészekké. Jelenleg a tizedik Doktornál tartunk, aki még egy évadot fogja kihúzni mielőtt kiszáll a színész. Már csak két reinkarnációja van, be kell osztani, vagy a kánon legnagyobb retconját kell elkövetni.
A szerző nem nézte végig mind a 30+ évadot, nem hallgatta meg a rádiójátékokat, nem gyűjti a regényeket. Szerinte a kilencedik Doktor előtt (a 2005-ös újrakezdésig) a sorozat egy alacsony kölcségvetésű, Xenia-láz szintű valami volt, és nagyon elvakult nördnek kell lenni ahhoz, hogy értékelni lehessen. Bár a végtelenhosszú sálas Doktor vicces volt.
Nem egy haiku, de a végére odagondolhatod, hogy “rózsabimbó”, ha segít.
Kibertérben hullámvasúton űrhajóval zenére tetrisezés.
Te is sokat bosszankodtál azon, hogy a Google Reader jegyzetes megosztás funkciója elszívja a blogokból a hozzáadott értéket? Én is. De most már tudunk tenni ellene!
Ladies and germs, íme a megoldás.
A Turulmeme GReader-megosztásösszesítő cuccost kihasználva építettem egy WordPress plugint, ami visszacsatornázza a bejegyzés alá kvázi-kommentként a megosztott jegyzetet. Éljen, éljen. Lehet, hogy trackback-küldő szolgáltatásként logikusabb lett volna megoldani, majd döntse el a tömegek bölcsessége.
Telepítése csúnyán hackish, mert WordPress kampóval nem lehet oda pakolni, ahova illene: vagy a hozzászólások fölé, vagy a szövegdoboz alá tudom rakni, egyik se optimális. Így kell tehát eljárni:
/wp-content/plugins/-ba, aktiválod, mint minden becsületes plugint./wp-content/themes/[a sablonod]/ alól a kommentkezelésért felelős fájlt (gyanús, hogy a comments.php lesz nálad is, de nem tuti)varazslat(); egy neked tetsző helyre: szerintem közvetlenül a kommentdoboz fölött van értelme, de ízlés szerint.$kellcsakmegosztois változót írd át False-ra.Töltsd le, használd, (fejlesztd tovább), reménykedj, hogy nem eszi meg a blogod reggelire. Sörware-csokiware ;)
Frissítés: Igazán nem tudom elképzelni, hogy hogy lehet spammelni/szándékosan szabotálni ezt a visszacsatolást. Ahogy a Google Reader SWN funkciója a dolgok más háta mögött való megbeszéléséről szól, ez egy árulkodós plugin. Sértődés lehet belőle, de nem hiszem hogy megjelennének a lapom alján a wolfminionok.
Ma fél órát kardoztam a nyomtatóval, míg a harmadik gépen végül sikerült feltelepítenem a nyomtatódrivert ÉS működött is a nyomtatás. Még csak nem is hálózatban akartam nyomtatni, azt a játékot régen feladtam. (Ne menjünk bele hogy tíz percig a szkenner USB-kábelétől reméltem a megváltást). Közben eszembe jutott, mennyivel egyszerűbb lenne egy nyomtatódriverek nélküli világ. Az a vicc, hogy szerintem tök simán megvalósítható:
Kedves Epson, HP, Canon és kis rokonai-barátai-üzletfelei, oldjátok meg nekem.
Lassan, de biztosan halad a főzősprojekt, mostanában minden szembejövőtől finom-de-egyszerű recepteket kérek. Arra gondoltam, csinálok valami egyszerű felületet, ahova majd a tömegek bölcsessége összehordja nekem a finomságokat, nekem meg elég lesz majd randomban rábökni az egyikre. Scriptkiddy vagyok, tehát WordPressben építettem meg:
Még nagyon recés az éle, akartam bele OpenID supportot pakolni, de állandóan kihal alóla a plugin: ilyen apróság miatt csak ne kelljen regisztrálni, de egyelőre muszáj. Van valami jobb ötletetek, névtelen bejegyzések publikálására? Komment-stílusban valahogy…
Mottó: Speak ‘friend’ and enter
Tomcat, született Polgár Tamás, a IX. kerületi időközi választáson a Zöld Párt jelöltjeként indul. Eddig a hír, elég sok plakát jön mostanában szembe velem ezzel kapcsolatban. Az Astoria környékén viszont már egy egész plakátot se találni:
Beza, rovásírásos firka. Azoknak, akiknek nem megy jól a hátrafele nyilazás és a nyereg alatt se puhul a hús, ugyanaz latinbetűkkel is olvasható. (Ahogy nézem, a rovásírás elég fusimunka, legalábbis a gyors cheat sheet alapján az eT karakter elé (mögé?) nem kellene még egy E karaktert is írni, de javítsatok ki.) Igazán csak azt nem értem, mit jelent. Lazyweb, valaki beavatna?
Persze, egyértelmű, hogy egy angol szakon mindenki el tud gagyogni angolul. Igazán csak azon lepődtem meg (és csodálkozom azóta is rá állandó jelleggel), hogy milyen érdekes, összetett, furcsa kulturális cókmókkal érkeznek a csoptársaim. Értsd: iszonyat vastag műakcentusok. Igen, van aki simán az angolórákon begyűjtött gyönyörűen magyar akcentusával érkezik, de egészen meglepően sokan beszélnek amerikaiul. Van aki azért (meglepően sokan amúgy), mert Kinn tanult meg angolul, de gyanús, hogy többen csak kultúrmajmolásból vették fel, vagy méginkább ebbe nőttek bele az amerikai filmek-zenék-bla hallgatása során.
Most konkrétan akkor akadtam ki, amikor egyik órán egy srác kemény művalleygirllel kezdett el beszélni.
Műbritis akcentust csak tanároktól hallok. Meg Zitától, de az más történet. Neki tulajdonképpen még jól is állna, ha nem vinné túlzásba ;)