Valami megváltozott a teleképből csörgedező zenében. Kellemetlen, csúfolódó dallamba csapott át. S aztán – lehet, hogy nem is történt meg, lehet, hogy csak a hasonló hangok által felidézett emlék volt – valaki ezt énekelte:
Lombos gesztenyefák alatt
Eladtál s eladtalak…
A napokban indult a comment:com nosztalgiázós sorozata a Másfélmillió lépés Magyarországonról, aminek eddig csak annyi haszna lett, hogy beragadt a főcímet adó népdal a fejembe (Márton már cseppet morcos, hogy állandóan ezt hallgatom), ma viszont előkerült az MTV Videótárából a kéktúrát végigjáró sorozat is. Amikor régen ment a tévében, dögunalmasnak éreztem, most viszont iszonyat érdekes, bár kicsit tényleg lassú a ritmusa. Valahogy sose túráztam, de most úja kedvet kaptam. Pont jókor, mikor jön a fagy meg a hideg meg a hó meg a tél. Addig is nézem a tévében, ahogy nyár van és nyolcvanas évek, a Kossuth Turistaszállóban meg nincs melegvíz.
Sokat kerestem, de nem találtam az SG-1 valamelyik forgatókönyvírójától származó idézetet, miszerint a sorozat n+1 éves futása során a legjobban őrzött, legkevésbé észrevett titok az, hogy tulajdonképpen az egész egy hatalmas műfajparódia. Találtam helyette a múltkori Twin Peaks Studies-hoz hasonlóan csillagkapuológiát. Ha túl tudunk lépni azon, hogy milyen vicces, ahogy az aca/fanek tudományos legitimitást próbálnak pumpálni olyan területekre, amit a hagyományos academia mélyen lenéz, nagyon érdekes meglátásokat találhatunk, mint például Dave Hipple Stargate SG-1: Self-possessed Science Fiction cikkében. Konkrétan ki nem mondja, hogy nem szabad teljesen komolyan venni a Csillagkaput, de a kezünkbe adja a célra alkalmas, kellően vastag idézőjeleket, amivel aztán bátran dolgozhatunk. Nem adok hosszú kedvcsináló idézetet, mert csak Google Bookson találtam meg, képben, de ott legalább teljesen elolvasható.
Ha meg nincs kedved összehasonlító médiatudományosdit játszani, nézd meg az ötödik évad tizenkettedik részét, a Wormhole X-Treme címűt, ami igazán viccesen kavarja a valóságszinteket (a történet egy, a Csillagkapu projekt ötletét lenyúló kábeltévés sorozatról szól, iszonyat ügyesen meta)
Errefelé mintha egyre többen tennék fel a “van-e üzlet a közösségi médiában” kérdést.
Régóta futó poén a magyar web mind a negyven felhasználója között, hogy mióta Billy Idol is megénekelte a webkettőt, a Time pedig az Év Emberének választott engem, hogy az összes kettőpontnullás kifejezés hivatalosan is nevetségessé vált, maximum bullshitbingózásra és a cluetrainre későn felkapaszkodók kigúnyolására alkalmasak. Képzeletben sokszor elterveztük már, mi lenne ha csinálnák a Web 1.0 Summit stílusában egy olyan unkonferenciát, ahol az összes akkor jövőbe mutató, de mára már kiüresedett ésvagy zsákutcának bizonyult buzzwordöt egy pillanatra újra komolyan gondolnánk; most mi lenne ha valóban megcsinálnánk?
Lehetnének előadások a Long Tailről, kerekasztal a folkszonómiáról, viták a felhasználók által generált tartalomról és az ügyfélevangelizmusról, bemutatók a legfrissebb Ruby alapú keretrendszerekről… Party like it’s 2005, figyelmen kívül hagyva hogy a magyar ugarweben még csak most kezdik komolyan venni, amit mi már nem tudunk kuncogás nélkül végighallgatni…
Mert mi mind újmédia szakértők vagyunk. Beszéljük meg a holmikort.
Kontextusból kiragadás, a kapcsolódó cikk most nem érdekes, ahogy szokott lenni, az igazi hozzáadott érték a kommentek között van, Net0ps írja a Slashdoton:
A young systems engineer named [redacted]
Was urging the NSA to look at some [redacted]
He [redacted] the [redacted],
so they [redacted] in [redacted],
and [redacted] the [redacted] in [CLASSIFIED DUE TO MATTERS OF NATIONAL SECURITY].
Brody Condon, videójáték-alapú installációk készítője mondja Jim Rossignol This Gaming Life [ebook] c. könyvében:
“I was born the same year SpaceWar was created. I was the juvenile delinquent at the local arcades before they disappeared. I took over [role-playing sessions] if our usual Saturday afternoon scenario creator, a Presbyterian minister and religious school vice principal who still lived with his mother, was sick. I subscribed to Nintendo Power Magazine. Floppy disks came in the mail. I dressed up in fantasy armor and beat my friends over the head with sticks and foam. I sat in a closet in front of a hand-me-down TI-99 and programmed text-based adventure games that I would lose as soon as I turned the damn thing off. I was ‘the kid that could beat any game’ at my shitty public school. […] These days, whenever I meet actual game developers or speak at game conferences, I feel like a kind of Frankenstein,” explained Condon as he talked to me about the connection between games and his art. “I’ve been playing their games my whole life, you know? And here I am, like the monster returning to the master that created it, arms outstretched, mumbling, ‘Give my life meaning.’”
Valamelyik nap előkerült:
(A Sunday, Bloody Sunday is jó, a többi már annyira agitproposra van vágva, a stílusnak megfelelően bevágott-felgyorsított archív videókkal, hogy kinyitja a bicskát a zsebemben.)
Van egy csomó beszélőfejes szöveg, amihez (nagyjából pontosan) be van címkézve, melyik másodpercben mit mond a szereplő: feliratozott, jobb esetben closed captioned beszédek, filmek: tudjuk, mit mond és azt is, hogy mikor. Innen már csak cseppnyi automatika kell, hogy ez alapján szavakra szabdalhassuk a filmet, majd ízlés szerint új sorrendbe rakjuk vissza a beszélő szájába a mondanivalónkat. (Ez az a pont, ahol mindenféle hacktivisták szeme megcsillanhat!) Igazán úgy lenne vicces, ha valami hatalmas globális videótárból lehetne mazsolázni, közösen lefordítani egy-egy videót, majd ezt remixelni random szöveggel. Mondjuk a YouTube-ról. Van is az API-ban olyan funkció, hogy adott másodpercre ugorjon, de sajnos csak a viszonylag ritkás keyframe-ekre lehet (pont mint a videóba beletekerésnél). Nem igazán tudom a technikai hátteret, de az Indavideóra töltött cuccok valamiért nagyon jól tekerhetőek, esetleg arra lehetne megoldani valahogy.
Az ilyenekért szeretem az internetet. Reggel, csak úgy egyszerűen zummbele, eszembe jutott a Kétbalkezes varázsló, és alig fél óra múlva — csak azért ilyen sokára mert nem válaszolt a szerver — már mp3-ban a gépemen csücsült a Rudolf Péter főszereleplésével készült hangjáték.
Szerencsétlen Utódom, Bárki Légy!
Egyetlen tanácsot adhatok neked: le ne telepedj, de meg se állj. Szedd az irhádat, és menekülj! Itt nincs mese. Se varázslat. Se csoda. Se semmi. Arra az elhatározásra jutottam, hogy kereket oldok, és letelepszem valahol, egy mezővédő erdősávban. Ne késlekedj. Ha maradsz, megesz a penész, elemészt az unalom. Menekülj, amíg nem késő.
A téged szívből szánó szépreményű elődöd:
Budweiser Ünög
„Van olyan ismerősöm, aki mérhetetlen unalmában egy éjszaka mintegy 60 megabájtnyi pucér hölgy digitalizált képét töltötte le — ez remek cserealapot szolgáltat egy másik BBS-be való bejutáshoz,” számolt be egy informatikai űjságíró 14 éve. Azóta nem csak a letöltési sebesség változott, hanem alapjaiban az egész online világ (az offline is, de az más tészta): már az alsós tanítónénimnek is két és félszer több ismerőse van az iWiWen, mint nekem. Ideje lassan összegyűjteni a digitális múltunkat, mielőtt teljesen megeszi a bitrozsda, hogy tudjuk merről jövünk (levlistákból? BBS-ekből? diskmagokból?) és merre megyünk (a kibertérbe, hát persze)
Tartok egy kis magyar jasonscottkodást az SFPortal november 15-i conján, ahogy nézem Trekkiek és Kelt között, a Cyberculture.hu projektről, a digitális örökség megőrzésének fontosságáról és pár különösen érdekes forrásról. It’s gonna be LEGEN…wait for it…DARY!
Kéne egy olyan szolgáltatás, amibe mindenki felviheti a saját kis szlengjét, elolvashatja másokét, bla, pont úgy, ahogy az az urbandictionary.com-on megy, azzal a különbséggel, hozzáadott értékkel, hogy egy google maps mashup technológia segítségével megjelölhessük azt, hogy a magyar nyelvterület melyik részein ismert az adott kifejezés. Utána egyszerű lenne a reality check, hogy vajon az ország más részeiben is ismerik-e, használják-e például azt a szót, hogy parasztelosztó.
