Menetrendszerűen sztrájkolnak a vasutas szakszervezetek, már iszonyat elegem van az egészből. Egyetlen vígaszom ilyenkor a VDSzSz sztrájkblogja, ami fájdalmasan érdekes, olyan-rossz-hogy-már-jó stílusban mutatja be a sztrájkot percről percre, a kocsivizsgálók, az utazószemélyzet, a pénztárosmancik és az egész, amúgy iszonyat bonyolult rendszer működtetői szemszögéből. Korábban naívan azt hittem, hogy a sztrájk csak annyi, hogy összebeszélve senki nem jelenik meg dolgozni, de itt többről van szó: a vasutasok flashmobként bevonulnak munkahelyükre, majd aktívan nem csinálnak semmit. Maximum jegyzőkönyveket irogatnak a munkát mégis felvevő kollégáik szabálytalanságairól (hát mégis hogy merik elindítani fékpróba nélkül azt a szem szerelvényt, az úgy szabálytalan és veszélyes! — nem mintha lenne bárki is, aki elvégezné a munkáját)
Mi is a sztrájk? Egy sakkjátszma, kéretik figyelni.
Nyugatiban az I-es torony három váltókezelővel, és két vezető váltókezelővel működik szabályosan, a minimumlétszáma két váltókezelő és két vezető váltókezelő; a II-es torony két váltókezelővel működik, de ott egy váltókezelő kell a minimális létszám eléréséhez. Ma mindkét torony maximális létszámmal működött.
A II-es toronyban két váltókezelő dolgozott, az I-esben két váltókezelő és egy vezető váltókezelő jelentett sztrájkot, egy váltókezelő és egy vezető váltókezelő viszont dolgozott. Pár óra múlva a munkáltató a Nyugatiba csempészett egy vezető váltókezelőt, akivel leváltatta sztrájkoló társát a I-es toronyban. Így már két vezető váltókezelő dolgozott (így elérve a minimális létszámot), és egy váltókezelő, ami nem elég, hiszen még egy váltókezelő kellett volna mellé.
Ezért a II-es toronyból az I-es toronyba rendelték a két sztrájktörő váltókezelő egyikét, ezzel épphogy meglett a minimális létszám a toronyban: két vezető váltókezelő és két váltókezelő. Az újonnan felbukkant arc tisztségviselőnkkel való beszélgetést követően megváltoztatta véleményét, és inkább csatlakozott a munkabeszüntetéshez. Végeredmény: az I-es torony így újra a minimális létszám alá került, a Nyugati leállt, hiszen a torony működéséhez szükséges minimális létszámhoz kellett volna még egy váltókezelő.
Egy óráig tartott ez az állapot, amikor Zeke András alkirály feljött a I-es toronyba, leváltotta a dolgozó vezető váltókezelőt, akit ezután a váltókezelői feladatok elvégzésére utasított, majd beállt a helyére.
Innentől már tisztségviselőink se tudtak mit tenni, szerencsére a kocsivizsgálók közül mindenki, a jegyvizsgálók közül a túlnyomó többség sztrájkolt, így csak egy-egy vonatot sikerült kicsenni néha-néha a Nyugatiból.
Nagykanizsáról személygépkocsival hoztak át Székesfehérvárra egy kocsivizsgálót annak érdekében, hogy a Fehérváron veszteglő tíz kanizsai vonatot vizsgálatát végezze el, hogy a szerelvények újra visszakerülhessenek Nagykanizsára. Székesfehérváron érkezése előtt ugyanis nem volt vonatvizsgálat, mivel mind a négy kocsivizsgáló egységesen sztrájkolt. A sztrájktörő egy kis lélekre ható beszélgetést követően felismerte, hogy ő igazából nem akar ártani a fehérvári kollegáknak azzal, hogy sztrájkjukat tönkreteszi: egyetlenegy vonatot mert megcsinálni, és azzal el is ment szépen haza.
