A Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA, a tv- és rádióműsorok digitális Széchényi Könyvtára karácsonyra iszonyat ügyes ajándékkal kedveskedett az internetező közönségnek: kimazsoláztak 77 műsort (játék- és dokumentumfilmeket, hírműsorokat, riportokat, stb), amiket egy bárhova beilleszthető Flash-lejátszóba csomagolták, hogy mindenki meg tudja őket nézni. Ugyanolyan könnyen másolhatnék be ide egy egész régi magyar filmet, mint amilyen könnyen egy YouTube videót. Tényleg ügyes és szép és jó dolog, és járna is a csoki, de amint látjátok, ezt most nem teszem. Ennek az oka egyszerű: a videókat nemsokára le fogják szedni. Eredetileg 31-éig fizették ki a jogdíjakat, aztán a nagy érdeklődés miatt meghosszabbították január végéig. (Ha jól értem, ugyanazokat a szabályokat kell betartania, mintha egy normális TV-csatorna lenne, de javítsatok ki). Utána meg valószínűleg egy egyszerű hibaüzenet mutatja a videó hűlt helyét.

Az első reflex persze az, hogy azonnal le kell menteni mindent, mert el fogják tőlünk venni, azonban hamar megáll a tudomány, mihelyst alaposan megfigyelve észrevesszük, hogy nem a szokásos http-letöltős flashvideó ez, hanem egy streaming megoldás. És addig egyszerű, hogy tudjuk a fájlnevet a nyilvános leírófájlból, de hogy azzal mit kell kezdeni, az már egy egészen más csésze tea.

EKÖZBEN a Csatorna másik oldalán a közszolgálati adó bevezeti a műsorai on-demand visszanézésére kifejlesztett kvázi központosított videófelvevőjét, ami azon túl, hogy hivatalosan csak a tévéadót befizetők (gyakorlatilag: angol ip-címmel rendelkezők) használhatják, iszonyat nagy királyság. Viszont ott is ott a probléma: hogyan mentem le magamnak, mi a digitális tévézés videókazettázása? Lelkes hackerek¹ nekiállnak a problémának, mert iszonyat viszket nekik, hamar visszafejtik a használt protokollt, írnak rá előbb parancssoros, majd egészen szép GUI-s programokat:

Kattintásra egyből töltené is le a fájlt, ha Angliában lennénk. Még MythTV modul is van hozzá, meg minden.

Mindez csak azért érdekes nekünk, mert a BBC és a NAVA ugyanazt a technológiát használják. (Meg az NBC Huluja is, de az megint nem érdekes. Ki akar amerikai tévéműsorokat nézni?) A brit hackerek megoldását tehát fel tudjuk használni. Minimalizálva a technohablatyot, egy RTMP (a használt protokoll neve) letöltőre van szükség. Én a fantáziadús rtmpdump-pal jártam sikerrel, igaz, csak Linux alatt (Macre nem fordult le, valami nem volt rendben a külső libbel), de van Pythonban és Rubyban megírt megoldás is. A műsorok letöltéséhez a programon kívül szükséged van pár paraméterre, amiket alul leírtam. Összesen a fájlnevet kell kicserélned attól függően, hogy melyiket szeretnéd letölteni: a fájlnév.mp4 helyett mp4:fájlnevet kell írni, don’t ask, a -o pedig azt a fájlt jelöli, ahova a végeredményt kiírja.

Azért biztos ami biztos, szólok: Ezt csak magáncélra használd, és csak akkor, ha anyagi előny szerzését még közvetve se szolgálja! Magyarul: polcra magánarchívum ok, piacra másoltdvd nagyon nem ok.

rtmpdump --resume
 --rtmp "rtmp://84.2.38.27/demo/mp4:8-091-nagy_imre_temetese_9-22831_V0_070217"
 --swfUrl "http://widget.nava.hu/neumann_widget.swf?rnd=356376702&"
 --tcUrl "rtmp://84.2.38.27/demo/"
 --pageUrl "http://77filmajandek.nava.hu/"
 --app "demo/"
 --flashVer "MAC 9,0,151,0"
 -o "8-091-nagy_imre_temetese_9-22831_V0_070217.mp4"

Elvileg 31-éig lehet elérni így a filmeket, úgyhogy hajrá, nincs már sok idő betárazni az ínséges időkre. Úgy látom, hogy valós időnél gyorsabban is tudja menteni, de nem ellenőriztem nagyon. H264 és AAC kódolású MP4 a vége.

Remélem, hogy ez azért nem küldi a rossz üzenetet a NAVA-nak, mert azt nagyon szeretném, ha a későbbiekben még több (az összes) anyaguk szabadon hozzáférhető legyen. Magáncélú felhasználásra természetesen.

¹ hacker az Eric S. Raymond-i értelemben, és a téma jellege miatt most leüvöltök mindenkit, aki rendszerek feltöréséből hasznot szerző fekete kalapú körszakállas emberekre gondol.

FRISSÍTÉS 2009. FEBRUÁR 1 Valóban elérhetetlenné tették, de a fenti megoldás még működik. Saját lejátszóval még elérhető a tartalom

FRISSÍTÉS 2009. MÁRCIUS 4 Eddig tartott az ajándék, már nem elérhető sehogyse a műsor. Szomorú. Remélem letöltöttétek, irány vissza a Néma Könyvtárba…

Az RSS feedeket eddig kiszolgáló Feedburnert végleg integrájlák a Google rendszerébe, annyira, hogy most egy Google Accountot kéne hozzárendelnem a Feedburner profilomhoz, plusz a feed elvileg örökös URL-jét is meg akarják változtatni. Valahogy ez volt az utolsó csepp a pohárban, ennyire nem szeretném Google-központúvá tenni a netes jelenlétemet. Valszeg kikapcsolom a Feedburner-átirányítást, úgyhogy kérlek nézd meg, hogy biztosan a http://bergengocia.net/feed/ címen legyél feliratkozva a blogra, különben csodálkozni fogsz, ha egyszercsak nem hallasz felőlem. (Ha egyszer még időszámításunk előtt iratkoztál fel a Jabberwocky-ra, még az Extra.hu alatt, később a Worldshotsnál vendégeskedve, aztán egyszer meglepődve tapasztaltad, hogy már Bergengóciának hívják akkor ez rád vonatkozik!)

Majd keresek másik feedstatisztikai szolgáltatást, olyan jó érzés volt nézni, ahogy hétről hétre gyarapodott az olvasók száma.

Ludditább alkatú embereknek meg itt magyarázzák el, hogy mi volt ez a technohablaty:

• Techbázis: Saját hírlap az asztalon

Úgy volt, hogy számítógépes nyelveken beszélni teljesen természetes lesz mindenkinek. Úgy volt, hogy a web segítségével mindenki egyforma lehetőségeket kap. Úgy volt, hogy a blogok segítségével bárki lehet újságíró. Úgy volt, hogy mi vagyunk a média. Ehhez képest…

Amikor valamikor nyáron bejelentette Michael Arrington a Techcrunch-on, hogy ők most akkor csinálnak egy $200-os böngészős tablet eszközt, egy nagyranőtt iPhone Touchot, csak éppen lesz benne Linux és Firefox és Szivárványok és Cukorkák és Gondos Bocsok és minden jó!, nehéz volt őket komolyan venni. Mégiscsak egy webes trendeket krónikázó blogról van szó, legyenek bármilyen olvasottak, azért egy ilyen eszköz kifejelsztéséhez egészen más képességkészletre van szükség. Afféle geek-álmodozásnak tűnt, ahogy lejegyzetelték az álomparamétereket, majd alaposan körbenyálazták, hogy milyen jó dolog lesz majd ez. (Szkeptikus voltam már csak az OLPC projekt miatt is, ahol akkor még azért voltak mérnökök, mégse sikerült az álomhardvert úgy összerakni, ahogy azt szerették volna, sőt)

Ehhez képest ma mutatták meg videón, hogy kész a cucc prototípusa. Tekintsünk el attól az apró ténytől, hogy valami egészen otrombán néz ki, és a videók tanúsága alapján még ennél is otrombább használni (ekkora kijelzőn a képernyő ujjal böködéséről már egyértelműen kiderül, hogy semekkorában se hatékony beviteli eszköz ez, ráadásul úgy is néz ki kívülről, mint amikor egy óvodás az ujjával keni szét a csokit a falon) — az igazán csodálatos az, hogy meg tudták csinálni.

Asztali számítógépet persze eddig is lehetett alkatrészenként összerámolni (sőt, mifelénk ez az általánosan elterjedt módja a gépvásárlásnak), de laptopnál és pláne mégjobban integrált eszközöknél erre eddig nem igazán volt lehetőség, túl sok komponens, túl magas szintű szöszölés. Ehhez képest most teljesen off-the-shelf anyagokból összerakták, egy százassal többől, mint számítottak rá, de meglepően jól működik.

Szóval makerség van. Talán lehet valami igaz abból, amit Bre Pettis mond: lehet, hogy a világ, pláne a high-tech része, vissza/át/továbbalakul manufaktúrákba, kikerülve a Hardvergyárakat, az ötvenhárom réteg managementet és piackutatást, és közvetlenül fogyasztói igényekre épülve jöhetnek létre helyi problémákat megoldó termékek… sőt, eszközök.

Lazyweb, you’re my only hope!

Naponta (vizsgaidőszakban pláne) 20-40+ emailes értesítőt kapok az ETR-től (nem-egyetemistáknak: internetesített tanulmányi rendszer az összes kurzusommal, jegyemmel, virtuális téónénivel, nem-eltéseknek Neptun). Mind you, én választottam, hogy minden mozgásról infót szeretnék kapni, mert az RSS korában luxusnak érzem, hogy naponta ötvenháromszor kelljen bejelentkeznem és megnézni, hogy történt-e valami. Szóval kényelmi szolgáltatás, azaz lenne, ha éppen nem bután oldották volna meg:

Minden képnek pontosan ugyanaz a subject sora. Ez alapján iszonyat nehéz szűrni, pláne thread-ekbe összerakni az eseményeket. A karakterkódolás még a legapróbb probléma, az éppen csak bosszant. A szűrési szabályoknál meg lehet adni ugyan, hogy a levéltest alapján szűrjön:

De ilyenkor nagyon látványosan nem történik semmi. Ugyanezt a szabályt megadva egy Smart Foldernek:

…el tudom kapni az üzeneteket. De nem szeretnék igazán Smart Foldert, az nem igazi szortírozás, az csak egy nézet az adataimról. Igazán az lenne a jó, ha szűrési szabályként fel tudnám ismertetni és valahogy átírnám menet közben a subjectet a levél tartalma alatt: az a vicc, hogy gyönyörűen következetes szintaxisban van az összes információ:

ETR üzenet: üzenet típusa (kurzusfórum, infosheet, vizsgalezárás, stb)
Kurzus teljes címe (kurzuskód)

Menet közben átírni lehetNE esetleg AppleScripttel, ott viszont csak readonly kapom meg a levél adatait, változtatni nem tudok rajta. Hogyan tudom én ezt megoldani? Van pár (iszonyat rég frissített) trükk a Mail.app és a mutt vagy pine összekapcsolására, ez vajon megoldás lehet?

(Vö. ELTE-BTK angolos szakdolgozat policy) Éppen a PARC / Alan Kay / Seymour Papert / LOGO / Dynabook / OLPC / Nicholas Negroponte vonalat kutatom, mikor szembejött két iszonyat alaposan megírt dolgozat: az egyik egy doktori disszertáció, a másik egy masters szakdoga. Közös mindkettőben azon túl, hogy érdekes témát dolgoz fel, hogy a szerzőik az összes kutatási jegyzetüket, menet közben összegereblyézett dokumentumokat, levelezést, mindent, a szakdolgozat mellett szabadon elérhetővé tettek. (Ezzel garantálva, hogy biztos hivatkozási ponttá, óriások vállára álláshoz biztos létrává, stb. váljon a munkájuk. Ha már annyi időt beleöltek, ugye…)

Csodáljátok meg ti is, Hogy Kell Ezt Csinálni:

• Matthias Müller-Prove: Vision and Reality of Hypertext and Graphical User Interfaces
• John Maxwell: Tracing the Dynabook

“This is not the comedy we intended to do when the week began” — mondja egészen más körülmények között, és amint mindjárt meglátjuk, egészen más időintervallumra Simon Stiles a Studio 60-ben. Mégis ha valami, ez a mondat foglalja össze a most befejeződött évet. Valahogy semmi se úgy jött össze, ahogy azt szerettem volna, cserébe viszont egy csomó kellemetlen meglepetés ért. Ha lehetne, kezdeném először az egész évet. Bármilyen Syobon Action is az élet, most már tudom, hol kellett volna odafigyeljek, második nekifutásra csak nem követem el ugyanazt a hibát. De persze erre nincs lehetőség, a következő világot nem újratöltött élettel kezdtem, innen kell majd erőt gyújtenem és megbírkóznom az újabb Teki Katonákkal, meg a végén szembenézni a szintgonosszal.

Az év méltó zárásaként 31-én este nagyot koppant és elhallgatott a gépem. Se kép (hang van, meg a gép él, csak.). 2009 tehát nem csak átvitt értelemben indul az eltörött és elromlott dolgok helyrerakásával. What can we salvage?

A Dark Angel c. sorozatnak (melyben Jessica “felrakomafalra“ Alba küzd az őt és hasonló Master Chief-eket kitenyésztő blackops szervezet ellen egy posztapokaliptikus világban), miután egy szerencsétlen idősávba került és a közönsége nagyját elveszítette, a kegyelemdöfést Joss Whedon kultikus Firefly űrwesternje adta meg: a stúdiónak döntenie kellett, melyiket vigye tovább. A Firefly maradt, de nem sokáig: a rossz ratingek miatt hamar levették őt is. Nem segített rajta az se, hogy a csatorna rossz sorrendben vetítette a részeket, de azért ilyen távolságból egyértelműen látszik: karma történt.

Dolgozatomban volt kérdés:

One of the following pairs is not synonymous in text editors and word processors.
Which?

• open—read
• cut—kill
• paste—yank
• close—write

A válasz persze a close/write, de miért kéne tudnom, hogy Stallman végtelen bölcsességében miért killnek és yanknak keresztelte a vágólaphoz (sőt, tűtáblához) kapcsolódó funkciókat a szövegszerkesztőjében. Kicsit csalok csak, mert teljesen önkényesen választottam a fenti kérdést az Informatika c. tárgy vizsgafeladatlapjáról, mert vannak ennél lényegesen érthetőbb/több gyakorlati hasznossággal rendelkező kérdések is. Ettől a problémám még változatlan, főleg, ha zárójelben megjegyezzük, hogy elsős angolosoknak, angolul tartott, egyféléves előadásról van szó: biztos, hogy erről kéne szóljon? Valahogy pont úgy sikerült eltalálni, hogy aki tudja az anyagot, annak fölösleges, aki meg eddig nem hallott a UNIX-rendszer jogköreiről, a reguláris kifejezésekről, a veszteséges/veszteségmentes tömörítésről, a markupnyelvekről, az Emacs különleges elnevezéseiről, a forráskódban matatásról vagy akár a parancssorról (mondjuk mert elsős bölcsészhallgató), annak teljesen értelmetlen és nincs miben megkapaszkodnia. Nincs kész válaszom, hogy hogy kéne jobban csinálni, de abban biztos vagyok, hogy nem így.

• Az előadások pdf-változatai innen elérhetők, ez plusz a feleletválasztós kérdések magyarázhatják, hogy még így is meglepően jó eredmények születtek.