Monthly Archive for May, 2009

Zotero: access to tools

Iszonyat menőséget leltem. Annak ellenére, hogy Dani of Könyvtáros Alvilág korábban bőven lelkendezett róla, magamnak kellett felfedezni a Zotero nevű zseniális Firefox bővítményt. Ennek megfelelően teljesen fel vagyok készülve arra, hogy ennek a bejegyzésnek az elolvasása után senkinek nem esik le, hogy ez mennyire a legjobb dolog a szeletelt kenyér óta, ennek ellenére kötelességemnek érzem, hogy megosszam veletek:

zotero screenshot

A tények a következők. Egyrészt azt mindenki tudja, aki kicsit is bölcsészes szakon bármennyi időt eltöltött, hogy forrásokat összegereblyézni, rendszerezni, belőlük bibliográfiát összeollózni az aktuális tanszéken az éppen divatos hivatkozási szintaxisnak megfelelően nyűg. Másrészt meg a posztmodern bölcsész1, a hacker etikából átemelte magának azt a gondolatot, hogy számítógépek jobbá tehetik az életedet.

Itt jön be a képbe a Zotero, ami ezt az egész folyamatot nagyságrendekkel leegyszerűsíti. Egyrészt rengeteg weboldalból (könyvtárkatalógusok, folyóiratok, videómegosztók, Amazon, Flickr, stb.) automatikusan ki tudja szűrni a bibliográfiához releváns metaadatokat (szerző, cím, folyóirat, kiadó, bla), a kapcsolódó dokumentumot pedig learchiválja helyben, ezt pedig egy kereshető iTunes-szerű felületen megjeleníti, ahol ráadásul még tudunk jegyzeteket kapcsolni mindegyik dokumentumhoz, másrészt pedig az egyes elemeket Wordbe/OpenOffice-ba másolva automatikusan a kívánt hivatkozási formátumnak megfelelően formázva rakja be. (Plusz van még valami ennél is alaposabb integráció, de azt sose sikerült beüzemelnem). Röviden összefoglalva: zseniális, igazán killer app.

Összesen két probléma van vele, az egyik, hogy Firefoxot kell hozzá használni, ami nagy, csúnya, lassú, bla. A másik viszont problémásabb: alig van a neten magyar forrás, s ami van, azt se ismeri fel autovarázslatosan a Zotero. Egyedül az OSzK katalógusáról tudom, hogy támogatja az egykattintásos importot, más könyvtárak (pl az egyetemi könyvtárak) nem2. Egyelőre tehát azt lehet csinálni, hogy az OSzK katalógusából zsákolod be a biblió adatokat, ami tök jó, kivéve a szakdogáknál. Kézzel persze ugyanúgy fel lehet vinni az adatokat, de mégse az igazi. Hátha ez a jövőben tud változni (kedves fejesek, blablabla).

Szóval próbáljátok ki, szerintem iszonyat hasznos.

1 Szegény Doransky, biztos bánja már, hogy megírta annó ezt

2 Elkezdtem csinálni egy ELTE könyvtárasat, viszont még nagyon csúnyán törik, úgyhogy nem linkelem. Tipp viszont: MARC rekordokat tud importálni a Zotero, olyat pedig egy csomó katalógus tud adni, pl a Szabó Erviné.

Triple Nerd Score

“Excuse me, do you speak English?” — kérdezte tőlünk két aranyos német lány a legközelebbi kocsmát keresve. Széttártuk a kezünket, nem igazán tudtunk se akartunk segíteni, sokkal fontosabb dolgunk volt: éppen a friss Star Trek film legapróbb részleteit beszéltük át. Színtiszta nördség, továbbsétálva már kicsit bántam is (szemöldökemelés!), de hosszabb távon ez volt a leglogikusabb lépés. Hiszen az esti mozizás tanulsága egyértelmű volt: a tévé- és filmipar egyre inkább a nerd/geek popkultúrából merít, arra építkezik; a Star Trek film előtt a Transformers 2 és a kilencedik doktor főgonoszságával a G. I. Joe előzeteseit vetítették, szinte látni lehetett a kissrácot, aki mozgatta a babákat akciófigurákat, robbanáshangokat utánozva mellé. Az összes spandexes szuperhőst és gyerekkori nördjátékot megfilmesítették, talán már csak a LEGO maradt ki a szórásból. (Arról már nem is beszélek, hogy az Intel szerint a mérnökei egyenesen rocksztárok, a trend egyértelmű.)

Eljutottunk arra a pontra, hogy nerd is the new sexy, mihelyst más is rájön erre, alig fogjuk tudni levakarni magunkról a nőket. Csak addig kell kibírni valahogy.

A film amúgy nördületes, gyönyörűen retkonolja bele magát az eredeti kontinuitásba, van benne látvány meg csavar meg akció, rengeteg kikacsintás, hatalmas tanulság, de majd talán máskor írok arról, mennyire hasonlít a Star Trek multiverzum a Discworldre, amennyiben mindkettőt a narratív kauzalitás vezérli.

Vinete

Már tudok ilyet is, ugye. Most éppen megint drága szemben a boltban, de kerítettünk plexibárdot, szóval mihelyst megint olcsó lesz a vinete, egyből fogok csinálni. A majonéz része se nagy vasziszdasz, nem igazán értem, miért féltett tőle Édesanya. Na majd amikor másodszorra látványosan elrontom! Gyengébbek kedvéért padlizsánkrém.

A vinetét sütőben, alufóliára téve (esetleg sütőtálban) meg kell sütni. Ne állítsd maximumra, mert elrobban a vinete, de túl alacsony hőmérsékletre se, mert akkor nem lesz jó. Az időt nem tudom, egyszer-kétszer meg kell nézni és meg kell forgatni. Akkor jó, amikor a héja ropogós/fekete/puha.
Még melegen (de nem muszáj forrón) le kell venni a héját – ha jól megsült, akkor könnyen lejön, vigyázz, mert a leve lehet, hogy csorogni fog. Fa vyg műanyag eszközzel jól össze kell vágni, célszerű először egyik irányban sűrűn megvagdosni, utána rá merőlegesen. Ha lenne robot, akkor azzal sokkal egyesrűbb, de a fa/műanyag kés tökéletesen megfelel. 3/4 -1 kg vinetéhez 1 fej közepes hagyma kell apróra vágva. Ha nem elég apró, akkor csúnya és ropog a fogad alatt.

Majonéz: lehet, hogy ezt első lépésre ki kellene hagyni, mer elég trükkös. De nem ördöngős, úgyhogy ezt is ideírom. 1 tojás sárgája (ha kicsi, akkor lehet 2), 1 evőkanál mustár, olaj csepegtetve kb 1 deci. Arra kell vigyázni, hogy folyamatosan kell kavarni, és egyszerre kevés olajat kell beletenni. Ha sok megy, vagy nem kavarod el az olajat, mielőtt újabb adagot öntenél bele, kicsapódik és olyan lesz, mint a serkeleves. Ha a színe kivilágosodik és egyre sűrűbb lesz, akkor mehet bele egy evőkanál tejfól (optional, de finom), jól elkavarva, és érzés szerint – de kevés ásványvíz – azt is jól el kell kavarni, mert kicsap!
A majonézt bele kell kavarni a vinetébe, pici sót és pici ecetet kell beletenni.

Ha kihagyod a majonézes mókát, akkor az összevágott vinetét és hagymát olajjal kell összekavarni – nem kell túl sok! – sót, ecetet, mnt fent, és kész.

Ha díszíteni is szeretnéd, szépen elsímítod a tetejét és paradicsomkarikákat/-cikkeket teszel rá.