“Excuse me, do you speak English?” — kérdezte tőlünk két aranyos német lány a legközelebbi kocsmát keresve. Széttártuk a kezünket, nem igazán tudtunk se akartunk segíteni, sokkal fontosabb dolgunk volt: éppen a friss Star Trek film legapróbb részleteit beszéltük át. Színtiszta nördség, továbbsétálva már kicsit bántam is (szemöldökemelés!), de hosszabb távon ez volt a leglogikusabb lépés. Hiszen az esti mozizás tanulsága egyértelmű volt: a tévé- és filmipar egyre inkább a nerd/geek popkultúrából merít, arra építkezik; a Star Trek film előtt a Transformers 2 és a kilencedik doktor főgonoszságával a G. I. Joe előzeteseit vetítették, szinte látni lehetett a kissrácot, aki mozgatta a babákat akciófigurákat, robbanáshangokat utánozva mellé. Az összes spandexes szuperhőst és gyerekkori nördjátékot megfilmesítették, talán már csak a LEGO maradt ki a szórásból. (Arról már nem is beszélek, hogy az Intel szerint a mérnökei egyenesen rocksztárok, a trend egyértelmű.)
Eljutottunk arra a pontra, hogy nerd is the new sexy, mihelyst más is rájön erre, alig fogjuk tudni levakarni magunkról a nőket. Csak addig kell kibírni valahogy.
A film amúgy nördületes, gyönyörűen retkonolja bele magát az eredeti kontinuitásba, van benne látvány meg csavar meg akció, rengeteg kikacsintás, hatalmas tanulság, de majd talán máskor írok arról, mennyire hasonlít a Star Trek multiverzum a Discworldre, amennyiben mindkettőt a narratív kauzalitás vezérli.
Egyetértek, de ehhez az kell hogy segíts ilyenkor a két aranyos német kislánynak.
Mer’ különben sosem derül ki milyen szexi nörd is vagy
Várom az átörést!
Az áttörést én is várom…