Muzzy in Gondoland

Asszem az a generáció vagyunk, akinek az első egész angol mondata a save, new game, high score szavak megtanulása után a következő lehetett:

I’m Muzzy. I eat clocks.

Valamit nagyon jól csinálhatott az 1986-ban indult Muzzy in Gondoland nyelvoktató rajzfilm, hogy mai napig emlékszünk az óraevő szörnyre, az oroszlánysörényű királyra, a zenére, amire a bringázó-kávézó Menő Manó-klón tekert, meg a valószerűtlenül bonyolult történetre. A sorozat mozgatórugója ugyanis a gonosz, de zseniális (“I’m clevah”) udvari varázsló (lévén nyolcvanas évek közepe: számítógépes varázsló), Corvax végtelen féltékenysége. A hercegnőt szereti, aki viszont minden próbálkozását elutasítja, ő meg a kertészbe szerelmes. Corvax az ebben a helyzetben egyetlen érvényes lehetőséget választja: leklónozza a hercegnőt. A megvalósításba csak néhány probléma csúszik: lévén a klónok az eredeti tökéletes másai, ők is gyűlölik Corvaxet; ráadásul a készülék is tönkremegy. Egészen valószerűtlen tragikus hős lesz a háttérben az őrülttudósból, amíg a sztori elvileg a kertész és a hercegnő szerelméről kéne szóljon. Persze a végén minden jóra fordul, jó elnyeri jutalmát, házasság-boldogság van, a vicc csak az, ahogy Corvaxnak megbocsátanak minden csínyt és cselszövést és ő marad az udvari szaki. Aztán a második szériában újabb terveket sző a hercegnő elnyeréséért, s persze mindig el kell buknia, de mindennek ellenére végig ő marad Gondoland királyának jobbkeze. Afféle Prométeusznak is nevezhetjük a zöld hosszúorrú szörnyet, akit nem ért meg más, csak a cirmos cicája.

Természetesen fenn van az egész a YouTube-on: