Olyan csend lett itt hirtelen…
Senki még csak meg sem vágta magát? Vagy nyaraltok földig érő szakállal??![]()
— írja Penge nicknévvel a Kispad borotválkozós bejegyzésének 1945-ik hozzászólásban, három évvel azután, hogy az eredeti kispados borotválkozós cikket megírta Orosz Péter (ami úgy egészen mellékesen a magyar digitális kulturális örökség biztos része lesz, mark my words). A csend valószínűleg csak illúzió: bár augusztus harmadika óta ez volt az első hozzászólás, semmi nem utal arra, hogy ez a spontán kialakult közösség most spontán fel is oszlott. Pár nap múlva valószínűleg valaki más fog betévedni megosztani friss borotválkozási élményeit, amire a többi hardkór borotválkozó egyből rá fog kontrázni.
Az első ötven hozzászólást még nagyrészt kispados olvasók írják, aztán folyamatosan elszakadt a beszélgetés az oldaltól és csak a témára fókuszálnak. Nincsen róla statisztikám, de erős a gyanúm, hogy a hardkór borotválkozók nagy része amúgy nem olvassa a Kispadot és csak ezt ennek a bejegyzésnek a hozzászólásait követi.
Nem tudok egy értelmes okot se felhozni arra, hogy miért jött létre ez a spontán usergroup, azon túl, hogy nem egyedi esetről van szó: a Miafenén is van egy bejegyzés, ami úgy vonzza a hozzászólásokat, mint az a ragadós cetli a legyeket. Nálunk viszont körülbelül annyi hozzáadott értéket jelentenek ezek a hozzászólások, mint a fenti legyek: tényleg csak undorító, ahogy gyűlnek a kicsi fekete rovarhullák.
Tanulság? Nem tudom. Inkább kérdés. Biztos jó dolog, ha ennyire önjáróvá válik egy bejegyzés? Vagy úgy egyáltalán, mit tehetünk azért, hogy elérjük hogy azzá váljon, vagy hogy elkerüljük ezt a helyzetet?