Tartottam is ettől, lóbáltam is A Világvége Közeleg! feliratú táblákat, mégis annyian mondták, hogy ez tényleg a következő lépés a szeletelt kenyerek sorában, hogy muszáj volt saját szemeimmel látni. A következő konfigurációban néztem meg: [+eredeti hang, +3d, -IMAX].
Egész aranyos kis film volt, de közel nem adott annyit hozzá a háromdézés, mint amennyit elvett: az amúgy is koszos-karcos műanyaglencse nem igazán volt kompatibilis a szemüvegemmel, sajátszemüveg nélkül meg mocsokhomályos volt minden. Igazán el kéne választanunk a bejegyzés hátralevő részére, hogy homályos, életlen és fókuszon kívül eső. Mert volt bőven mindből: védőszemüveg nélkül életlen, védőszemüvegben homályos, illetve a film nagy részén csomó minden kívül esett a fókuszon: a 3d-sség ugyanis külön bünteti, ha véletlen nem oda mozog a szemed, ahova azt a rendezői szándék egy gondos mozdulattal lökte, ami gyakran előfordul, főleg a 3d-sség miatt, ahol a szem be akarja járni a létrehozott teret. Plusz, időnként, amikor teljesen természetesnek tűnik a térhatás, figyelemfelkeltő eszközként hirtelen belóbálnak a kamera elé valami apró és gyorsan mozgó tárgyat, pisztolyt esetleg leveleket, hogy egyáltalán ne tudd követni, mi is megy a képernyőn.
Röviden: nem növeli az immerziót, sőt ha valamit csinál vele, akkor csökkenti. Nézd nyugodtan “hagyományos” moziban, vagy várd meg a DVD-t. Bármennyire is így próbálják beállítani, nem olyan azon nézni, mint egy jó kis firstperson játék helyett a YouTube-ra feltöltött végigjátszást nézni meg.
0 Response to “Avatar: a 3d csak gimmick”