Video games ruined my life

A videójátékok rontották el az életem, áll a pólómon, és nem csak azért, mert szerintem tök frappáns poén, tényleg úgy érzem, hogy ez a helyzet. Mi mással lehetne magyarázni az állandó rettegésem a fénymásolótól, a mosógéptől, illetve általánosabban: minden olyan helyzettől, amiben visszafordíthatatlanul kéne valamin változtatnom? A játékokban, amiken felnőttem, mindig ott volt az újrakezdés lehetősége, a jobbaknál a gyakori mentéspontoknak meg a quicksave/quickloadnak köszönhetően mindent vissza lehetett csinálni, ha nem vált be, illetve addig tudtam a döntéseimet és a reakcióimat csiszolni, amíg el nem értem a kívánt hatást (nem is Groundhog Day az élet, de az egy másik mese már.)

Ehhez képest rá kellett jönnöm, hogy a játékokon kívüli világ nem ilyen szabályok szerint megy: ha egyszer elrontasz valamit, már nem tudod visszacsinálni, ha megbánod egy döntésedet, már bánhatod, de ami a legrosszabb, hogy ha nem élsz egy lehetőséggel, akkor az is eltűnik (quick time event az élet, ha valami).

…thank god I have two extra lives

Ebbe is bele lehet magyarázni, hogy több, mint egyszerű csattanó, bár itt azért recseg-ropog már a gondolatmenet, lévén a póló valószínűleg a klasszikus arcade-jellegű játékokra utalva adja meg háromban a játékos életei számát. Amikor az ugráló emberkénk (az egyszerűség kedvéért MarGianának) elhibázza az ugrását vagy felfalja egy szörny, nem azonnal ér véget a játékos köre, ha van még tartalék élete, az adott pályát elölről kezdheti. Minden marad változatlan (sőt, a begyűjtött pontjait újra megkaphatja) és kap még egy esélyt. Sőt, a játék során, ha ügyes, további életeket (nekifutásokat) gyűjthet össze.

(Ahogy egyre inkább háttérbe szorultak az arcade játékok, úgy kezdte el felváltani az élet-rendszert a mentéspont-rendszer, egyébként, szóval lehet itt egyfajta gamer generation gapről is szó, (bár a rite of passage-ban még mindig benne van a platformerek játszása, szóval mindenkinek megvan az az élmény.))

Lényeg, hogy végülis a játékon kívül se ér véget azonnal a játék, ha elhibázod az ugrást — na jó, ha elhibázod az ugrást, akkor tényleg azonnal véget ér a játék, de ez egy olyan edge case, hogy nem is terjesztem ki rá a hasonlatot. A begyűjtött pontok is megmaradnak, éppen csak a pályát nem nullázzák. A pályakészítők ügyeltek arra, hogy bármilyen kitartóan dolgozol, ne tudj olyan helyre jutni, ahonnan nem lehet megoldani a pályát.

Szóval ha van még két életem, értsük ezt bárhogy is, akkor talán ezt a maradék kettőt nem arra kéne használjam, hogy az elrontott-elveszett-elpazarolt-elhasznált-elfelejtett egyet próbáljam visszaszerezni. Ha a hátralevő coinokat és powerupokat begyűjtöm és értelmesen szintezem a karakterem, a végén még visszakaphatom. (Vagy ha kékbuborékos korsóból iszom, eggyel növekszik is az életeim száma. És ezzel teljesen önkényesen belekavartunk még egy, az élet-rendszert egészen másként kezelő játékot is.)

(Amúgy persze Passage az élet)