Szeretem a NAVA-t. Már az alapkoncepció is menőség, tévé és rádióműsorok digitális archiválása, az érdekesebbnél érdekesebb különarchívumok pláne, főleg, hogy azokhoz mi mezei halandók is hozzáférhetünk. Van egy olyan érzésem viszont, hogy a ők engem annyira nem, főleg miután a 77 filmajándékos akciójukhoz, majd a filmhíradóshoz is összegereblyéztem, hogy mi kell a filmek letöltéséhez. Ezek után amikor múlt héten megnyitották a gramofon-archívumukat, csak nem törhettem meg a hagyományt, muszáj volt ezeket is letöltenem.

Plusz, a flashes lejátszó csúnyán beszaggatott a gépemen, ahogy pörgette a gramofon borítóját. Halálnak halálával kellett lakolnia.

Szóval: szükséges eszközök: flvstreamer, illetve a feltaggeléshez eyeD3. Na meg curl, iconv és xpath, de az olyan, mintha azt írnám, hogy “szükséges eszközök: számítógép”. Vagy “szükséges eszközök: áram”. (Kevésbé beképzelten: rajta voltak a gépemen defaultból) A TRACK paramétert a dal url-jéből tudod meg.

(Zárójel: van valami bug, ami miatt nem minden lejátszóban jelenik meg a borító, plusz vannak dalok, amiket nagyon csúnyán szétcincálnak bizonyos lejátszók. Biztos rosszféle tűt használnak vagy valami, nem jöttem rá a probléma nyitjára. Ha van megoldás, kommenteljétek be, vagy villázzátok meg githubon (ha gisttel lehet ilyet csinálni, nem tudom))

Amilyen sokáig fenyegetőztem azzal, hogy most már tényleg elhagyom a Platformot, annyira hirtelen váltottam végül: az új évet már Linuxszal az ölemben kezdtem egy kicsi ügyes netbookkal (Lenovo S10-2), s nagyrészt elégedett vagyok a váltással, az új hardverrel, sőt az új szoftverrel is.

My new year’s resolution is 1024×600

Nem, nem lassú a netbook. Mondjuk ebben biztos benne van az is, hogy egy hat éves PowerBookról váltottam, meg igazán kortársan bivalnyak tekintett vasat nem igazán látok, de nem érzem úgy, hogy több tehénkolomp kéne a gépbe. Mert nem szeretnék se Mass Effecttel játszani, se HD-videókat nézni. Számomra győzött a Moore’s law.

Kicsit szűkös a felbontás mondjuk, meg nem minden billentyűzetek legkényelmesebbike van a notiban, cserébe viszont roadwarrior: kicsi, jó akkuidővel, beépített 3G-modemmel (és egyúttal GPS-sel, ha láttatok még furcsa funkciót egy laptopban), szóval pont amilyet szerettem volna. Még a ledek se vakító kékek, mint az Eee-ken, hanem barátságosabb fehérek.

A Linux a desktopon éve

Hackelhettem volna OSX-et a kisnotira, de azt már megtanultam, hogy prodgépre nem szabad olyat rakni,- mert annak csúnya vége lesz. Megtarthattam volna a gyári XP-t, de az, akárhogy is nézzük, egy tíz éve toldozott rendszer, aminél szexibb dolog kevés van. Windows7 egy olyan kaland, amit egyszer még ki akarok próbálni, de őszintén már vártam, hogy olyan gépem legyen, amire érdemes Linuxot tenni, így már első nap feltettem egy Ubuntu Következő Kisállatot, amit azóta is használok.

Nehéz eldönteni, hogy inkább Pilgrim, vagy inkább Doctorow ez a lépés: van benne hit a szabad szoftver értékeiben és úgy általában, a hacker etikában; van benne hype, mert valahogy mégiscsak trendi dolog kezd lenni az Ubuntu, legalábbis abban a bőven fringe társaságban, ahol mi vagyunk; van benne scriptkiddység: egy csomó, őseinktől hagyományozott eszköz van itt, amikkel élmény dolgokat létrehozni. És van benne óvatosság: mégiscsak ez van legközelebb a frissen elhagyott Platformhoz.

Think Different

Kiábrándultam a Cégből. Pedig régen még én voltam a legnagyobb Apple fanboy, csak közben én elindultam egy úton, Steve-ék pedig egy másikon. Én egyre infóhippibb lettem, ők egyre inkább szórakoztatóelektronikai cég. Lecserélték a szivárványszín logót, levették a mottójukat, megszűntették a 12”-es PowerBookot, s most ott tartunk, hogy egyáltalán nincs olyan hardverük, amit szívesen megvennék, még úgy se, hogy ez a feltétele annak, hogy a — még mindig szeretett — szoftverüket használhassam. Hogy az új fókuszukról, az iPhone-ról és az iPadről ne is beszéljünk, meg az egészen undorító controlfreakségükről.

A Linux pedig közben érik be lassan, most már talán kezdenek rájönni, hogy a look mellett a feel is számít, nemsokára itt lesz az az év, amikor meghódítja a desktopot, addig is, pont én vagyok a célközönsége. Már csak egy jó levelezőkliens kéne.

Meg egy feedolvasó.

Meg egy tisztességes editor.

Arthur mintha transzból ébredt volna.

- Úgy érti, hogy egy egész rakomány fagyasztott fodrász van a hajón? – csodálkozott.

- Hát persze – mondta a kapitány. – Milliószámra vannak. Fodrászok, életunt tévéproducerek, személyzetisek, vagyonőrök, szóvivők, tanácsadók, amit akar. Egy új bolygót fogunk velük gyarmatosítani.

Sokmindent elnéztem a Battlestar Galacticának, a szokásos űroperás aránytalanságokat, hogy egy bolygó = egy nyelv, egy nemzet, egy város(!), a tizenkét kolónia pedig egy ország, hogy fölöslegesen futtat fel sokadrangú szereplőket, amikről aztán el is feledkezik, mihelyst már nem érdekesek (khm, szerelmiszálak, khm), de becsülettel végignéztem, egészen addig, amíg szpojler¹ új életet kezdenek a frissen felfedezett Földön, és bumm, százötvenezer évvel később már Hendrix játsza az All Along the Watchtowert, annak rendje szerint.

Innen visszanézve viszont olyan az egész BSG, mintha a Galaxis útikalauzból már megismert golgafrinchami B-bárka történetét mesélték volna újra, csak éppen a buktacukrozók szempontjából, hősöket faragva a gumikacsával játszó kapitányból:

- Na mindegy – folytatta. – Szóval, az a lényeg, hogy az első hajóba, az A-ba kerültek volna a ragyogó koponyák, a vezetők, a tudósok, a nagy művészek, tudja, az összes alkotó, a harmadikba, a C hajóba pedig azok, akik ténylegesen dolgoztak, építettek valamit. Így a B hajóba, vagyis a miénkbe került mindenki más, tehát a középréteg.

A kapitány boldogan elmosolyodott.

- És minket küldtek ki először – fejezte be, egy kis fürdőrigmust hümmögve.

Amúgy rengeteg kiaknázatlan lehetőség van még a franchise-ban a Caprica prequelen túl is. Simán el tudnék képzelni például egy Flintstones családos sorozatot Heloval, Athenával és a kis Pebbles-szel Heraval. Képzeljétek el, mekkora helyzetkomikum lenne, amikor a kisgyerek hazahozza a játszótéren összeszedett Bambamet! Vagy mondjuk lehetne egy párhuzamos sorozatot csinálni egy, az atomtámadás idején mondjuk a Picon körül keringő csatahajó történetéből, amin egy furcsa véletlen folytán éppen ott tartózkodik valamelyik másik sokadrangú miniszter, aki a chain of command-et követve a Tizenkét Kolóniák elnökévé válik. Hogy azokról a papírgyárakról ne is beszéljünk, ahol az ívpapírok csücskeit vágják le. Mit csinálnak vajon a háromszögecskékkel?

¹ Tegyünk úgy, hogy ezt van, aki még nem tudta? Olyan ez, mintha valaki nem tudná, hogy a Rómeó és Júlia végén nem boldogan élnek, míg meg nem halnak.